Mit foghatunk meg a másikon?

Az oxfordi és az aaltói egyetem kutatói a társadalmi érintkezést kutatták, és arra a következtetésre jutottak, nem árt az óvatosság, ha idegenekkel való fizikai érintkezésről van szó. 

A The Telegraphban megjelent cikk szerint a brit és a finn egyetem kutatói öt különböző országból több mint 1300 embert kértek fel, hogy színezzék ki az emberi test azon területeit, ahol elfogadhatónak tartják az érintést, legyen szó akár ismerősről, akár idegenről. A válaszokból kirajzolódott egy térkép, ami először tárta fel, hogy a kapcsolatoktól függően hol vannak azok a testrészek, amik érinthetőek.

Mit lehet, mit nem?

Az ábra szerint partnerünk egész teste érinthető, de a nőknél inkább, mint a férfiaknál. A nők esetében a közeli rokonok, családtagok bármikor megérinthetik a karjukat, szívesen veszik. Idegenek esetében a nők már tartózkodóbbak, és kevesebb testrészük érintését engedélyezik, mint a férfiak. A vizsgálat eredményei szerint azonban

Ami a nemzetiséget illeti, érdekes eredmények születtek: a sokat gesztikuláló olaszok nem annyira hívei az érintésnek, mint például az oroszok vagy a finnek.

Julia Suvilehto, az aaltói egyetem kutatója kiemelte:

Az érintés fontos eszköze a társas kapcsolat fenntartásának. A tapintható tér térképe szorosan összefügg az érintés okozta élvezettel.

A kutatók következtetése szerint mielőtt egy idegen nyakába ugrunk, a legjobb, ha a kézfogást választjuk – ha nincs semmilyen veszélyes vírus körülöttünk –, mert ez a legelfogadottabb üdvözlési forma.

Ez a legszokványosabb gesztus, és megfelelő szociális és szakmai helyzetekben is. Soha nem minősül durvának, tolakodónak, és általában senki sem érzi magát kényelmetlenül tőle

– mondta Lucy Hume etikettszakértő.

(Borítókép:  Robert Alexander  / Getty Images)