Nehézfémeket eszik és aranyrögöket izzad ez a baktérium

Ha egy beszélgetés során valamilyen okból szóba kerül az aranytojást tojó tyúk, szinte biztosak vagyunk benne, hogy mindenkinek a híres magyar népmese vagy az az üzleti fogalom jutna eszébe, melyet egy rendkívül jól jövedelmező vállalkozásra használnak – de semmiképp sem egy baktérium.

A helyzet azonban az, hogy a Cupriavidus metallidurans és az aranytojást tojó tyúk között több a hasonlóság, mint az elsőre hinné, azt leszámítva persze, hogy míg az előbbi valóban létezik, addig az utóbbi csak egy kitaláció, legalábbis jelenlegi ismereteink szerint. A Cupriavidus metallidurans különlegessége, hogy nem hétköznapi, mérgező elemekben gazdag talajban él, amit egy baktérium olyan anyagokká alakít át, amelyekkel könnyebben megbirkózik.

A szóban forgó mérgező elemek közé az arany és a réz sorolható, amelyek nagy mennyiségben halálosak is lehetnek, a baktérium azonban úgy fejlődött, hogy egyenesen szüksége legyen a rézre a fennmaradáshoz. Amennyiben azonban túl sok réz kerül a szervezetébe, a baktérium képes egy CupA nevezetű enzimet aktiválni, amely segít a fölösleg kiürítésében –olvasható az IFL Science-en.

A mérgező nehézfémektől eltekintve az életkörülmények nem rosszak ezekben a talajokban. Van elég hidrogén az energia megőrzéséhez, és szinte nincs konkurencia. Ha egy organizmus úgy dönt, hogy itt akar túlélni, meg kell találnia a módját, hogy megvédje magát a mérgező anyagoktól

– magyarázta egy kutatásában Dietrich H. Nies, a Halle-Wittenber-i Luther Márton Egyetem mikrobiológusa.

Az arannyal már teljesen más a helyzet

Valami nagyon különös dolog történik azonban, ha arany van jelen. A réz–arany vegyületek rendkívül mérgezők, ezért a baktériumnak védekeznie kell. Ennek érdekében a korábban említett CupA enzim inaktívvá válik, és egy másik enzim, a CopA-t kezdi el a Cupriavidus metallidurans termelni, amely a réz- és aranyvegyületeket nehezen felszívódó formákká alakítja át.

Ez biztosítja, hogy kevesebb réz- és aranyvegyület kerüljön a sejt belsejébe. A baktérium kevésbé mérgeződik, és a rezet kiszivattyúzó enzim akadálytalanul tudja ártalmatlanítani a felesleges rezet. Mindennek azonban van egy másik következménye is, a nehezen felszívódó aranyvegyületek a sejt külső felületén ártalmatlan, mindössze néhány nanométeres aranyrögökké alakulnak át

– tette hozzá Nies.