Újra divatba jön Hippokratész csodaszere?
További Tudomány cikkek
- Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Oximel, a bűvös szó, amit meg kell jegyeznünk! Ez a méz és ecet keveréke, ami évszázadok óta gyógyító hatásáról ismert, de manapság a nagy gyógyszerdömpingben mintha elfelejtettük volna. Pedig a modern orvostudomány forradalma előtt ezzel tisztították a sebeket, ezt tették a kötések alá és ezzel csökkentették a duzzanatokat is.
A méz emberi felhasználásáról szóló legrégibb emlék valószínűleg a spanyol Valencia melletti Cueva de la Arañában (A pók barlangja) talált barlangfestmény, ami egy női alakot ábrázol, aki mézet gyűjt. Az ábrázolás körülbelül 10 ezer éves lehet. De a modern orvostudomány atyja, az ókori görög Hippokratész is mézet írt fel láz ellen, fekélyek és gennyes sebek kezelésére, és már az ecetet is használta csíraölőként.
Démokritosz és Püthagorasz görög filozófusok a hosszú élet reményében fogyasztották a mézet, előbbi állítólag 100 évet élt, utóbbi 75-öt, úgyhogy bevált a terv.
Újabb tanulmányok azért kezdtek az oximel mai felhasználásával foglalkozni, mert a bakteriális fertőzések kezelése ma is kihívásokat jelenthet, különösen akkor, ha biofilm veszi körül a baktériumokat, ami szilárdan megtapad a különböző felületeken, például a sérült szöveteken. A bevonat miatt rezisztensek a kórokozók és nehezebben kezelhető a sérülés.
De nem mindegy, milyen méz
Ha egy kis virágmézet kenünk sebünkre, ne várjunk csodát, de ha manukamézet teszünk ugyanide, akkor már reménykedhetünk, ugyanis ez lényegesen erősebb baktérium- és vírusölő hatású, mint az egyéb mézek. A manukamézet az Új-Zélandon és Ausztráliában őshonos manukafa virágjának nektárjából gyűjtik, a legnagyobb természetes antibiotikumtartalmú méz, a gyógyszereket is kenterbe verheti, ha sebgyógyulásról van szó.
Az ecet antiszeptikus hatású, így a kettő együtt verhetetlen kombó.
A kutatók kísérletezni kezdtek a két anyaggal, mézes kenőcsöt kevertek el ecetsavval, hogy megtudják, a mikrobák felszámolásában mennyire hatékony a keverék. Az a kérdés is vizsgálatra várt, vajon a teljes ecet, szemben az ecetsavval, nagyobb antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik-e.
És nem mindegy, milyen ecet
Összehasonlító elemzésükkel felfedezték, hogy az orvosi minőségű méz és az ecet kombinációja hozta a legkedvezőbb eredményeket. De az is kiderült, hogy bizonyos természetes ecetek ugyanolyan kiváló antibakteriális képességet mutatnak, mint az ugyanilyen dózisú tiszta ecetsav. Különösen a gránátalma ecetek bizonyultak nagyon hatásosnak, amik a vadon termő gránátalma levéből készülnek, gazdag antioxidáns- és flavonidtartalommal – erőteljes antibakteriális aktivitást mutattak, és az ecetsavhoz hasonlóan megőrizték hatékonyságukat mézzel kombinálva.
A meglepően pozitív eredményeket látva a kutatók azt fontolgatják, hogy az oximelt klinikai vizsgálati fázisba terjesztik.
Joseph Hardwicke professzor, a Coventry és Warwickshire Egyetemi Kórházak plasztikai és helyreállító sebésze úgy nyilatkozott, a sebkezelések és fertőzések kezelése egyre nagyobb kihívást jelent az orvosoknak például a cukorbetegség miatt, aminek komplikációi és a vele járó rossz vérkeringés hátráltatja a sebgyógyulást.