Az arcunk elárul bennünket, ezért szólítja le önt mindenki az utcán

Némelyikünk agyán már biztosan átfutott a gondolat egy-egy efféle eset után, hogy vajon mi alapján találja meg, és szólítja le őket mindenki az utcán. A boltban, vagy csak sorban állva, ügyintézés során – hogy két szót beszéljenek velük, fenyegetően követeljenek pénzt és értéktárgyakat, vagy csak segítséget kérjenek –, miközben sok más ember is tartózkodik a közelben, akikhez szintén lehetne fordulni. Mindezzel fordított esetben talán még többen tudnak azonosulni, hiszen amennyiben mi magunk szorulunk segítségre, jó eséllyel mi is egy olyan embert szólítunk le a minket körülvevők tömegéből, akinek az arca barátságosnak tűnik a számunkra.

Természetesen a „Van egy cigid, tesó? Buszra kéne!” típusú, válogatás nélküli megkeresések ez alól sok esetben kivételt képezhetnek. Bár minden bizonnyal ezek az emberek is a külsőnk alapján latolgatnak, és döntik el, hogy küldetésük mennyire lesz sikeres, ám esetükben sokkal inkább befolyásolhatóságunk vagy jólszituáltságunk játszhat közre, mintsem az, hogy az arcunk barátságos-e. A nagy kérdés, hogy miért részesítenek egyeseket előnyben másoknál, és miért szimpatikusabb egyesek arca számunkra.

A szimmetrikus arc, a telt ajkak és a nagy szemek a nyerők 

A szépség ugyan mindig is szubjektív volt, annak előnyei azonban jól megalapozottak, és az élet minden területére kiterjednek – a személyes kapcsolatoktól egészen a szakmai sikerekig. Ezen elmélet szerint a szép arccal megáldottakat egészségesebbnek, szimpatikusabbnak, szórakoztatóbbnak és magabiztosabbnak tekintik – amelyet sokan szívesen fogadnak, feltéve, hogy ez nem vezet túlzott arroganciához.

És hogy mi az, ami miatt szimpatikusabbnak, barátságosabbnak, és vonzóbbnak tűnhetünk más emberek szemében? A tudomány azt mutatja, hogy az emberek

– legyen szó romantikus szándékról, vagy egy egyszerű kérdés feltevéséről az utcán.

Mivel az emberek társas lények, ezért ha barátságosnak és társaságkedvelőnek tűnünk, sokkal valószínűbb, hogy mások nyitottan és szívélyesen állnak hozzánk. Az emberek ráadásul olyanok társaságában szeretnek lenni, akik mellett biztonságban érzik magukat. A rossz arcú, dominánsabb, erősebb arcvonásokkal vagy tekintettel rendelkező személyekkel pedig nem szívesen ismerkedünk, vagy fordulunk hozzájuk kérdéseinkkel ismeretlenül.

A problémakör vizsgálata során fontos megemlíteni azt is, hogy az első benyomás nagy hatással lehet arra, hogy kit tartunk szimpatikusnak – annak ellenére is, hogy sokszor hallhatjuk, egy könyvet ne a borítója alapján ítéljünk meg. Holott egy ismeretlen arc láttán egy tizedmásodpercen belül már ítéletet hoztunk tulajdonosának jelleméről, azaz elkönyveljük a fejünkben, hogy az illető gondoskodó, megbízható, agresszív, extrovertált vagy introvertált személyiségű-e.

A mindennapokban erre könnyedén bizonyítékot is találhatunk, ha kicsit jobban figyelünk, hiszen a dominánsabb arcvonásokkal rendelkező vezérigazgatók például nagyobb valószínűséggel vezetnek egy nyereséges céget. Sőt a babaarcú, kisfiús tekintetű férfiak és az együttérző arccal rendelkezők is jó eséllyel felülreprezentáltak olyan szakmákban, amelyek gondoskodást igényelnek. Ráadásul a babaarcú férfiak a bíróságon például előnnyel indulnak, és sokkal nagyobb valószínűséggel mentesülnek a bűncselekmény alól, mint érett arcú társaik. Mindazonáltal nagyobb valószínűséggel találják őket bűnösnek gondatlanságban – szintén az arcformájuknak köszönhetően. 

A tesztoszteronszint és az egészség is közrejátszik

Valóban ennyire az arcunkra van írva a személyiségünk? A válasz jó eséllyel az igen, hiszen ahogyan a gének és a hormonszintünk befolyásolják a fizikai tulajdonságainkat, ugyanezek a mechanizmusok alakítják részben a jellemünket is.  Carmen Lefevre, a Northumbria Egyetem munkatársa szerint a magasabb tesztoszteronszinttel rendelkező emberek szélesebb és erőteljesebb arcvonásokkal és arccsonttal rendelkeznek, és nagyobb valószínűséggel rendelkeznek határozottabb, esetenként agresszívabb és dominánsabb személyiséggel.

Az arcforma és a dominancia közötti kapcsolat meglepően széles körben elterjedt, a kapucinus majmoktól – amelyeknek minél szélesebb az arcuk, annál valószínűbb, hogy magasabb rangot töltenek be a csoport hierarchiájában – a profi futballistákig. A 2010-es világbajnokságot vizsgálva például a coloradói Boulder Egyetem munkatársai kimutatták, hogy a futballisták arcának szélességének és magasságának aránya előrevetíti a középpályások által elkövetett faultok és a támadók által szerzett gólok számát is – írja a BBC. 

Az arcunk formája, azaz hogy vékony vagy inkább kerek, húsosabb arcunk van, szintén sok mindenről árulkodhat. A keskenyebb, vékonyabb arcú személyek például kisebb valószínűséggel kapnak el fertőzéseket, ha pedig mégis, a betegség sokkal kevésbé súlyos lefolyású. Emellett esetükben alacsonyabb a depresszió és a szorongás előfordulása is, valószínűleg azért, mert a mentális egészség gyakran szorosan összefügg a test általános kondíciójával.

Hogy miért hisszük, a vonzó arcú emberek pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, azzal kapcsolatban azt feltételezik, kulturális tanításokat tükröznek. Még ha ez igaz is lenne, e tanítások eredetét még mindig meg kell magyarázni. Az a tény, hogy a különböző kultúrájú emberek, valamint a csecsemők és kisgyermekek hasonló reakciókat mutatnak az eltérő vonzerővel rendelkező arcokra, arra utalnak, hogy ezek a benyomások valamilyen univerzális mechanizmust tükröznek, nem pedig önkényes kulturális hatásokat – áll a Social Psychological Face Perception: Why Appearance Matters nevű kutatásban.

A szabálytalan, más néven anomáliás arc hipotézise egy ilyen mechanizmusnak megfelelő magyarázatot ad. Ez a hipotézis ugyanis állítja, hogy

Emiatt a betegesnek tűnő, beesett vagy aszimmetrikus arcú embereket nagyobb eséllyel kerüljük el, és nem hozzájuk fordulunk segítéségért – tehát ha önt is sokszor leszólítják, a bosszantó szokás elfogadása mellett nyugtassa az, hogy legalább vonzóbbnak tartják az arcát másokénál.

(Borítókép:  Salvatore Laporta / KONTROLAB / LightRocket / Getty Images)