Nagy dilemma előtt állnak a tudósok

A kutatók és tudósok mellett az ezeket a dokumentumokat nemigen forgató emberek is egyetértenek azzal, hogy a folyóiratokra és a tudományos cikkekre igenis szükség van, hisz ezeknek köszönhetően értesülhetünk a mindennapjainkat érintő felfedezésekről és kutatásokról, illetve temérdek érdekességet ismerhetünk meg a minket körülvevő világ működéséről. 

Igen ám, de az ezeket a publikációkat készítő szakemberek és maguk a folyóiratok sem készülnek ingyen, így sokszor ezek finanszírozása is meglehetősen nehézkes a fősodorba tartozó médiumokkal és más publikációkkal való versenyben. 

Ezért is tűnhet annyira érthetetlennek az, hogy a különböző tudományos cikkek, lapok és folyóiratok mind-mind más és más szerkesztési módot várnak el a nekik író tudósoktól, ami esetükben rengeteg pluszmunkát jelent, hiszen a már elkészült publikációt az adott formátumra átszerkeszteni nem két perc – az írás megjelenése viszont annál fontosabb, hogy veszni hagyják a megjelenés lehetőségét.

Azt, hogy az idő pénz, már mindenki hallhatta élete során, most pedig az is kiderült, mégis mennyi pénzt veszítenek a folyamatos átszerkesztéssel és átírással járó munka miatt a tudományos élet résztvevői. Az összeg nem aprópénz:

A BMC Medicine-ben megjelent elemzés készítői megdöbbentek a hatalmas költségektől, ezért azt javasolják, hogy a folyóiratok tegyék lehetővé azt, hogy a cikkek szabadabb formátumra vonatkozó követelményekkel is megjelenhessenek, hogy a kutatók idejüket és pénzüket inkább a kutatásokra fordíthassák – írja a Nature. 

Nem tudom elképzelni, miért érdekelne bárkit is, hogyan néz ki egy cikk, amit először olvas egy folyóiratban. Nem hiszem, hogy ez az időm produktív felhasználása

– vélekedett David Shiffman, a Tempe-i Arizona Állami Egyetem biológusa. 

Nem fenntartható a jelenlegi rendszer

„Nem minden folyóirat utasítja el azokat a beadványokat, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak, de implicit nyomás nehezedik ezek követésére” – tette hozzá Varga Tibor, a Koppenhágai Egyetem epidemiológusa és a kutatás társszerzője.

A Nature-nek nyilatkozó kutatók azt állítják, hogy ezzel alapvetően nincsen baj, és nem bánják, ha cikkeiket egy folyóirat stílusához kell igazítaniuk, mindaddig, amíg ezt a munkát tanulmányaik elfogadása után végzik. Ez az időteher azonban aránytalanul sújtja a pályakezdő kutatókat.

Ha az emberek már tapasztaltabbak, lehet, hogy van egy egész csapatuk, amely segíthet ebben, a pályakezdők azonban a legtöbb esetben nem dolgoznak nagy stábbal 

– emelte ki Michelle Starr, az Indianapolisi Orvostudományi Egyetem gyermeknefrológusa. 

Hogyan határozható meg a kidobott idő értéke?

Hogy képet kapjanak a folyamatos formázás költségeiről, Varga és munkatársai átlagolták az Egyesült Államokban és az Európai Unióban átlagosan járó egyetemi órabéreket, a publikációk átformálásával eltöltött időt és az újbóli benyújtások éves számát.

Ezekből megállapították, hogy

A kutatásban részt vevő Varga Tibor hozzátette, hogy ugyan egyes folyóiratok valóban engedékenyebbek lettek a kéziratok formázásával kapcsolatban, de egyre kevésbé elképzelhető az, hogy a kutatók beletörődnek olyan gyakorlatokba, amelyek nagy kényelmetlenséget okoznak számukra.

A jelenlegi rendszer nem fenntartható!

– összegezte a szakember.