Hogyan lehet túlélni a világ tetején?

A Perutól Bolíviáig terjedő, ritka levegőjű andoki magaslaton sok száz generáció óta élnek emberek. Nem fulladozva, nem oxigénpalackkal – mi lehet a titkuk?

Hígabb tibeti vér

Amikor a levegő ritka, a vér besűrűsödik, hogy növelje a sejtekhez jutó oxigén mennyiségét. Ez a vérképző reakció minden hegymászónál működik, és kétszáz évig azt feltételezték, hogy az alacsony oxigénszintre adott reakció. De Cynthia Beall, az ohiói Case Western Reserve Egyetem antropológusa szerint a tibetieknél nem igaz ez a hipotézis. Nekik ugyanis meglepően alacsony a hemoglobinszintjük, ami a vér oxigénszállító tulajdonságát befolyásolja. Magas hemoglobinszintnél a vér viszkózusabb, sűrűbb lesz, de ennek számos káros hatása lehet. 

Ennek az egész keringési rendszert érintő többletterhelésnek lehetséges következménye lehet a krónikus hegyi betegség, a Monge-kór, amelyet Carlos Monge Medrano perui orvos írt le először 1925-ben. Monge Medrano megfigyelte, hogy a fulladással, a végtagok és ajkak elkékülésével járó betegség hirtelen felléphet olyanoknál is, akik évek óta boldogan élnek a magaslati levegőn. Lehet, hogy tüdő- vagy agyi ödéma alakul ki náluk, vagy a besűrűsödött vér más létfontosságú szervekben vérrögöket okozhat. 

Peruban a lakosság 18 százalékánál jelentkezik élete során, de a Tibeti-fennsíkon ez a szám ritkán haladja meg az egy százalékot, ugyanis a tibeti híg vér segít csökkenteni a betegség kockázatát. Ráadásul 2005-ben az is kiderült, hogy a tibetiek több nitrogén-oxidot lélegeznek ki, mint az Andokban és a tengerszinten élők. Ez a gáz fokozza a tüdő és a test ereinek kitágulását, serkenti a véráramlást és az oxigénszállítást. De miért működik máshogy a tibetiek szervezete?

Az ősi szerelem

Tatum Simonson, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem genetikusa 2010-ben harminc tibeti genomjának vizsgálatával azonosítani tudta azokat a géneket, amelyek a nagy magasságban való élethez kapcsolódnak. 2010-ben két hét leforgása alatt három kutatócsoport is publikált egy-egy tanulmányt azokról a génekről, amelyek felelősek lehetnek a magaslati levegő túléléséért. Két gén, az EPAS1 és az EGLN1 kitűnt a többi közül, ezek módosítják a vér hemoglobinszintjét.

Egy 2010 előtt a Neander-völgyiekről szóló genomprojektből kiderült, hogy a Neander-völgyiek csak a mai európaiak őseivel párosodtak, de az ázsiai származású emberek egy része genomjának egy-hat százalékát és ezzel az EPAS1 gént a gyenyiszovai embertől örökölték. 

Harminc-ötvenezer évvel ezelőtt néhány gyenyiszovai, valamint a tibeti és han kínai nép ősei szexuális viszonyba keveredhettek, és összekeverték génjeiket. Ezekből a frigyekből gyerekek születtek, akik továbbörökítették a géneket.

A Tibeti-fennsík lakóit valószínűleg ez az ősi szerelem segítette túlélni, az itt lakók 78 százaléka ugyanis rendelkezik az EPAS1 ezen verziójával.

(Borítókép: Egy tibeti nő kosarat cipelve sétál a hegyekben Aben város közelében. Fotó: Ryan Pyle / Corbis / Getty Images)