Mindenkinek van egy mentális védőpajzsa, csak használni kell

Napjainkban a kézírás olyannyira háttérbe szorult, hogy ha valamiért mégis tollat kell ragadnunk, küszködünk az írószerszám megtartásával, és csak göcsörtös betűket vagyunk képesek a papírra vetni. Pedig az írás varázslatos erejű, van, aki odáig megy, hogy az életet hozza összefüggésbe vele. Jón Kalman Stefánsson izlandi író például azt írja: „Az élet szavakból nő ki, a halál viszont a hallgatásban lakozik. Ezért kell folytatnunk az írást, ezért kell mesélnünk, (...) így még egy ideig távol tarthatjuk a halált”. De nem kell azért feltétlenül (izlandi) regényírónak lennünk, hogy megtapasztaljuk az írás jótékony hatásait.

Bizonyított előnyök

A Johns Hopkins Egyetem már 2 éve publikált egy tanulmányt arról, hogy a kézírás megkönnyíti a tanulást, memorizálást, mivel erőteljes neurális aktivitást vált ki az agy szenzomotoros régióiban a sok érzékszerv együttes működésén keresztül. Megnyomjuk a tollat a papíron, látjuk a leírt betűket, halljuk az írás hangját, és ezek a párhuzamos aktivitások kapcsolatot teremtenek az agy különböző részei között.

A Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem 2020-as analízisében EEG-vel tanulmányozták az agyhullámok aktivitását 12 éves gyerekeknél és fiatal felnőtteknél kézírás közben. Kiderült, hogy gyorsabban és hatékonyabban tanulnak, jobban memorizálnak, ha kézzel írnak. De talán mi is emlékszünk középiskolai vagy felsőfokú tanulmányainkra, milyen szorgosan jegyzeteltük a tételeket a vizsgaidőszakban, és ha csak ennyiből állt a tanulás, akkor is „ragadt ránk” valami.

Ugyanis a kézírás javítja a finommotoros készségeket, és olyan észlelési-motoros élményt hoz létre, amely segít bizonyos készségek elsajátításában. De ez nem csak a kézírásra vonatkozik: ha a klaviatúrát preferáljuk, annak is van előnye, ritmikus mozgása miatt megnyugtató hatású. Ráadásul a trauma feldolgozásban is segít, csökkenti a vérnyomást, erősíti az immunrendszert.

Írjunk, mindegy, mit

Silke Heimes orvos és újságíró, a darmstadti Kreatív és Terápiás Írás Intézet igazgatója azt mondja, napi 5-20 perces írás javítja az egészséget, mert csökkenti a stresszt, erősíti az önbizalmat, és még a fantáziát is fejleszti. Szerinte az írás a mentális higiénia egyik alappillére.

Heimes kezdésnek az automatikus írást ajánlja, amit André Breton írónak, a szürrealizmus atyjának köszönhetünk.

Vagyis nem kell törekedni semmire. A lényeg, hogy adott idő alatt folyamatosan írni kell, gondolkodás nélkül, egyfajta „szabad ötletek jegyzékeként”, nem szabad letenni a tollat, tilos elolvasni, amit írtunk – attól csak frusztráltak lehetünk. Az a cél, hogy hagyjuk a gondolatokat szabadon áramolni, gát(lás) nélkül.

Ha nehezen megy a spontán írás, azzal a módszerrel is kísérletezhetünk, hogy befejezünk bizonyos adott mondatokat, például: Amikor felkeltem ma reggel..., vagy Ma az történt velem, hogy... Az első alkalmas lehet egy korai írásra, a másik a nap végén lehet jó, mikor már van miről beszámolni.

Heimes szerint mindenki tud írni, ha valaki elakad, vagy el sem tudja kezdeni a nyugtató írást, akkor a saját magával szemben támasztott túl nagy elvárásokat okolhatja, vagy a személyes, fájdalmas történetektől való félelmet. 

Ha azonban valaki el tudja engedni frusztrációit, és képes átadni magát a spontán, megtisztító írásnak, akkor, ahogy Heimes mondja, nő az önbecsülés, élesedik az észlelés, az éberség, a fogékonyság a világra – ugye, hogy közelít a jediállapot? A gondolatok leírásával kitisztul az agy, és esetleg eljöhet egy régebbi probléma megoldásának hirtelen felismerése is. 

(Borítókép: Omar Marques / Getty Images)