Mikor nevetnek az állatok?

A Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói különböző fajok játékviselkedéséről szóló tanulmányokban követték nyomon azokat a hangzási mintákat, amelyek hasonlóságot mutatnak az emberi nevetéssel.

Az evolúciókutatók számára egyértelmű, hogy az emberek a játék részeként nevetnek az együttműködés vagy a barátság jeleként, de hogy alakul ki a kacagás, és vajon csak ránk jellemző?

A Bioacoustics folyóiratban megjelent cikkben az UCLA főemlős és antropológia szakos hallgatója, Sasha Winkler, és Greg Bryant, az egyetem kommunikációprofesszora közelebbről is megvizsgálta az állatvilágban meglévő vagy meg nem lévő nevetést. 65 fajnál dokumentáltak nevetésszerű viselkedést, a kacagó állatok között nemcsak a gerle szerepel, hanem főemlősök, tehén, kutya, róka, fóka, mongúz, törpepapagáj és az ausztrál szarka is.

Ez a munka szépen dokumentálja, hogy egy korábban csak az emberre vonatkoztatott jelenség hogyan kapcsolódik a tőlünk lényegesen különböző fajok viselkedéséhez

– mondta Bryant.

A kutatók azt próbálták felkutatni, hogy az állatok által játék közben kiadott hangok milyen hangerejűek, magasak vagy mélyek, rövidek vagy hosszúak, felcsendülő hangból vagy ritmikus ismétlődésekből állnak-e.

Több kutatás vizsgálta már az állatok játékos testbeszédét, például a főemlősöknél a játékarcot vagy a szemfogak villogtatását. Mivel az állatvilágban a játék akár egy (agresszív) verekedésre is hasonlíthat, a hangok segítségével lehet kifejezni, hogy nincs szó erőszakról vagy igazi támadásról.

Amikor nevetünk, arról informáljuk a környezetünket, hogy jól érezzük magunkat, és másokat is meghívunk, hogy csatlakozzanak hozzánk. Vannak olyan kutatók, akik arra jutottak, ez a hangzó viselkedés több állatfajnál is felbukkan játék közben, vagyis a nevetés az evolúcióban a játék kísérőjeként kialakult hangadás emberi változata

– mondta Winkler.

Egyes tudósok szerint ez a fajta hangkiadás sok játszó állatra jellemző, a nevetés egy evolúciósan régi hangjáték emberi változata. Míg Winkler és Bryant azt állítja, hogy a hangok további megfigyelése és kutatása eredményes lenne, azt is megjegyzik, hogy ilyen vizsgálatokat nehéz végezni a vadonban, főleg azoknál az állatoknál, amelyeknek játékhangja halkabb.

A többi fajra való odafigyelés így rávilágít az emberi nevetés formájára és funkciójára, és segít jobban megérteni az emberi társas viselkedés alakulását.

(Borítókép: Fairfax Media / Getty Images Hungary)