Nem is azért egyenesedett fel az ősember?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Tényleg egy lapos korongon élünk, és 46 méteres jégfal vesz minket körbe? - Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
A Kenti Egyetem, az UCL és a Duke Egyetem kutatóinak új tanulmánya szerint őseink nem a szavannásodás miatt egyenesedtek fel. Új csimpánzmegfigyelésekből az derült ki, a majmok akkor sincsenek többet a földön, ha kevesebb a fa.
Fontos megérteni, hogy miért álltunk két lábra, ami az emberré válás egyik fő jellemzője. Az evolúciókutatók eddig úgy tartották, őseink akkor kezdtek egyenesen járni, amikor az erdők visszaszorultak, és a táj szavannaszerűvé változott. Mivel távoli rokonaink így kevesebb időt töltöttek a fákon, és többet a földön, a két lábon járás képessége hasznosabbnak bizonyult a magas fűben.
Egy új kutatás szerint őseink azért kezdtek felegyenesedve járni, hogy könnyebben mozoghassanak a fák körül, élelmet keresve. Az új tanulmány társszerzője, Alex Piel biológiai antropológus szerint
nem a körülbelül ötmillió évvel ezelőtt történt szavannásodás, az erdők visszahúzódása váltotta ki a két lábra állást, inkább a gyümölcsfák keresése idézhette elő a felegyenesedést.
A tudósok a nyugat-tanzániai Issa-völgyben tanulmányozták az emberek legközelebbi élő rokonait, a vadon élő csimpánzokat. A környezet nagyon hasonlít a korai emberi ősök környezetére, sűrű erdős területek váltakoznak nyílt, faszegény területekkel.
Alyssa Crittenden, a Las Vegas-i Nevada Egyetem antropológusa szerint
a tanulmány alátámasztja azt a hipotézist, hogy a két lábra állás (bipedalizmus) valószínűleg fás környezetben fejlődött ki, és fennmaradt a nyitottabb területekre költözéssel is.
Csimpánzok a fákon
A tanulmány alapjául szolgáló kísérletben a kutatók 15 hónapig 13 felnőtt csimpánzt figyeltek meg, és feljegyezték mozgásukat: fákon lógás, sétálás, mászás.
Összesen több mint 13 700 megfigyelést rögzítettek, köztük 2850 mozgási eseményt. Azt is feljegyezték, hogy a csimpánzok hol tartózkodtak az egyes mozgások alatt (fákon vagy nyílt terepen). Majd adataikat más, csak sűrű erdőkben élő csimpánzok viselkedésével hasonlították össze.
Arra voltak kíváncsiak, az Issa-völgyi csimpánzok, akiknek sok szavanna is a rendelkezésükre áll, több időt töltenek-e a földön. De ezek a csimpánzok éppen annyi időt töltöttek a fákon, mint erdőben élő társaik. Vagyis a kevesebb fa nem jelent több időt a földön. A tudósok eddigi hipotézise, mely szerint gyakrabban járnak egyenesen, ha pusztaszerű területeken élnek, megdőlt, mert a felegyenesedett mozgások 85 százaléka a fákon történt.
Az új elmélet egyelőre több kérdést vet fel, mint választ: nem tudni, hogy a korai emberek miért kezdtek először két lábon járni, és hogy egyes, nem fákon élő állatok, például a kenguruk, miért álltak két lábra. A jövőben a tudósok folytatják a kutatásokat, hogy jobban megértsék, miért töltenek az Issa-völgyi csimpánzok olyan sok időt a fák lombkoronái között.
(Borítókép: DEA PICTURE LIBRARY / De Agostini / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
