Kell-e tartanunk a világ legnagyobb elszabadult jéghegyétől?

Pusztító tornádók szaggatta part menti házak, autókat elsodró heves áradások, töredezettre szikkadt tómedrek mellett a klímaszorongást megidéző képsorok között szinte kihagyhatatlanok a drámai robajjal leszakadó, majd magányosan elúszó jéghegyek. Most az ENSZ november 30-án Dubajban kezdődött éghajlatváltozási csúcstalálkozóját (COP28, 70 ezernél is több politikus, tudós, lobbista, aktivista részvételével) vezette stílusosan föl a világ jelenlegi legnagyobb elszabadult jéghegye, a Győr-Sopron-Moson vármegye nagyságú (4000 négyzetkilométeres) A23a, amint az áramlatok és a szelek hajtják az Antarktiszt övező Déli-óceánon az Antarktiszi-félsziget északi csücske mellett.

37 évesen vándorútra indult

Már 1986-ban leszakadt a nyugat-antarktiszi Filchner–Ronne-jéghegyről, de több mint 30 évig tengerfenékhez ragadva vesztegelt. 2020-ban kezdett el mocorogni, idén pedig alaposan nekilódult, és eddig már több mint 2000 kilométert tett meg, ahogyan azt a közelmúltban közzétett műholdfelvételeken kiszúrták a kutatók. 

Valószínűleg kissé elvékonyodott az évtizedek alatt, és kapott egy kis extra felhajtóerőt, ami felemelte az óceán fenekéről, és elindult a hideg vizeken. Nála csak a 2021-ben szintén a Nyugat-Antarktiszról leszakadt, Mallorca szigeténél is terjedelmesebb (4320 négyzetkilométeres) behemót (A76) volt nagyobb, de az mára már több részre szakadt, így jelenleg a mozgásba lendült A23a a rekorder. A valaha feljegyzett legnagyobb pedig az antarktiszi Ross-sziget közelében 2000 márciusában letört, Jamaica (vagy éppen Koszovó) méretű B-15 volt, a maga 11 ezer négyzetkilométerével, de 2002 óta már az is több darabra hullott. 

Aggódunk érte

Egy tempósan úszó megajéghegy nem is lenne több, mint a természet egyik impozáns megnyilvánulása, ha az ember nem ruházná fel temérdek aggodalommal. Az egyik például az, hogy a mostani rekorder A23a-t Dél-Afrika felé hajtják az áramlatok, ahol megzavarhatja a hajóforgalmat. Akár Titanic-szerű katasztrófákat is lehetne vizionálni, ha nem lennének sokkal precízebbek a modern navigációs műszerek, és ha nem vennénk figyelembe, hogy a luxusgőzöst egy 125 méteres „csöppség” vitte hullámsírba az első útján, 1912-ben, körülbelül 600 kilométerre a kanadai Új-Fundland partjaitól, nem pedig egy megyeméretű kolosszus. A valódi szorongást azonban

Így születnek a gigászok

Az Antarktisz a Föld hűtőkamrája, mínusz 70 és mínusz 15 Celsius-fok közötti fagyos hideg van arrafelé egész éven át. Szárazföldi jégmezejének kiterjedése 13,3 millió négyzetkilométer (míg az északi sarkvidéket átlagosan csupán 6 millió négyzetkilométernyi jég borítja). A déli kontinensen található az összes jég 90 százaléka, és a földi édesvízkészlet 70 százaléka.

Nem mozdulatlan azonban a hóesés táplálta vastag szárazföldi jégtakaró, hanem mint valami gigászi fagyos folyam, megállás nélkül nyomul a tenger felé, ahol akár több száz kilométernyire is belenyúlhat a sós tengerbe. A kifutó jégmezőket selfjégnek nevezik, (közülük is a legnagyobb a Magyarországnál majdnem hatszor nagyobb Ross-selfjég),

amelyek aztán a kontinenst megkerülő áramlásokkal vándorútra indulhatnak akár melegebb tájak felé is, ahol lassanként elolvadnak.

Nyugat-Antarktisz szárazföldről tengerbe kinyúló jégtakarója (selfjég) azért nevezetes, mert a leszakadó jéghegyekről érkező híradások, ahogyan a mostani A23a-ról szóló is, többnyire erről a területről jönnek. És mivel a globális felmelegedés a déli sarkvidéket is érinti, az amúgy is törékeny selfjégmezők labilisabbakká válhatnak.

Ha pedig valamilyen oknál fogva a teljes Antarktisz kiolvadna, akkor 70 méterrel. De ettől még jó sokáig nem kell tartani. Még akkor sem, ha több kutató úgy véli, hogy a globális felmelegedés miatt lassan fogyatkozni kezd az Antarktisz gigantikus jégtömege, és több jéghegy válik le a kontinensről, mint amennyi hó hizlalja azt. 

