Megint világvégét jósolnak, most 2025-re

Nem új ez a forgatókönyv, híres katasztrófafilm is készült belőle (The Day After Tomorrow, Holnapután, 2004), az viszont új szintre emelte az ijedelmeket, hogy a nagy visszhangot kiváltó tanulmány szerint majdnem biztos, hogy a 21. században, de inkább pár éven, évtizeden belül jó eséllyel összeomolhat a földi éghajlat létfontosságú rendszere, az Észak-atlanti-áramlás, az AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation) és vele együtt a Golf-áramlás,

meleg vizet szállít a trópusokról az Atlanti-óceán északi részére, majd Izlandnál alászáll, és szövevényes utakon visszatér a Mexikói-öbölbe, ahonnan újra felmelegedve a Floridai-szoros, majd Új-Fundland partjai mellől áthalad az óceánon, langyos éghajlatot hozva Nyugat-Európának.

A világ legnagyobb folyamának is nevezhetjük a Golf-áramlást, az akár 27 Celsius-fokra felmelegedő, 100-200 kilométer szélességű víztömeg a Dunánál 3-4-szer gyorsabban, 10-15 kilométer per óra sebességgel hömpölyög több száz méteres mélységig. Ha megállna a meleget hozó futószalag, 5-10 Celsius-fokkal esne környezetében az éves középhőmérséklet, nemcsak Kanada partjainál, hanem egész Nyugat-Európában is. Gondoljunk bele, hogy a világ (deklarációk szintjén legalábbis) arra törekszik, hogy ne lépje túl a 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedést, ha el szeretnénk kerülni a visszafordíthatatlan éghajlati átrendeződések katasztrofális következményeit. Akkor mit okozna egy ekkora mértékű változás?

Melegítünk, olvasztunk és hígítunk

Gigantikus hőmennyiséget szállít Európa felé, még Izland közelében is 12-13 Celsius-fokos a vize, ám a hideg északi áramlatok hamar 2-3 fokra hűtik le. Több ezer kilométeres útján tetemes mennyiségű meleg vize párolog el, amiért sósabb, ezáltal nehezebbé válik a felszínközeli Golf-áramlás víztömege az alatta lévő vízrétegekénél. A hirtelen lehűlés miatt pedig még tovább sűrűsödik (nehezedik), ezért egy ponton hirtelen alábukik, megfordul, és elindul a mélyben dél felé. Habár az állandó nyugati szelek is erősen hajtják, a Golf-áramlás (és a vele összefüggő globális tengeráramlatok) valódi hajtómotorjai az Izland közelében mélybe szálló, kifejezetten sós (és Izlandnál hideggé váló) víztömegek.

A főkolompos most is az ember, üvegházhatású gázokat eregetve és globális felmelegedést okozva ugyanis gyengíti az áramlást, méghozzá úgy, hogy a melegebb légkör miatt kevésbé lehűlő felszíni vizek könnyebbek lesznek. Ráadásul az olvadó és az óceánba folyó grönlandi és más sarki jégtömegek még édesvízzel is felhígítják a sós áramlatot, ami miatt megint csak a szokottnál kevésbé sűrűvé válik. Az aggodalomra okot adó elmélet tehát úgy szól, hogy az éghajlat stabilizálásában és alakításában kulcsszerepet játszó

Sőt, ha túl friss lesz a víz (az elolvadt jégmezőkről odafolyt temérdek édesvíztől), vagy a globális felmelegedés miatt nem tud kellően lehűlni, vagy akár mindkettő, akkor a szállítószalag le is állhat.

Leállt már párszor

Ahogyan meg is történt, például 12,8 ezer évvel ezelőtt (fiatalabb Dryas-esemény). A lassanként enyhülő jégkorszak végi időszakban hatalmas mennyiségű olvadt édesvíztömeg gyűlt össze Észak-Amerikában, a mai kanadai területeken, a felduzzadt Agassiz-tó roppant ereje pedig áttörte természetes gátjait, és az Atlanti-óceánba ömölve felhígította és jelentősen legyengítette (egyes elméletek szerint le is állította) a sós vizű Golf-áramlást,

Vagy például 8200 évvel ezelőtt egy utolsó nagyobb olvadás következtében bizonyíthatóan újra legyengült az áramlás, de csak 200 évre.

