Mi irányítjuk az életünket, vagy a génjeink?

Húsz évvel ezelőtt a Human Genome Project bizonyította, hogy az emberi genom 20 000, fehérjét kódoló gént tartalmaz, de ezek a DNS-ünk mindössze 2 százalékát teszik ki. A maradék, a sötét genom fő funkciója a fehérjetermelő gének dekódolási folyamatának vagy expressziójának szabályozása.

Az izlandi kutatóvállalat több súlyos betegség kulcsfontosságú genetikai kockázati tényezőjét tárta fel a szív- és érrendszeri betegségektől a rákig, így járult hozzá az Alzheimer-kór, a skizofrénia, a koszorúér-betegség különböző formáinak és sok más krónikus betegség öröklött kockázatának megértéséhez – olvashatjuk a BBC-n. De a genetika és a psziché összefüggéseit is vizsgálják, a genom és a személyiségünk kapcsolatait. 

Saját akarat vagy biológia?

Kári Stefánsson, a cég alapítója szerint az emberi faj a genomban lévő információk, majd ezeknek a környezettel való kölcsönhatása alapján jött létre. Izland azért jó a vizsgálatok szempontjából, mert kis népessége viszonylag elszigetelt volt az évszázadok során, vagyis nincs olyan genetikai változatosság, mint más nemzeteknél. Így a tudósok könnyebben azonosíthatják a génváltozatokat.

A 73 éves neurológus-filozófus Stefánsson azt vallja, hogy

a szüleinktől örökölt DNS és a véletlenül szerzett, mintegy 70 spontán genetikai mutáció tudat alatt erősen determinálja viselkedésünket.

A hajlamok, az idegenkedések, az élvezetek mind a genetikától függhetnek.

Tizenöt évvel ezelőtt egy 2000 brit felnőtt körében végzett felmérés mutatta ki először, hogy létezhet bennünk egy „hobbigén”, ami a szabadidős tevékenységekért felelhet. A családfa, az ősök kedvelt szabadidős tevékenysége kimutatja a hajlamot, ami végigvonulhat a generációkon. Tudjuk, mi volt a dédnagypapa kedvenc tevékenysége? Ha például festett, ne csodálkozzunk, ha a gyerekünk is szívesen ragad majd ecsetet, és ül a vászon elé.

A deCODE tudósai megtalálták azt a génváltozatot, ami meghatározza, hogy szeretjük-e a keresztrejtvényeket, de ez nem jelenti a tehetséget is, az a gyakorlástól és a kitartástól függ. Danielle Dick, a New Jersey-i Rutgers Egyetem pszichiátriaprofesszora szerint

Betegségek a génekben

Egy nemrégiben készült tanulmány megközelítőleg 1,5 millió ember adatait használta fel az impulzivitáshoz kapcsolódó génváltozatok azonosítására, és azt találta, hogy az impulzív embereknél nagyobb eséllyel alakult ki gyerekkorban figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD), serdülő- és felnőttkorban valószínűbb, hogy rászoknak a cigarettára és a kábítószerre, később pedig az elhízás és a tüdőrák kockázata fenyegeti őket. Dick azonban hangsúlyozza, hogy a DNS nem a sors.

Génjeink befolyásolják természetes hajlamainkat, de ez nem jelenti azt, hogy az ezekkel a génekkel élő embereknek borítékoltan mindig gondjaik lesznek.

A környezet óriási szerepet játszik abban, hogy genetikai hajlamaink szerint cselekszünk-e, vagy sem. Stefánsson azt mondja, hogy bizonyos genetikai variánsok hajlamosítanak a túlevésre, és nehezítik a dohányzásról való leszokást. De! A stabil családi élet, a harmonikus párkapcsolat és barátságok vagy akár a rendszeres testmozgás is segíthet.

Cecilia Flores, a kanadai McGill Egyetem pszichiátriaprofesszora szerint a pozitív környezet kiegyenlítheti a genetikai érzékenységet, sőt meg is fordíthatja azt.

Örökölt szerelem

Négy évvel ezelőtt a Yale School of Public Health szociológusai 178, 37 és 90 év közötti házaspárt vizsgáltak a kapcsolataikról, biztonságérzetükről. Majd nyálmintát is kértek tőlük, amit génelemzésre használtak fel. Az eredmények szerint a genetikának a kötődésben is nagy szerepe van: hajlamosak vagyunk olyanokkal barátságba bonyolódni, szerelmi kapcsolatot kialakítani, akik fizikailag, genetikailag hasonlítanak ránk. Sőt, a gének azt is befolyásolják, hogy el tudunk-e köteleződni egy stabil kapcsolatban, vagy sem.

Egy másik Yale-tanulmány a kötődésben nagy szerepet játszó oxitocinhormon szerepét vizsgálta, és kiderült:

Vagyis az öröklött genetikai változatok hozzájárulhatnak a boldogságunkhoz a kapcsolatokban is.

A jövő a genetikai szekvenálásé, amivel szűrhetőek lesznek azok a gyermekek vagy serdülők, akik a gének miatt hajlamosak lehetnek a függőségekre. És ha a család tudja, hogy az utód, a rokon hajlamos a függőséget okozó vagy kockázatvállaló viselkedésre, akkor segíthet elkerülni a potenciálisan káros környezetet. 

(Borítókép: Halfpoint Images / Getty Images)