Az élet egyik építőkövét találták meg a Marson

Körülbelül két és fél éve, 2021. február 18-án érkezett meg és ereszkedett le különleges jetpackjéről a Mars felszínére a NASA önjáró szondája, a Perseverance. Az eszköz az elmúlt évben számos nehézségen lendült túl, de még nagyjából egy évtizedet kell várnunk arra, hogy megtudjuk, megtalálta-e azt, amiért odaküldték: az életet.

A Perseverance több mint egytonnás súlyával – egészen pontosan 1025 kiló – az eddigi legnehezebb, ember által alkotott eszköz a vörös bolygón, aminek legfőképp az az oka, hogy nem egyedül nyom ennyit. Az űrszonda ugyanis magával vitte a Marsra az Ingenuityt, az első Mars-helikoptert, valamint a MOXIE nevű, helyi alapanyagból oxigént generáló eszközt.

Mint írtuk, a Perseverance küldetése, hogy korábbi élet bizonyítékait találja meg, ezért a Jezero-kráterbe egykor beömlő folyó deltája felé halad, a tudósok ugyanis úgy gondolják, hogy ha volt élet a marsi vizekben, annak ezen a területen mindenképp nyoma kell hogy legyen. E felfedezés mindenképpen történelmi pillanat lenne, de a mintákat csak a Földön tudják kellő alapossággal megvizsgálni.

Minden eddiginél fontosabb mintákat talált

Egy, a Nature-ben publikált friss jelentésnek köszönhetően nemrégiben kiderült, hogy a Perseverance minden eddiginél változatosabb szerves molekulákat talált a Jezero-kráterben. Igaz, ezek nem feltétlenül biológiai folyamatok eredményei, az azonban kétségtelen, hogy a felfedezés növeli annak esélyét, hogy a Marson valaha élet volt.

De mit is értünk pontosan szerves anyag alatt? – adódhat a kérdés. Egy kémikus számára minden széntartalmú molekula szerves, beleértve azokat is, amelyek az űrben találhatók, és nem kapcsolódnak az élethez. Következésképpen a szerves vegyületekről szóló jelentések arra késztethetik az embereket, hogy indokolatlan következtetéseket vonjanak le – fogalmaz az IFL Science. Ennek ellenére jelenlegi tudásunk szerint minden élet szerves, így a létezés előfeltétele a szerves molekulák jelenléte.

A Marson töltött 29 hónapja alatt a Perseverance három fő kőzetformációból vett mintát. Ezek közül néhányat elraktározott, hogy a jövőbeni, kifejezetten a minták begyűjtéséért induló küldetésen azokat visszahozzák a Földre, hogy az itteni, csúcstechnológiás laboratóriumokban elemezni tudják őket. Mindaddig azonban maga a szonda sem tétlenkedik, a Perseverance ugyanis mély ultraibolya sugárzásnak teszi ki a mintákat, hogy megfigyelhesse, milyen hullámhosszokon kezdenek el fluoreszkálni, ezzel felfedve az összetételüket.

Hosszú út áll még előtte

A NASA és az ESA (Európai Űrügynökség) egyelőre a mintákat visszahozó misszió tervezésének elején tart, a Mars felszínéről elsőként felszálló rakéta megépítésével a Lockheed Martin nevezetű céget bízták meg. Ha minden jól megy, a 2030-as évek elején már a földi laboratóriumok mikroszkópjai alatt lehetnek az első marsi minták – addig azonban még sok minden történhet.

Ha ez nem lenne elég, a Perseverance egyébként közvetlenül támogatja a későbbi Mars-küldetéseket is, ugyanis a fedélzetén található szövetmintákon már most azt tesztelik, az emberi űrruhák hogyan bírják a kíméletlen környezetet.

A Mars-járó jelenleg átlagosan 200 métert tesz meg naponta, ami azért észveszejtő tempó, mert egy robot vezeti 150 millió kilométer távolságból. Még hosszú út áll előtte, ha le akarja hagyni elődeit: a Curiosity 27 kilométert, az Opportunity pedig 45 kilométert tett meg a bolygón.