Mások szerint nem lehet egyértelmű kapcsolatot kimutatni, vannak évek, amikor hízik az átlagosan két kilométer vastag szárazföldi jégtakaró, más időszakokban pedig kissé vékonyodik. Mindenesetre

ezért érdemes tisztázni, valójában miért és mennyire emelkedik a világtengerek vízszintje.

20 centi már megvan

Ahogyan sok más esetben, ebben is az üvegházhatású gázokat (köztük szén-dioxidot) eregető emberiség a ludas. 2023-ban várhatóan már 1,4 Celsius-fokkal magasabb a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előttihez képest, a melegedés pedig rendületlenül folytatódik, ami nemcsak az éghajlati rendszerek átrendeződéséhez és szélsőségesebb időjáráshoz vezethet, hanem a tengerszint emelkedéséhez is. 

1901 óta több mint 20 centimétert emelkedett a vízszint, ilyen gyors emelkedés nem volt az elmúlt kétezer év során. Ezt pedig

A változások az északi pólus térségében a legerősebbek, ahol a földi átlagnál magasabb, helyenként 3 fokos felmelegedést is mérnek. Ennek oka a zsugorodó jéggel/hóval borított területek megváltozó albedója, ami tovább erősíti a térség felmelegedését. A friss hótakaró a beeső napsugárzás 80-90 százalékát visszaveri, ám ha elolvad, akkor az alóla előbukkanó sötétebb talaj (vagy tengervíz) már csak alig 40 százalékát, ezért több hőt nyel el a földfelszín (vízfelszín), emiatt tovább erősödik az olvadás.

Szinte naponta érkeznek az aggasztó hírek, hogy soha nem volt ennyire kevés tengeri jég az északi sarkvidéken, vagy hogy évről évre hosszabb ideig jégmentes és hajózható az Északnyugati-átjáró, és arról is, hogy nem elképzelhetetlen a jégmentes Jeges-tenger sem. Amit a világ éghajlatváltozással foglalkozó tudományos eredményeit öt-hat évente összefoglaló IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legutóbbi jelentése is alátámaszt. 

Még jó, hogy velünk van Archimédesz

Csakhogy az olvadó tengeri jég nem emeli meg a tenger vízszintjét. Archimédesz törvénye alapján ugyanis az úszó jégtábla vízbe bemerülő (és azt kiszorító) térfogata pont akkora, mint amekkora térfogatú víz lesz belőle az olvadás után.

Ahogyan a limonádéban elolvadó jégkocka sem emeli az ital szintjét, az Északi-sarkon olvadó tengeri jég sem veszélyezteti a tengerparti településeket, mert a jég itt eleve a Jeges-tengeren lebeg.

Nem úgy a szárazföldön elolvadó jégből tengerbe folyó víz. Modellszámítások szerint 2 és 4 Celsius-fokos felmelegedés közé esik az a határérték, amikor szinte az összes jég elolvadhat Grönlandon. Egy ilyen esemény 7 méterrel emelné meg a világtengerek szintjét, igaz, a folyamat sok száz évig eltartana, és ha eközben csökkenne a hőmérséklet, a jég újra gyarapodna.

Fél méter vagy egy méter, ez itt a kérdés

Modellszámítások szerint legrosszabb esetben 1 méterrel lenne magasabb a tengerszint 2100-ban. De ha minden jól megy (azaz mihamarabb képes lesz a világ leszokni a fosszilis energiaforrásokról, leginkább a szénről és a kőolajról), akkor 50 centiméterrel fog magasabban állni a tengervíz az 1900-as évhez képest a század végén (amiből 20 centiméter már megvan).

Az alkalmazkodás mindeddig észrevétlen és magától értetődő volt, például a parttól távolabbi építkezésekkel, esetleg gátakkal. És bár (ahogyan a grafikonon is látható) az emelkedés üteme gyorsul, a technológiák fejlődésével az alkalmazkodás most is magától értetődő lehet.

Az elszabadult rekorder megajéghegy azonban olyan, mint egy jégkocka az óceáni koktélban, ezért nem fogja tovább emelni a tengerszintet. Valószínűleg kóborol még egy darabig, majd pár év alatt szép lassan elfogy a melegebb vizeken. Elolvadó édesvize sem fogja felhígítani, ezzel pedig leállítani a földi éghajlatot stabilizáló sós vizű tengeri áramlatokat, és nem okoz tragikus hirtelenséggel jégkorszakot sem, ahogyan tette azt egy (ugyancsak az Antarktiszról származó) sziget nagyságú társa a Holnapután című katasztrófafilmben. Csak eltűnik csendesen, ahogyan a többi jéghegy is teszi hosszú évezredek óta.

(Borítókép:  Olivier MORIN / AFP)