Hogy került egy kétezer éves freskóra pizza?

Bármekkora gourmandok is az olasz csizma lakói, azt azért nem gondoltuk, hogy már 2000 éve sütik a pizzát. Főleg, hogy a pizza eredetileg nem is itáliai, alapja, a lepénykenyér 10-12 ezer éves lehet. Ez a variáció még őrölt gabonalisztből és vízből készült kilapítva, forró kövön sütve. A maira már valamelyest hasonlító pizza a görögöknél jelent meg először, majd az etruszkoknál és a rómaiaknál. Igen, bejött az itáliai szál, a római pizzaszerű lepénytésztát tejszínnel, olívaolajjal, mézzel és fűszerekkel ízesítették.

Az igazi olasz őspizza a 16–17. században készülhetett Nápoly környékén, amikor már megjelent a paradicsom is – feltétként. De akkor hogy kerül egy gazdagon megrakott, mai árfolyamon minimum 5000 forintos pizza egy 2000 éves freskóra?

A Pompeji Régészeti Park június 27-én mutatta be a kis freskót, amit közelmúltbeli ásatások során találtak meg a Regio IX-ben, az ókori város azon részén, ahol lakóházak és kereskedelmi építmények álltak, például mosoda és pékség. A freskó egy feltárás alatt álló ház átriumában került elő, amihez egy pékség is tartozott – ezt 1888 és 1891 között már részben feltárták, és vizsgálatait tavaly januárban folytatták le.

Mi van a freskón?

Fekete háttér előtt egy ezüsttálcán boroskehely, datolya, gránátalma látható, és a bal oldalon a sokaknak fejtörést okozó pizzaszerű tárgy. Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park főigazgatója azt mondta, természetes, hogy mindenki arra asszociál, mert hasonlít a szegények ételeként született dél-olaszországi slágerre. Csak az a bökkenő, hogy az ókori rómaiaknak sem paradicsomuk, sem mozzarellájuk nem volt, amik a pizza fő ismertetőjegyei. Zuchtriegel hozzátette, a képen látható

a takarékos és egyszerű étkezés kontrasztja, amely egyrészt a bukolikus és a szakrális közötti szférára utal, másrészt az ezüsttálcák luxusára vonatkozik.

A paradicsomot csak a 16. században hozták be Európába, míg mozzarellát valószínűleg a 11. században készítettek először. Viszont a rómaiak már sütöttek panis focaciust, „tűzhelykenyeret”, egy élesztőtésztás, lisztből, olívaolajból, vízből és sóból készült ételt, amit ma focacciaként ismerünk. A régészek szerint ez lehet a festményen a színes, pöttyös, tésztajellegű étel, ami még egy fűszerekkel, például pestóval készített kenyérre is hasonlít.

A focacciaszerű kenyeret egyébként az ókori római irodalomban is említi több szerző, például Vergilius, aki leírja, hogy a lapos kenyérre zöldségeket, gyümölcsöket, fokhagymát, fűszernövényeket és sajtokat tettek, és ez egy takarékos, szerény ételnek felelt meg.

Az ókorban xenia néven ismerték az ilyen típusú festményeket, amelyeken vendégváró falatok sorjáztak – a görögöktől eredt ez a művészeti hagyomány, hogy képeken ábrázolták a betérőkre váró finomságokat.

Közel háromszáz ilyen képet találtak már a Vezúv környéken, és ennek a freskónak a ház átriumában való elhelyezése tükrözheti a háztulajdonos azon vágyát, hogy jól bánjon a vendégekkel.

A Regio IX ásatásai jelenleg is folynak, mintegy 3200 négyzetméternyi területen.