Tényleg muszáj szétválasztani a munkát és a magánéletet?

Sokaknak az a meggyőződésük, hogy ne keverjük a munkát és a privát életet. Ne vigyük haza a munkát! – hallhatjuk sokszor, de a kritikusok és a közönség által is elismert, Ben Stiller által rendezett, Severance (Különválás) című sorozat plasztikusan rávilágít az erőltetett szétválasztás hátrányaira. Az Apple szériája a Lumon Industries nevű cégnél dolgozó alkalmazottakat követi nyomon, akik egy elmetörlő eljárásnak köszönhetően teljesen szeparálják az irodai és a magánéletüket. A munkahelyükön nem emlékeznek az otthoni létre, a privát életükben pedig az irodaira.

Kicsit kifordított ez a világ, de talán nem erre vágyunk mindannyian?

Hiába próbáljuk, úgyse megy

A sorozatban direkt nincs átfedés a munkahelyi és a családi szerepek között, ezzel ellentétes az integráció, amikor érintkezik a két terület. Ám ez akár elő is segítheti a működésünket, erre példa Indra Nooyi, aki a Pepsi-Co vezérigazgatója volt 12 éven keresztül. Ő munkaidőn kívül is dolgozott, fogyasztói szerepben, vásárlóként kóstolgatta a termékeket, és új tudása segítette az innovációban.

A munka és a család teljes szétválasztása lehetetlen, otthon is utolérhet a feladat, és az irodában is az otthon. Még a sorozatban is azt látjuk, hogy a teljes szeparálás nem fenntartható hosszú távon. És most úgy tűnik, hiába tartotta magát évtizedekig az ajánlás, hogy válasszuk szét a kettőt, ez csak egy hamis hiedelem. A szakirodalom szerint a szakmai és a magánélet segíthetik egymást, ugyanis ha az egyik szerepben pozitív érzelmeket élünk meg, az befolyásolhatja a másikat. A jó út az, hogy amennyire csak lehetséges, integráljuk a különböző szerepeinket, mert kölcsönösen előnyösek lehetnek.

A pandémia alatt jött a változás

A koronavírus-járvány alatt a szerepek és a határok persze még inkább összemosódtak, hiszen teljesen megszokott volt, hogy gyerekkel veszünk részt az online meetingeken, pizsamaalsóban és papucsban, miközben vacsorát készítünk egy kollégás facetime-ing közben. Ez sokaknak megtetszett, az otthoni életet is könnyebbé tette, és emberibbé varázsolta a munkát.

A világjárvány idején sok felső vezető ébredt rá, hogy mi folyik otthon, amíg ő dolgozik, milyen nehéz a háztartás és a munka között zsonglőrködni. Mivel a dolgozók a pandémia alatt aktívan részt vettek a családi életben, rájöttek, hogy ez nemcsak a többi családtagnak hasznos, de érzelmileg nekik is kifizetődő.

A vezetők ezután respektálni kezdték a beosztottak privát életét, mert beleláttak, milyen nehéz minden téren megfelelni. A pszichológusok épp emiatt jutottak arra, hogy az embereknek el kell fogadniuk azt, hogy elég a tökéletlen, ugyanis nem lehet minden területen a maximumot hozni, abba belerokkan az ember. (Ez eszünkbe juttathatja Az elég jó szülőt is.) Amiben jók vagyunk, abban próbáljuk kihozni a lehető legtöbbet magunkból, de ami nem megy, azt felesleges stresszesen erőltetni, kérjünk hozzá segítséget. 

A jól végzett munka miatti pozitív érzelmekből profitálhatunk a családi életünkben, de otthon nem szükséges munkahelyi e-maileket nyitogatni. A szakértők szerint ugyanakkor a filmsorozat tévedése az, hogy az elválasztás nem minden esetben hatékony, csak akkor, ha megfelel az alkalmazottak egyéni preferenciáinak a munka/család egyensúlyát illetően. A Severance mindwipe-eljárása a gyakorlatban nem lehetséges, de talán jobb is így.