Miért volt régen lassabb az idő?

Mindenkinek ismerős érzés: a gyerekkori nyarak mennyivel hosszabbak voltak, mint a mostaniak! Hónapok a Balaton-parton, hosszú hetek a nagymamánál, ezzel szemben ma elkezdődik a június, és a következő nap már augusztusba is fordul. Miért tűnik ilyen relatívnak az idő?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói azt vizsgálták, hogy változik-e az idő érzékelése az életkorral, és ha igen, hogyan, és miért érzékeljük másként az idő múlását. Az ELTE-kísérlet eredetileg egy egyetemi projekt volt, amit az ELTE pszichológia szakos Nádasdy Zoltán és évfolyamtársai végzett a nyolcvanas években. Az elmúlt két évben az ELTE kutató doktorandusza, Sandra Stojic és a Mostari Egyetem munkatársa, Vanja Topic módszertani finomítások után megismételte a régi kísérletet, eredményeik megerősítették a korábban talált összefüggést, de új adatokkal is kiegészítették. Tanulmányuk a Springer-Nature Scientific Reports című folyóiratban jelent meg.

Amikor még az unalmas a rövidebb

A kutatás során azt vizsgálták, vajon az események száma befolyásolja-e az időérzékelést a különböző életkorokban. Három korcsoportot különítettek el, 4-5, 9-10 és 18 éves vagy annál idősebb embereket. Két, egyenként egyperces animációs filmet nézettek meg velük, amiben a vizuális és akusztikai jellemzők ugyanolyan arányban voltak jelen, csak nem ugyanannyi esemény történt bennük.

A meglepetés akkor történt, amikor megkérdezték a korcsoportokat, melyik filmet érezték hosszabbnak, és a legkisebb, ovis csoport kétharmada az eseménydúsabb filmet ítélte annak. A 9-10 éveseknél a felnőtt csoporthoz hasonló eredmény született: vagyis az unalmasabb filmet mondták hosszabbnak. 

A kutatók Amos Tversky és a Nobel-díjjal is kitüntetett Daniel Kahneman által bevezetett heurisztikát alkalmazták:

A kísérletbeli időtartamok becslésénél az óvodások a reprezentativitás heurisztikát alkalmazzák, ami azt jelenti: amiről többet tudok beszélni, azt érzem hosszabbnak. A nagyobb gyerekek a videó mérésénél a mintavételezési heurisztikára támaszkodnak, amiben az idő hömpölyög, de minden pillanatban érzékelhető. Ha unalmas a film, az abszolút időből nagyjából egyenletes időközönként veszünk mintát: hosszabb időn át többet. Ha izgalmas a film, akkor kevesebb mintát tudunk venni.

Abszolút időélmény

Hétéves korban azonban mindez megváltozik, a gyerekek az iskolába kerüléssel megismerkednek az abszolút idővel, amihez életünket igazítjuk. De agyunk nem mindig tudja követni az időt, ha például több minden köti le, nem pontosan érzékeljük. 

Az eredmény remek példája annak is, miként válik el egymástól a biológiai és a kognitív szint a fejlődés során: amíg a biológiai érési folyamatok monoton módon javítják a funkciókat, addig a kognitív érés nagyokat ugrik. 

(Borítókép: Thanasis Zovoilis / Getty Images)