Megfejthetjük-e a kutya kommunikációját?

Kevesen vannak köztünk olyanok, akiknek nincs semmilyen viszonya a kutyákhoz. Vagy már volt nekünk is, vagy épp van, vagy vágyunk rá. De ez nem is csoda, hiszen a kutya az egyik legkülönlegesebb lény az állatvilágban kedvessége, hűsége, önzetlen szeretete miatt. Csányi Vilmos szerint:

A kutya körülbelül olyan állapotban van most, mint az ember volt, amikor még nem tudott beszélni. Már szeretne kommunikálni, már érdekli, hogy a másik mire gondol, és már szeretné jelezni, hogy ő mire gondol – de nincs meg erre az eszköze.

A házőrző négylábú kétségtelenül intelligens, érző lény, aki a legjobban az ember szeretetére és odafigyelésére éhezik (na meg némi csirkeszárnyra). A nagy kérdés az, hogy mi képesek vagyunk-e felismerni hű társaink érzelmeit.

Kisebbeknek nehezebb

Az ebek ugyan másképp kommunikálnak, mint az emberek, de a rendszeres interakció és a kötődés segíthet minket, hogy pontosan értelmezzük érzelmeiket. Egy új kutatás szerint viszont nem mindegy, hogy hány évesen próbáljuk megfejteni a kutya kommunikációját, és van-e korábbi kutyás tapasztalatunk. 

Éppen ezért végzett vizsgálatokat Heini Törnqvist, a finn Jyväskyläi Egyetem munkatársa és kutatócsapata 34 felnőttel, 28 négy- és 31 hatéves gyerekkel. A résztvevők különféle kutya- és emberi arckifejezéseket néztek, majd értékelniük kellett, hogy a mimika pozitív (boldogság) vagy negatív (harag) érzelmeket tükrözött-e.  A különböző korosztályok és a kutyás tapasztalattal rendelkezők nagyjából hasonlóan értékelték a képeket, csak a hat éven aluli gyerekek tértek el ettől. Ők ugyanis nagyon küzdöttek az agresszív kutyamegnyilvánulások helyes azonosításával, és az agresszív kutyákat „szignifikánsan pozitívabbnak és kevésbé izgatónak ítélték, mint a felnőtteket”, nem ismerték fel, ha egy kutya támadó volt, pozitívnak ítélték a vicsorgó pofát is.

A felnőttek és a hatéves gyerekek kutyás tapasztalattól függetlenül pontosabban ismerték fel az agresszív kutyaarcokat, mint a négyévesek, az emberi mimika értelmezésében viszont nem volt különbség a kisebb és az iskoláskorú gyerekek között. 

Ez a javulás a kifejezések felismeréséért felelős agyi struktúrák érésének következménye lehet.

Kutyaérzelmek

A négylábúak is éreznek: öröm, bánat, harag, szomorúság, félelem, csak néhány a látható érzelmek közül, amiket viselkedéssel, testtartással fejeznek ki. De valószínűleg komplexebb érzésekre is képesek, például féltékenységre. Teljes érzelmi spektrumuk még feltárásra váró kutatási terület, folynak a viselkedésüket megfigyelő és idegtudományi vizsgálatok. Ami azonban biztos, egyik alapvető érzelmük az öröm, amit farokcsóválással, játékos viselkedéssel és a tekintetükkel fejeznek ki. Másik fő érzelmük a félelem, ha fenyegetve érzik magukat. Ennek jelei a nyüszítés, összekuporodás, farok behúzása, remegés. Ha mérgesek, morognak, vicsorognak. Ha szomorúak, akkor nem esznek, apatikusak, visszahúzódóak.

Komplexebb érzelmük lehet a féltékenység, akkor, ha gazdáik más háziállatokra vagy emberekre figyelnek. Ilyenkor bökdöshetik az embert, próbálják magukra felhívni a figyelmet. Sok kutyatulajdonos gondolja, hogy kutyája képes bűntudatot érezni, de a tanulmányok szerint a kutyák csak reagálnak gazdájuk csalódására vagy haragjára. Az empátia viszont elvitathatalan a kutyáktól, rendszeresen reagálnak gazdájuk érzelmeire, vigaszt nyújtva, amikor szomorúságot vagy szorongást érzékelnek.

(Borítókép: Paul Campbell / PA Images / Getty Images)