Titokzatos agyi spirálokat fedeztek fel

A különböző méretű agyhullámmintázatok központi pontok körül forogtak, és a kutatók hipotézise szerint e jelek segítségével összekapcsolhatók az agy különböző részei, így lesz gyorsabb az agyba jutó információk feldolgozása – írja a Livescience.

Pulin Gong , a Sydney-i Egyetem fizikusa úgy nyilatkozott:

A spirálok bonyolult kölcsönhatásokban vannak, és kulcsfontosságú szerepet játszanak az összetett agyi tevékenységek megszervezésében.

Az agykéreg az elme összetett feladataiban vesz részt, például az emlékezésben, a figyelemben, a nyelvhasználatban, az észlelésben és a tudat működtetésében is. Az örvényeket valószínűleg károsítják az agy betegségei, például a demencia, ahogy a neurológiai rendellenességek (akár az Alzheimer-kór) befolyásolják az agykéreg állapotát.

Elhanyagolt örvények

Az idegtudományi vizsgálatok eddig általában a neuronok közötti kapcsolatokra és kölcsönhatásokra fókuszáltak, amikor az agy működését akarták feltárni, így sikkadhattak el ezek a titokzatos spirálok. Pontos funkciójuk még rejtély, de több elemzés után a tudósok úgy gondolják, az örvények kommunikációs hídként működhetnek az agyon belül, különböző régiókat összekötve, és akár az agykéregben is áthaladhatnak.

A vizsgálat során a kutatók különféle (matematikai, szövegértési) feladatokat adtak a résztvevőknek, és megfigyelték, hogy működés közben az örvények mozgása megváltozott az agy különböző részein, vagyis ezek a spirálok koordinálhatják az agytevékenységet. A spirálok gyakran az agy különböző funkcionális hálózatait elválasztó határokon vannak, és ahogy Yiben Xu, a Sydney-i Egyetem fizikusa mondja:

Forgási irányuk megváltoztatásával lehetővé teszik az agyi aktivitás rugalmas újrakonfigurálását, ha nyelvfeldolgozásról vagy emlékezésről van szó.

Pulin Gong szerint a felfedezés azért is fontos, mert ahogy egyre többet megtudunk az agy összetett működéséről, úgy lesz egyre könnyebb a mintájára nagy teljesítményű számítástechnikai gépeket létrehozni.

A világ fejjel lefelé

Az agy mindig is tartogatott érdekességeket a kutatóknak, nemrég a Neurologia folyóiratban jelent meg egy, a spanyol polgárháborúban fejsérülést szenvedett katona különös története. Az 1938-ban fejbe lőtt, az orvosok által csak M-páciens néven emlegetett férfi sérülése után visszafelé is tudott írni és olvasni, az újságot fordítva is böngészhette, és ezekkel az Alice csodaországába illő tünetekkel megváltoztatta az agyról addig a tudósok fejében élő képet.

A régi felfogás szerint az agy területei elhatárolódnak egymástól, és nincs is átjárás köztük, vagy csak épphogy. M-beteggel Justo Gonzalo Rodríguez-Leal neurológus-agykutató foglalkozott, ő dolgozta ki az agyműködés új elméletét, amire kora és kollégái még nem voltak felkészülve.

M-páciens a koponyáján sérült meg, amikor a golyó behatolt az egyik oldalon, és távozott a másikon. Nem műtötték meg, magától gyógyult. Először két hétig kómában feküdt, majd felébredt, de a bal szemére nem látott, a jobb szemével alig, és nem csak ez volt a panasza: több dolgot megsokszorozódva érzékelt, bizonyos tárgyakat, létezőket fejjel lefelé (például az építkezési állványon dolgozó embereket), és a hang- és tapintásérzékelése is felborult – teste másik oldalán érezte az ingereket, mint ahol valóban kellett volna. Mivel a golyó csak egy kis területet érintett (a fal-nyakszirti rész bal oldalán hatolt át), és mégis megannyi agytevékenységre hatással volt, Rodriguez-Neal megállapította, hogy

Három, az agysérüléseket kísérő általános szindrómát azonosított: központi (több érzékszervet érintő zavarok), paracentrális (a hatások nem oszlanak meg egyenletesen az érzékszervek között) és marginális (csak bizonyos érzékszerveket érint a zavar).