A hírhedt épületet a Vezúv 79-es kitörése vulkáni hamu alá temette, de most végre visszanyerte régi formáját, és a nagyközönség is megnézheti egzotikus és erotikus freskóit, csodás kőoszlopait és szökőkútját. Az 1894 és 1896 között feltárt házat 2002-ben zárták be helyreállítási munkák miatt. 

Rabszolgakarrier

A ház különlegessége egyrészt az, hogy fennmaradt a tulajdonosok neve: két egykori rabszolgáé, Aulus Vettius Restitutusé és Aulus Vettius Conviváé volt, akikről sokáig úgy gondolták a történészek, hogy testvérek, de a vizsgálatok inkább azt támasztják alá, hogy a nyomorúságos rabszolgalét alatt barátkoztak össze (uruk Aulus Vettius lehetett), majd szabadulásuk után kitűnő üzleti érzékkel borkereskedőnek álltak, és ebből gazdagodtak meg. Vagyonuk további gyarapítására emelték a díszes Vetti-házat, ami bordélyként funkcionált.

A pompeji falfestés utolsó fázisát láthatjuk a freskókon, hihetetlen részletgazdag ábrázolás, az ember mindig újabb és újabb részleteket fedezhet fel

– mondta a régészeti látogatóközpont igazgatója, Gabriel Zuchtriegel. Az egykori rabszolgák a kultúrán, a görög mitológiai tárgyú festményeken keresztül próbálták megmutatni új státuszukat, karrierjüket, aminek során a társadalom legaljáról kapaszkodtak a csúcs közelébe. Ez egyébként nem volt szokatlan, és a római társadalmi mobilitást bizonyítja.  

A legmegdöbbentőbb freskó a bejáratnál található, és Priapust, a termékenység és a bőség istenét ábrázolja egy gigantikus pénisszel, amint egy mérlegen egyensúlyoz egy pénzzel teli (gazdagságot szimbolizáló) táska mellett. A benti díszítések egyik szép eleme az a feltehetően étkezőhelyiség falán húzódó fríz, ami parfümkészítő és borárusító Ámorokat ábrázol. 

A konyha melletti, rabszolgák lakrészéhez tartozó, erotikus festményekkel díszített helyiséget használhatták bordélyként, ezt támasztja alá, hogy a bejárati csarnok bal falán található egy felirat, ami egy Eutychis nevű nőre utal, egy kellemes modorú görög nőre, akit két rézpénzért ajánlottak fel.

Római szexuális élet

A Vettii-ház kapcsán érdemes utánanézni kicsit a római kori szexuális életnek is. Az intim viszonyt nem a nem, hanem a társadalmi pozíció határozta meg, és a hatalom dominálta, a hatalom pedig a férfiasságról szólt. Egy felnőtt szabad férfi bárkivel létesíthetett szexuális kapcsolatot, aki alacsonyabb társadalmi státuszú volt (nők, rabszolgák, bármilyen nemű szexmunkások).

A római kori szexualitás a mainál sokkal nyíltabb volt, szinte mindenhol találkozhattak vele az emberek, ezt láthatjuk a fennmaradt épületeken, művészeti alkotásokon. A kortárs kultúra szinte nem is tud mit kezdeni ezzel az explicit intimitással: amikor először fedeztek fel szexuális témájú leleteket, a régészek obszcén tartalmuk miatt „titkos múzeumokban” rejtették el őket a nagyközönség elől.

Priapus gigafalloszos freskója megint nehéz helyzetbe hozta az értelmezőket, hírportálokat, úgy magyarázták az isten túlméretezett hímtagját, mint

Még az is lehet, hogy van benne igazság, de figyelmen kívül hagyja a fallikus képalkotás összetettebb szerepét a római kultúrában. Priapus képei nemcsak azonosulási forrásként, hanem vágytárgyként is funkcionáltak a római férfiak számára.

Egy olyan kultúrában, ahol a szex nem volt tiltott, elhallgatott dolog, hanem a hatalom, a gazdagság és a kultúra szimbóluma, erotikus ábrázolások nem csak bordélyházakban voltak, hanem mindenütt. Ezt nehéz a mai, tabukkal és elfojtásokkal átszőtt társadalmunkban értelmezni. 

(Borítókép: A pompeji Vettii-ház 2023. január 10-én. Fotó:  Marco Cantile / LightRocket / Getty Images)