Miért azt szeretjük, amit szeretünk?

Az emberek viselkedését érzékszervi információk irányítják. A körülöttünk lévő tárgyak, emberek, helyzetek vagy események értékelése alapján döntjük el, hogyan cselekszünk.

A környezet értékelése biológiai mechanizmus, és a túléléshez is elengedhetetlen. A filozófusok és tudósok évezredek óta kutatják a törvényszerűségeket, amik megmagyarázhatják egyéni preferenciáinkat.

Ezt az elgondolást folytatja egy új tanulmány is, miszerint az, hogy tetszik-e egy tárgy vagy sem, megjósolható a jellemzőiből. De akkor miért tér el egyáltalán az emberek ízlése? Miért szeretjük azt, amit mások utálnak, és fordítva?

Azért, mert nem lehet általánosítani, a szimmetria nem mindenkinek vonzó, tapasztalattól és személyiségtől függ. Nincs egységesség az ízlés terén, nincsenek egyetemes törvények. Mindenkinek egyedi tapasztalatai és tudása van, és ez befolyásolja, hogy mit szeret, de a helyzettől, az agy genetikájától, fejlődésétől és tapasztalataitól is függ.

Az érzékszervi területek és a jutalmazási rendszer közötti kapcsolat elengedhetetlen a vizsgálathoz, ez magyarázza az olyan ingerekből származó preferenciákat, mint a zene: a zene öröme attól függ, hogyan kommunikálnak ezek az agyterületek.

Nem szeretik a zenét

A zenei anhedónia betegségénél a betegek nem tudják élvezni a zenét, mert a zenekedvelőkkel szemben az ő hallás- és jutalomközpontjuk nem kapcsolódik össze zenehallgatás közben.

Az ízlésbeli különbségekért a korábbi tapasztalatok is okolhatók, az ismerős és az ismeretlen zene élvezete más agyi területeken aktiválódik, de az ismerőst – sokszor csupán az ismertsége miatt – előnyben részesítjük. 

A túlélés szempontjából a környezet fizikai tulajdonságai meghatározott érzékszervekhez kapcsolódnak, ez segít a veszély felismerésében, de nem magyarázza az eltérő ízlést, ami környezetérzékeny.

Az elvárások, a fiziológia és a környezet jelentős hatással van az értékelésre. Tehát az, hogy szeretünk egy tárgyat vagy sem, nem jósolható meg a jellemzői alapján, de ettől függetlenül az értékelések nem önkényesek, mert akkor nem lenne semmi hasznuk. Az agyi mechanizmusok úgy fejlődtek, hogy rugalmas válaszokat adjanak a változó környezetben.

Értékelési rendszerünk alkalmazkodó, és úgy szolgálja a túlélést, hogy megjósolja a tárgyak értékét az adott helyzetekben. Az észleléssel nem a tárgyak tulajdonságait rögzítjük, hanem folyamatos értékeléssel értelmezzük a világot. Preferenciáinkban tehát nagy szerepet játszik a felhalmozott tapasztalatunk, tudásunk, érdeklődésünk, szükségleteink, céljaink és elvárásaink.

(Borítókép: Andreas Arnold / Getty Images)