Egy 20 éves film lendítette fel Brazília nyomornegyedeinek turizmusát

Az Isten városát a favelából származó Paulo Lins azonos című könyve ihlette, és nyomornegyedekben lakó amatőr színészek adták elő, amitől erősen dokumentum jellegű a mű és sok néző azt hitte, minden favela olyan, mint a filmben bemutatott. De az igazság az, a város déli zónájának, az elegáns kerületekhez közeli nyomornegyedei (Copacabana, Ipanema, Botafogo) lényegesen kulturáltabbak és biztonságosabbak, mint az igazi „Isten városa”, ami nyugatra található és még mindig a város egyik legveszélyesebbnek számító területe.

Kis favelatörténet

A legkorábbi favelákat az 1800-as évek végén katonák létesítették – lázadások leverésére vezényelték ki őket Rióba –, és felszabadított rabszolgák leszármazottjai, akik saját maguk építették fel lakjaikat kezdetleges anyagokból, minden segítség nélkül. A favela nevet a katonák adták a telepeknek egy helyi szúrós növény után, ami szenvedéseikre (nem kaptak zsoldot, magukra hagyta őket az állam) emlékeztette őket. A modernebb favelákat a hetvenes években népesítették be, amikor elindult a nagyvárosokba, különösen Rióba történő migráció a munkalehetőségek, a jobb élet miatt. De sokan nem jártak szerencsével, és a favelákba szorultak, ahol gyakran nem volt és ma sincs csatornázás, vízellátás, vagy áram sem.

A gyerekek sorsa a legaggasztóbb, sok lány még kiskorúként válik anyává, sok fiú pedig a drogkartellek karmai között végzi. A drogkereskedelemet szinte lehetetlen felszámolni a nyomornegyedeken belül, mert a korrupció át- meg átszövi a hatósági munkát is. És a drogkartelekkel nem érdemes kikezdeni, ezért terjedt el a mondás: 

Film előtt, film után

Bianca Freire-Medeiros, a São Pauló-i Egyetem szociológusa a turizmus fejlődését tanulmányozza, szerinte érezhető a film előtti és utáni állapotok különbsége, de nem a filmmel kezdődött a favelaturizmus: Paulo César már a hetvenes években szervezett turistasétákat Rocinhában, Rio és Dél–Amerika legnagyobb favelájában. Amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének csúcstalálkozójára kerül sor Rióban 1992–ben, a brazil hatóságok bevetik a hadsereget, hogy a külföldiek ne keveredjenek a nyomornegyedek közelébe. A manőver azonban éppen ellenkező hatást vált ki, és a tiltás kíváncsiságot szül.

Freire-Medeiros emlékei szerint kezdetben zömében építészek, újságírók látogatták a favelákat, de a film bemutatása tömeglátványosságokká tette őket. Az Isten városa más műveknek is utat nyitott: 2008-ban Berlinben Arany Medvével díjazták az Elit halálosztók című, szintén itt játszódó filmet, a legnagyobb kortárs brazil sztár, Anitta videóklipjei is itt forognak. De említésre méltó Raphael Vicente fiatal tiktoker is, aki Rio Maré nevű favelájában lakik és már 3 millió követője van, videóiban a favelák életét és saját koreográfiáit dokumentálja, célja, hogy megmutassa, a favelák sokkal többről szólnak, mint a bűnözés és a szegénység.

A helyiek azonban nem örülnek egyhangúan annak, hogy nyomornegyedeiket menő helynek mutatja be a média, mert a favelák komoly problémát jelentenek, amit a kormánynak meg kellene oldania, de nem foglalkozik vele.

Eduardo Marques, a Brazil Expedition főnöke, sétákat szervez Rocinha, Vidigal favelláiban és a riói Megváltó Krisztus-szoborhoz is, azt mondja:

A turisták nem egy adott favela élményét keresik, csak egy bármilyen favelát akarnak látni, meglátogatják Rocinhát, és úgy beszélnek róla, mintha az Isten városa lenne. Pedig a filmbeli favela a város nyugati részén van, Rocinha keletre található.

A nyomornegyedek lakói sokszor állatkerti látványossággá válnak, akiket a turisták szó szerint kukkolhatnak, engedélykérés nélkül fotózhatnak. 

Sajátos kultúra

Az idegenvezetők szerint a favelaturizmus azért is fontos, hogy egy ellennarratívát népszerűsítsen ezekről a városrészekről, és kiemelje az ott zajló társadalmi, kulturális és környezetvédelmi kezdeményezéseket.

A turizmuson kívül egy zenei stílust is megihletett a favelák hangulata: a baile funk, avagy favela funk egy hiphop jellegű zene, ami a funkot keveri a gangstarappel, de az üzenete nem pozitív. A szexet, a drogokat, a bűnözést népszerűsíti, és ez sem segíti a nyomortanyák felszámolását.

A 2016-os olimpia előtt a brazil kormány elindította a Rio Top Tour programot a Santa Marta favelában, hogy a lokális turizmust helyi idegenvezetőkre támaszkodva fejlesszék. De az erőszak úgy tűnik, nem csillapodik. 

2017-ben rendőrök lőttek le egy Rocinhába látogató spanyol turistát, a 67 éves nő meghalt, de abban az évben ez már a harmadik ilyen haláleset volt. Akkor már egy hónapja tartottak a bandák közötti heves összecsapások, de a turistát kísérők nem voltak elég elővigyázatosak. Amikor a rendőrség belép a favelába, nem figyelmeztetnek senkit – és a hatósági beavatkozások gyakran lövöldözéssel végződnek. Aki ott él, az tudja, mikor kell behúzódni a házakba, de az idegeneknek fokozott óvatossággal kell eljárni.