Amikor éghajlati számítógépes modelljeikben a kutatók „kikapcsolják” a Golf-áramlást (miközben az üvegházhatás miatti melegedés marad), akkor leginkább csak az Atlanti-óceán északi térségeiben válik hidegebbé a klíma, Észak-Európában körülbelül 4-5, Közép-Európában 1-2 Celsius-fokkal átlagosan. De eltolódnának a monszunzónák is, így egész Amerika, Afrika és Ázsia monszun áztatta területeinek éghajlata is erősen módosulna. Azaz a változások globálisak lennének, és minden embert érintenének, de nem tudjuk egy hasonló éghajlati átrendeződésnek sem a lehetséges időpontját, sem pedig a következményeit még csak megbecsülni sem.

A világ legújabb éghajlatkutatási eredményeit pár évente összegző ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint elképzelhető, hogy ebben az évszázadban az Észak-atlanti-áramlat gyengülni fog,

Éppen ezért merész a tengeri drámát valószínűsítő tanulmány, amelyben Peter Ditlevsen, a Koppenhágai Egyetem klímafizika-professzora és Susanne Ditlevsen statisztikus „95 százalékos megbízhatóság” mellett „nagy magabiztossággal” jósolnak katasztrófát akár már 2025-re, de legkésőbb 2095-ig.

Arra a felvetésre, hogy még csak 2004 óta figyelik folyamatosan az óceánokat, és szinte alig tudunk róluk valamit, nemhogy a Golf-áramlás vagy akármilyen áramlás összeomlásának idejét előre tudjuk jelezni, a szerzők elmondták, hogy ők saját módjukon, 1870 és 2020 közötti 150 éves adatsorokat elemeztek (tengerfelszín hőmérséklete az Atlanti-óceán északi részén, egy Grönlandtól délre eső területen), és jutottak erre a kíméletlen következtetésre.

Hát, bevállalós egy tudományos munka és prófécia.

Beindítja a fantáziát

Megjósolták már a Golf-áramlás megszűnését mások is, méghozzá a Pentagonban (amerikai védelmi minisztérium) 2004-ben, amikor egy 2010-ben kezdődő éghajlati fordulatra figyelmeztettek. Lehűlés, zimankó, Portugália partjainál felbukkanó jéghegyek. A tenger időnként elönti a holland mélyföldet, Skandináviából tömegek menekülnek délre a hideg elől, Közép-Európában pedig éhínség tombol. A Pentagon forgatókönyve szerint annyira gyorsan változhat az éghajlat, hogy nincs kétségük afelől, hogy drasztikus környezeti változások fognak történni 2020-ig.

De az elmélet annyira beette magát a köztudatba, hogy a viszontagságos víziók alapján született a Holnapután című amerikai, globális felmelegedéses katasztrófafilm is (2004), amelyben a bátor Jack Hall klimatológus (játssza: Dennis Quaid) felismeri, hogy éghajlati kataklizmák közelednek. Ám hiába tájékoztatja az illetékeseket, azok nem hisznek neki, de még saját fia sem, az amerikai alelnök pedig arrogánsan elutasítja, és pánikkeltésnek tartja a klímaváltozás miatti szorongásait. Az elemek azonban nem így gondolják: egy Déli-sarkról leváló, sziget nagyságú jégtábla alaposan megváltoztatja a földi időjárást. Földrengések, szökőár, tornádó sújtja a világot, majd beköszönt a sosem várt glaciális. A világ megdermed, és apokaliptikus rémület lesz úrrá rajta, csapást csapás követ sorjázva, betörő özönvíz a felhőkarcolók tövében, pánikszerűen menekülő polgárok téli felszerelésben, a brit királynő helikoptere pedig repülés közben fagy meg. A tamáskodó alelnök végül kénytelen bűnbánatot tanúsítani, és a legnépszerűbb időjárási tv-csatornán, élő adásban ismeri el: „Azt hittük, büntetlenül megzavarhatjuk a föld érzékeny természeti rendszereit. Tévedtünk. Tévedtem.”

Mi viszont nem tévedünk nagyot, ha némileg szkeptikusan állunk az ilyesféle forgatókönyvekhez. Még ha jócskán legyengülne vagy le is állna a Golf-áramlás, akkor is legalább évtizedekig tartana az átrendeződés, nem pedig egyik napról a másikra csapna le egy rideg jégkorszak, ahogyan Hollywoodban megálmodták nekünk. Ja, és nem is lenne globális jégkorszak, legfeljebb regionális lehűlések az Atlanti-óceán északi részein, és a globális felmelegedés ugyanúgy folytatódna, csak éppen a déli féltekén. És azt se higgyük el hozomra, hogy a kiskutyák ugatással szokták előre jelezni a jégkorszakokat, mert ők sem tudják kiszagolni vagy máshogyan előre jelezni azokat, a Golf-áramlás összeomlását pedig végképp nem.