Leonardo da Vinci nem csak húsvétkor volt oda a tojásért, festményeihez is feltört párat

Húsvét közeledtével egyre nagyobb roham indul az üzletek tojásospolcai felé, a vásárlóknak pedig az éppen hatályban lévő hatósági ár vagy megvásárolható mennyiség is csak nehezen szabhat határt. Ugyan Magyarországon tényleg elképzelhetetlen az ünnep tojás nélkül, volt, akinek a hétköznapokban is legalább ilyen fontos volt a tojás beszerzése.

Egy új tanulmány szerint olyan, több évszázaddal ezelőtt élő, régi művészek, mint Leonardo da Vinci, Sandro Botticelli és Rembrandt különböző fehérjéket, különösen tojásfehérjét és tojássárgáját használhattak olajfestményeikhez, hogy mutatósabbak legyenek. 

Az eddig is tudott volt, hogy a klasszikus olajfestmények nyomokban fehérjét is tartalmaznak, ezt azonban a legtöbb esetben csak szennyeződésnek tudták be, nem tulajdonítottak neki különösebb jelentést. Egészen mostanáig, ugyanis a Nature Communications folyóiratban kedden megjelent új tanulmány szerint

A publikáció emellett rávilágít a 16., 17. vagy 18. század legképzettebb európai festőinek technikai tudására, valamint az előkészületek folyamatára és a festékek összetételére is. 

Nagyon kevés írott forrás létezik erről, és korábban nem végeztek tudományos munkát a téma ilyen mélyreható vizsgálatára. Eredményeink azt mutatják, hogy még nagyon kis mennyiségű tojássárgájával is elképesztő változást lehet elérni az olajfesték tulajdonságaiban, ami azt bizonyítja, hogy ennek használata hatalmas előnyt jelentett az ezt használó művészek számára 

– mondta a tanulmány szerzője, Ophélie Ranquet, a németországi Karlsruhei Technológiai Intézet Mechanikai Folyamatmérnöki és Mechanikai Intézetének munkatársa, aki az esztétikai funkció mellett kiemelte, hogy a festmények tartóssága is megnőtt a tojás használatától.

Tartósabb és mutatósabb az eredmény

Az ókori egyiptomiak által kifejlesztett, temperának nevezett festékkel elletétben az olajfesték intenzívebb színeket hoz létre, nagyon sima színátmeneteket tesz lehetővé, és kevésbé gyorsan szárad, így a felhordás után még több napig is használható a készítmény, illetve javítható, folytatható a festmény adott része.

Ennek kulcsa az lehet, hogy a korábban használt víz helyett lenmag- vagy pórsáfrányolajat használnak az olajfestékekhez, aminek előnyei mellet több hátránya is van.

Mivel a festék készítése teljesen szabad kézzel zajlott, emiatt és a festék fent említett tulajdonságainak köszönhetően valószínűsíthető, hogy a Leonardo da Vinci-féle régi művészek tojássárgáját adtak az olajfestékhez. 

A tanulmányban a kutatók újraalkották a négy összetevő – a tojássárgája, a desztillált víz, a lenolaj és a festékanyag – felhasználásával a két, történelmileg népszerű és jelentős színt, az ólomfehéret és az ultramarinkéket is.

A tojássárgája hozzáadása előnyös, mert drasztikus módon megváltoztatja ezeknek a festékeknek a tulajdonságait. Hosszabb élettartamú lesz a festék, mivel az oxidációja hosszabb ideig tart a tojásban lévő antioxidánsok miatt. Az olaj, a pigment és a tojásban lévő fehérjék közötti kémiai reakciók közvetlenül befolyásolják a festék viselkedését és viszkozitását is

– ecsetelte a kutatást a tanulmány szerzője a CNN-nek, majd hozzátette: például az ólomfehér szín meglehetősen érzékeny a páratartalomra, de ha fehérjeréteggel vonják be, sokkal ellenállóbbá válik vele szemben, így a festék is könnyeben felvihető, ráadásul az ecsetvonások is láthatók maradnak a vásznon.

Leonardo da Vinci és Botticelli szolgáltatott bizonyítékot 

Az olajfestékben lévő tojássárga hatásának vagy éppen hiányának közvetlen bizonyítéka látható Leonardo da Vinci Madonna szegfűvel című festményén is, ugyanis a jelenleg a müncheni Alte Pinakothekben látható alkotáson Mária és a gyermek arcán

Ezt az okozhatta, hogy az olajfesték egyenetlenül szárad, a felszínről a mélyebb réteg felé halad a folyamat, emiatt jön létre a gyűrődéses, ráncos hatás. Ennek egyik oka a festékben lévő pigmentek elégtelen mennyisége lehet, a tanulmány eredményei szerint pedig

Mivel a ráncosodás napokon belül megtörténik, valószínű, hogy Leonardo és más régi mesterek rákaphattak erre a különleges hatásra, valamint az olajfestékben lévő tojássárga további jótékony tulajdonságaira, beleértve a nedvességgel szembeni ellenállást is. A Madonna szegfűvel Leonardo egyik legkorábbi festménye, amely akkoriban készült, amikor még csak ismerkedett az úttörő olajfestékkel, emiatt a kutatók szerint a későbbi alkotásaival összevetve szabad szemmel is látható, hogy a kép készítésekor jóval kevesebbet vagy egyáltalán nem használt még tojássárgát.

A tanulmány során megfigyelt másik festmény Sandro Botticelli Siralom a halott Krisztus felett című alkotása volt, amely szintén a müncheni Alte Pinakothekben látható. Az alkotás túlnyomórészt a korábban népszerű temperával készült, de a háttérhez és néhány másodlagos elemhez olajfestéket használtak – a festékben pedig már felfedezhető volt a tojássárgája.

Tudtuk, hogy a festmények egyes részein olyan ecsetvonások láthatók, amelyek jellemzők az általunk olajfestménynek nevezett festményekre, ezen részeken mégis fehérje jelenlétét észleltük. Mivel nagyon kis mennyiségről van szó, nehéz észlelni, és felmerül a szennyeződés lehetősége is. A tanulmány szerint azonban, mivel a tojássárgája hozzáadása kívánatos hatással volt az olajfestékre, a fehérjék jelenléte a festményeken sokkal inkább a szándékos használat jele

– tette hozzá Ophélie Ranquet, aki szerint kortársaik közül Rembrandt festményein is megfigyelhető a tojássárgája jótékony hatása. 

(Borítókép: Leonardo da Vinci. Fotó: DeAgostini / Getty Images)