Valami történni fog a Szaturnusz gyűrűivel

Ha távcsövön keresztül figyeljük az eget, kevés látványosabb dolgot láthatunk, mint a Naprendszer hatodik bolygójának, a Szaturnusznak a gyűrűit. De ahogy már nem először, a napokban is felmerült, hogy nem sokáig gyönyörködhetünk impozáns gyűrűiben, mert legkésőbb két év múlva el fognak tűnni. Érdemes tehát távcsövet ragadnunk és, amíg lehet, lázasan gyönyörködni benne? Érdemes, de nem kell izgulni. Bár igaz, hogy 2025-ben a gyűrűk szinte láthatatlanok lesznek a Földről, nincs ok a pánikra, mert újra felbukkannak majd. 

A gyűrűk első észlelése

A csillagászokat már évszázadok óta foglalkoztatják ezek a csodás égi jelenségek, először Galileo Galilei észlelte őket teleszkópjával 1610-ben, de még nem tudta értelmezni, mit lát, úgy rajzolta le a gyűrűket, mintha a bolygó mellett két szemben álló hold lenne.

A 19. században a skót matematikus-fizikus, az elektromosság, a mágnesesség és a gázok kutatója, James Clerk Maxwell tudományos dolgozatban dolgozta fel a Szaturnusz gyűrűinek stabilitását. Ebben azt állította, hogy a gyűrűk nem lehetnek teljesen szilárdak vagy gázneműek, stabilitásukat pedig a sok apró kis részecske garantálja.

Ma már tudjuk, hogy a Szaturnusznak hét gyűrűje van, amelyeket sok millió kis finom szemcse alkot, jégdarabok, por, sziklák. Kémiai összetételükre az eddigi vizsgálatok alapján a vas-oxid-tartalom jellemző, légkörük molekuláris oxigénből áll. Ezek nagy területen és önálló pályán mozognak, alig 280 000 km-re a bolygótól. 

A holdak és a Szaturnusz gravitációja miatt vannak köztük sűrűbb és ritkább sávok is, a gyűrűrendszer külső része ritka, a telítettebb rész a centrum közelében helyezkedik el. A gyűrűk körül a légkör hidrogénnel telített. A gyűrűk közvetlenül a Szaturnusz egyenlítője felett keringenek, így a bolygó pályájának síkjához dőlnek.

Változékony gyűrűk

A Föld Nap körüli keringése, ami az évszakok váltakozását is okozza, állandó és dinamikus változásban tartja bolygónkat. A Föld dőlésszöge ferde, ezért is tér el az éghajlat és az időjárás a bolygó egyes részein. 

A Föld egyenlítőjének dőlésszöge 23,5 fok, a Szaturnusz egyenlítőjéé 26,7 fokos.  Amikor a Szaturnusz a Nap túloldalán van, a déli féltekéje néz felénk, gyűrűinek déli oldala megbillen. Ahogy a Szaturnusz évszakai változnak, a gyűrűk déli oldala felől az északi oldal felé haladunk. 2025-ben a Szaturnusz gyűrűi látszólag azért fognak „eltűnni”, mert az éleivel fordulnak majd Földünk felé a bolygó forgástengelyének dőlésszöge miatt. 

Utoljára 2009-ben történt hasonló, majd a gyűrűk fokozatosan, néhány hónap leforgása után újra láthatóvá váltak. 2025 márciusában feltűnők lesznek, de novemberben ismét eltűnnek látómezőnkből. Az ezt követő hónapok során azonban fokozatosan újra láthatóvá válnak. Most még – a NASA kutatói szerint ugyanis a gyűrűk tömege folyamatosan fogy, és egyszer tényleg végleg eltűnnek majd, röpke 100-300 millió éven belül biztosan.