Nagyon furcsa dolgot figyeltek meg a szomszédos galaxisban

Az Androméda és a Tejútrendszer után a Triangulum-galaxis a legnagyobb a helyi galaxiscsoportunkban, egy csillagászok által végzett elemzés alapján pedig hamarosan akár a legfurcsábbnak járó címet is elnyerheti. A galaxisban ugyanis a jelek szerint a fiatalabb és idősebb csillagpopulációk kor szerint különülnek el egymástól, ami egyrészt egyedi eloszlást, másrészt a galaxis kinézetének különös mintázatát eredményezi – ilyenre példát máshol még nem találtak.

A Triangulum-galaxis mintegy hárommillió fényévre található tőlünk, és az égre felnézve az Északi Háromszög (Triangulum) csillagképben figyelhető meg. Mérete kicsinek számít szomszédaihoz – a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz – képest, azonban átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.

A galaxis tömege 10–40 milliárd naptömeg közé tehető, melynek felét úgynevezett csillagközi anyag, azaz por és gáz alkotja. Ennek köszönhetően csillagkeletkezési aktivitása jelentősebb a lokális csoport két másik spirálgalaxisáéhoz képest. A Triangulum-galaxisban négyzetparszekenként 3,4 naptömegnyi csillag fejlődik egymilliárd év alatt, ami térfogategységre lebontva négy és félszer több, mint az Androméda-galaxisban. Ez a csillagkeletkezési aktivitás a teljes galaxisra vetítve évente 0,45 naptömegnyi csillag létrejöttét jelenti.

A 61 ezer fényév átmérőjű galaxis középpontjában a csillagok téglalap alakú eloszlása figyelhető meg, valamint két nagy, jól körülhatárolt spirálkar. Itt találhatók az idősebb csillagok, amelyek a galaxis tömegének nagy részét teszik ki, a fényesebb, fiatalabb csillagok azonban már a kevésbé határozott spirálkarokban helyezkednek el, amelyek a két fő csillag körül alakultak ki. Ezt nevezik flokkulens mintázatnak, mivel ezeknek a csillagoknak a csomói úgy néznek ki, mintha gyapjúbolyhok lennének.

A Triangulum-galaxis legfiatalabb és legidősebb csillagai – amelyeket a Hubble űrteleszkóp több hullámhosszú szűrőjének segítségével tudunk elkülöníteni – nagyon különbözőképpen szerveződnek

– mondta Adam Smercina, a Washingtoni Egyetem posztdoktori kutatója egy közleményben.

Ez pedig rendkívül meglepő, a legtöbb galaxis esetében ugyanis, mint például a Tejútrendszer és az Androméda, a csillagok nagyjából egyenletesen oszlanak el, függetlenül a koruktól. A Triangulum esetében ez nem így van

– fejezte be. A megfigyelések a Panchromatic Hubble Andromeda Treasury Triangulum Extended Region, vagyis PHATTER-felmérés részét képezték. Az űrteleszkópnak 108 keringésre volt szüksége ahhoz, hogy a galaxis különböző részeit ilyen részletességgel megfigyelje, így nemcsak részletes képeket kaphattunk a közeli galaxisról, hanem csillagainak korát és eloszlását is megismerhettük.

A Triangulum-galaxisnak ez egy nagyrészt ismeretlen és rejtett tulajdonsága volt, amit nagyon nehéz volt észrevenni egy ilyen részletes felmérés nélkül

– tette hozzá Smercina, később elárulva, egyelőre még számukra sem világos, hogy a csillagok miért oszlanak el így. A kutatócsoport abban bízik, hogy a jövőben még több megfigyelést végezhetnek, amelyek segítenek megérteni a galaxis csillagkeletkezési történetét, és betekintést nyújthatnak abba, hogyan is alakult ki ez a különös eloszlás.

Egy teljesen új világot is felfedeztek

Mint arról korábban az Index is beszámolt, a NASA James Webb űrteleszkópja a napokban készített először felvételt olyan bolygóról, ami nagyon hasonlít a Földre. A bolygó neve LHS 475 b, és 41 fényévre van tőlünk az Oktán csillagképben. Először a NASA Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) műholdjának adataiból szúrták ki, ezután erősítették meg a bolygó paramétereit a James Webb űrteleszkóppal.

Az LHS 475 b átmérője a Földének 99 százaléka, az élet jelenléte azonban szinte teljességgel kizárt, a bolygó átlaghőmérséklete ugyanis 300 Celsius-fok közeli.

(Borítókép: A Triangulum-galaxis. Fotó: Wikipedia)