Találhatunk örök boldogságot, akkor is, ha júzerek vagyunk!
További Tudomány cikkek
Az online társkeresők globálisan is általános formái lettek a társ– és párkeresésnek, aminek számtalan magyarázata van, például az elmagányosodás, az ismerkedési helyek megcsappant száma, a széles körben hozzáférhető internetelérés, és az ilyen típusú ismerkedés látszólagos kényelmessége. Látszólagos, mondjuk, hiszen sokkal több csapdát rejt, mint egy személyes találkozás. De mégis, az Egyesült Államokban a közelmúltban kötött házasságok több mint egyharmada az online térből nőtte ki magát, és ezt a számot már itthon is biztosan közelítjük.
Kérdés, hogy ezek a nem „mennyben kötött kapcsolatok” és házasságok vajon lehetnek-e ugyanolyan szorosak és tartósak, mint az első látásra szerelem szikrájából kiinduló relációk.
Nem a vesztesek
Még mindig tartja magát a közvélekedés, miszerint a lúzerek lesznek a júzerek a társkereső oldalakon, pedig nem. Pszichológiai felmérések szerint azok, akik az ismerkedésnek ezt a formáját választják, korántsem vesztesek, sőt, magas az önbecsülésük, társaságkedvelők és nem szoronganak a randevúktól. Általában azért regisztrálnak társkereső oldalakra, mert túl sokat dolgoznak, vagy elköltöztek, esetleg kevés szabadidővel rendelkeznek, így nem tudnak új ismeretségeket kötni. Sokan azonban, még ha ez a három jellemző igaz is rájuk, vagy akár csak egy is, mégsem szívesen választják az ismerkedés eme formáját, mert „a neten mindenki hazudik”. Pedig a találkozásnál minden lelepleződik, de sokan ennek ellenére is teljesen fölöslegesen hazudnak bizonyos dolgokról. Pszichológusok vizsgálataiból az derült ki, hogy valóban,
tízből kilencen megmásítják a tényeket, de nem súlyosan, jellemzően egy kicsit lecsípnek valós kilóik számából (főleg a nők), vagy csöppet megnövelik magasságuk centimétereit (főleg a férfiak).
Az interneten szövődő kapcsolatoknál gyakrabban volt azonos az életkor és a végzettség, mint a hagyományos módon találkozóknál, és mivel mindig a hozzánk hasonlóak társaságát keressük, létrejöttek a végzettség, hobbi, vagy bizonyos egészségügyi problémák szerint leszűkített társkereső oldalak is.
Az internetes társkeresők nagy hátránya azonban egyrészt, hogy „kapcsolatvásárlásra” ösztönöznek: megnézzük mások adatait, hobbijait, színeit, és eldöntjük, hogy megvesszük-e, de ami rosszabb, mindig ott a kis ördög, hogy tovább keressünk, hátha találunk nagyobb centiket, kisebb kilókat, érdekesebb hobbikat. Másrészt, aki sokszor átéli a ghostingolást, vagyis azt, hogy szó nélkül faképnél hagyják, noha előtte intenzíven érdeklődtek iránta, az olyan bizalmatlanná válik, hogy képtelen lehet már kapcsolat kialakítására, mert állandóan szorong, mikor tűnnek el mellőle.
Lehet tartós!
A kutatások eredményei elég megdöbbentőek. Az Arizona State University kapcsolatkutatóinak új tanulmánya a Journal of Social and Personal Relationshipsben jelent meg. Ebben összehasonlítják az online ismerkedéssel indult házasságok minőségét a tradicionálisan szövődött frigyekével.
A kutatók közel ezer amerikai, házasságban élő válaszadót kérdeztek meg, nagyjából a kérdezettek fele találkozott házastársával online társkereső oldalakon vagy olyan alkalmazásokon keresztül, mint a Tinder, a Match és az eHarmony. A párok másik fele „élőzött”, vagyis barátokon keresztül találtak egymásra, vagy a munkahelyükön, iskolában ismerték meg a másik felüket.
Az online társkeresőn ismerkedők jellemzően a fiatalabb korosztályok tagjai közül kerültek ki, és több emberrel randevúztak a házasságkötés előtt. Házasságaikban többnyire hasonló bőrszínű partnerre találtak, de sok volt az azonos nemű pár is köztük, összehasonlítva az offline élőzőkkel. De a legfontosabb az, vajon hogy szuperál egy online ismerkedésből kinőtt házasság? Nos, egy hajszálnyival gyengébben, mint az élő ismerkedésből kinőtt, de a különbség szinte elhanyagolható.
Dr. Liesel Sharabi, a tanulmány vezető szerzője szerint az online kapcsolatok gyengesége mögött a szociális ellenállás állhat, az egyént körülvevő társadalmi kör kritikái. Ugyanis azok a párok, akik az online térben találkoztak partnerükkel a barátok és a család rosszallásával szembesültek. Ezzel kellett megküzdeniük, és ez a körülmény gyengítette kicsit a házassági boldogságukat. De Sharabi hangsúlyozta, hogy ezek a kapcsolatok még így is hihetetlen rugalmasságot mutattak, és a tovább erősítésükhöz már a környezetnek kellene több támogatást nyújtania.