Geomágneses vihar miatt volt látható Magyarországon a sarki fény

A földtudományok szemszögéből különösen izgalmas jelenségnek lehettünk tanúi a napokban, amikor is a Nap aktivitásának egyik lenyűgöző megnyilvánulása, egy koronakidobódás közvetlenül érintette bolygónkat. Az ilyen napköri események nemcsak a csillagászok figyelmét kötik le, hanem a geofizikai jelenségek tanulmányozása során is fontos adatokkal szolgálnak, hiszen a Föld mágneses terére gyakorolt hatásuk révén észlelhetővé válhat a varázslatos sarki fény még hazánkban is.

Azt, hogy ez mégis hogyan lehetséges, Gál Tamás, a Szegedi Tudományegyetem kutatója, az Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék vezetője magyarázta el egy, az intézmény weboldalán megjelentetett írásban.

Az egyetemi docens azzal kezdte, hogy november 3-án a Nap felszínén koronakidobódás történt, ami a csillag természetes működésének része. Ekkor nagy mennyiségű, töltött részecskékből álló plazmafelhő távozik a felszínről, majd napokkal később éri el a Földet mint egy geomágneses vihar.

A Föld mágneses mezőjének hatására a töltött részecskék csak az északi és déli mágneses pólusok mentén közelíthetik meg a felszínt, ahol az alacsonyabb magasságokban lévő sűrűbb légkörben lévő részecskékkel ütközve fényjelenségeket váltanak ki.

amely alacsony magasságban (100 kilométer) a nitrogénmolekulákkal, nagy magasságban (300-400 kilométer) pedig az oxigénatomokkal történő reakcióra utal.

A látványosságon túl a geomágneses vihar károsíthatja az elektromos hálózatokat, azonban ezúttal az amerikai NOAA értékelése szerint a vihar G2-es osztályú volt, ami egy 1-től 4-ig terjedő skálán a második leggyengébb.

Szerencsénk volt vasárnap

Gál Tamás rámutatott arra is, hogy Magyarországon gyakran észlelhető a sarki fény, legalábbis abban az esetben, ha az erős koronakidobódás és a kedvező látási viszonyok együttesen adottak. Vasárnap szerencsénk volt, mert a sarki fény jelensége a pólus Magyarország felé eső részén volt erős, és az akkor átvonuló hidegfront után egy rendkívül tiszta és hideg légtömeg uralkodott Közép-Európában, ami kiváló látástávolságot biztosított.

A Dél-Alföldön is több helyről jelentettek észleléseket, ám az a közvilágítás és egyéb fényszennyezések miatt a nagyobb városok központjában, így például Szeged belterületén sem volt látható.