Új állatfajok születnek a klímaváltozás miatt

Egy, a Nature folyóiratban megjelent 2010-es tanulmány  34 lehetséges hibrid fajt sorolt fel, amik a sarki jégolvadás, a globális felmelegedés miatt szaporodhatnak el. 

A keveredés oka, hogy az elszigeteltségben élő fajoknak el kell költözniük és új egyedekkel, fajokkal szaporodhatnak. Az újonnan létrejövő hibridek idővel kiszoríthatják az eredeti fajokat és génjeiket.

Új színek, új szőrök

Az USA-ban és Kanadában 2006-ban már találkoztak a barna és jegesmedve keveredéséből született hibrid fajjal. A „Brolar bears” vagy „Pizzlies” néven ismert állat barnásfehér szőrzetű, orra egyszerre hasonlít a jegesmedve és a barna medve orrára.

A nyolcvanas években Grönland nyugati részén egy vadász különös lényre bukkant, koponyáját 1990-ben kezdték vizsgálni a kutatók, akik szerint a vízi egyszarvúként ismert narvál és a beluga hibridje lehet. A DNS-elemzés 2019-ben megerősítette, hogy a lény 54 százaléka beluga, 46 százaléka pedig narvál – az anya részéről. Az elsőgenerációs hím hibrid állat narvál farokkal és beluga uszonnyal rendelkezett, fogai mind a két állatra hasonlítottak, de nem volt meg a narvál agyara. A koponyában azonosított szén- és nitrogénkoncentráció alapján a hibrid, szüleitől eltérően a tengerfenéken keresett élelmet magának, vagyis mással táplálkozott, mint a felszínen vadászó ősök.

A Jeges-tengeren élő állatokról a tudósok azt mondták

A hibridek megjelenése nem újdonság, korábban is, ha az állatoknak költözni kellett, könnyen keveredtek új fajokkal. Észak-Amerika keleti részén évtizedekkel ezelőtt találtak egy prérifarkas-farkas hibridet („coywolf”), aminek nagyobb teste, koponyája és állkapcsa volt, mint a nyugati prérifarkasoknak. A feltételezések szerint akkor fejlődhetett ki, amikor a prérifarkasok kiterjesztették területüket nyugatról az ontariói Algonquin Parkba.

A Nature-ben felsorolt keresztezett fajok közé tartoznak a barna delfin és a dall-delfin hibridjei, amiket a kanadai British Columbia partjainál láttak. Külső jegyeikben a barna delfinre hasonlítanak, de viselkedésük inkább a dall-delfint idézi, mert hozzájuk hasonlóan gyorsak. (A dall-delfin akár 55 km/órával is tud úszni, hiperaktívnak is nevezik.)

Északon esélyesebb

Bár a különböző fajok közötti párosodás nem mindig eredményez utódokat, a sarkvidéki fajok esetében ennek nagyobb az esélye, mert kromoszómáik száma alig változott az idők során. David Withrow, a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) munkatársa 2009-ben látott egy hibrid bálnát,

Nem tudtam beazonosítani, még a jó távcsövemmel sem. Elküldtem a képeit az Egyesült Államok keleti partján dolgozó kollégáimnak, akik jobban ismerik a csendes-óceáni simabálnákat. Ők biztosan állították, hogy az állat hasonlít a simabálnára, de valami másra is.

A 2010-es tanulmány szerint a simabálnák északabbra költöznek, ahol olvad a jég, itt találkoznak és párosodnak egyéb bálnafajokkal.

A fajkeveredés a repülőmókusokat sem kerülte el, dr. Jeff Bowman, az Ontariói Természeti Erőforrások és Erdészeti Minisztérium munkatársa szerint az északi és déli repülőmókusok hibridjei már 1995 körül kezdtek megjelenni. 2009-es tanulmányában részletezi, hogy a meleg telek hatására a déli repülőmókusok az északi élőhelyekre költöztek, és az északi repülőmókusokkal szaporodtak. A hibrid mókus testalkatában a délire hasonlít, szőre viszont az északi faj színeiben (szürke-fehér has) pompázik.

(Borítókép:  Wolfgang Kaehler / LightRocket / Getty Images)