A kedvenc számod kövéríthet is

Egy márciusi kutatásból derült ki, hogy minél több sporteseményre járunk, annál egészségesebbnek érezhetjük magunkat pszichésen, mert a közösségi élmény csökkenti a magányt. A brit Ruskin Egyetem tudósai bizonyították, hogy akár amatőr, akár profi meccsekre látogatunk, az élő játék, akár csak passzív szemlélése is, javítja az általános mentális jólétet, és csökkenti a szociális elszigeteltség érzését. 7000 felnőtt bevonásával készült a felmérés, amelynek az eredményei szerint az élőben drukkolók elégedettebbek és boldogabbak, mint azok, akik nem járnak ilyen össznépi sportprogramra. Sajnos itthon ennek nincs minden sportágban hagyománya, de Amerikában a kosárlabda, az amerikaifoci, a vízi sportok és az atlétika is tömegeket vonz, nem véletlen tehát, hogy náluk készült el a sportmezszámok tanulmánya.

A sportban a mezszámok gyakran túlmutatnak magukon, nemcsak egy adott játékost jelölnek, hanem utalhatnak annak helyére és kvalitásaira is. Gondoljunk csak a 10-esre, ez volt a hátán Puskásnak, Pelének, Maradonának és Messinek is. A futballban az alacsonyabb számokat a középhátvédek kapják, a többit a támadó középpályások és a csatárok, na meg a sztárok.

Egy amerikai kutatás most nem a pozíció szempontjából vizsgálta a mezszámokat, hanem a benyomás aspektusából és az amerikaifutballra fókuszálva. Az a vicces eredmény született, hogy a számok befolyásolják a játékos külső megítélését.

Bizonyos számok slankítanak, mint a fekete?

A „wide receiverek” (szélső elkapók) az amerikaifociban az irányítók első számú célpontjai, ezek a gyors és könnyű játékosok szerzik a leglátványosabb touchdownok (labdabirtoklás az ellenfél célterületén) többségét. De hogy még vékonyabbnak és gyorsabbnak tűnjenek, alacsonyabb mezszámot is viselnek.

A Kaliforniai Egyetem (UCLA) kognitív idegtudományi professzora, Ladan Shams a pszichológiával magyarázta a jelenséget, de hiányolta a a tudományos kutatást. Úgyhogy nekiállt, és bebizonyította, hogy a kisebb számot (10–19) viselő sportolók valóban karcsúbbnak tűnnek a nézők, a többi játékos szemében, mint a nagyobbat (80–89), még akkor is, ha ugyanakkorák.

Shams csapata számítógéppel generált képeket mutatott a kísérlet résztvevőinek különböző testméretű, bőrtónusú és mezszínű játékosokról, és karcsúság szempontból kellett pontozniuk őket. Minden játékos kétszer szerepelt, egyszer nagy, egyszer pedig kis mezszámmal. Összehasonlították a 8-ast az 1-essel, a 17-et a 71-gyel, a 18-ast a 81-gyel, és minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a kisebb számú mezekben vékonyabb benyomást keltettek ugyanazok a játékosok.

Talán ezért történhetett az, hogy 2019-re a szélső elkapó játékosok körülbelül 80 százaléka 10 és 19 közötti számokat választott.

A pszichés magyarázat

Mindennapjainkban a tárgyakra írt számok általában a nagyságra utalnak, ha nagy a szám, nagy vagy súlyos a tárgy is. Ez az életünkben megtapasztalt kapcsolat befolyásolja a testméret észlelését.

Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy agyunk hatékonyan tárolja a statisztikai asszociációkat és törvényszerűségeket. Ez nem tudatos, de mégis ezek a kapcsolódások alakíthatják az általános világészlelésünket. Az emberi agy ügyesen felismeri, és emlékezik ezekre az asszociációkra, bár ez nem tudatos, de ezek befolyásolhatják a későbbi észleléseket.

Ahogy Shams professzor kommentálta:

Az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy az agy a számok és a méret közötti tanult asszociációkat használja a testméret meghatározásakor.

Ez összecseng azokkal a korábbi kutatásokkal, amelyek a statisztikai tanulást mint alapvető kognitív funkciót hangsúlyozták. Az asszociációk segítik az agyat a túléléshez fontos érzékszervi adatok megfejtésében. De természetesen a mez és ezen keresztül a játékos méretének észlelése nem befolyásolja a teljesítményt, viszont az ilyen asszociációk könnyen előítéleteket alakíthatnak ki, és befolyásolhatják a viselkedést. Ezt a viselkedést „implicit elfogultságnak” nevezik.