Az emberi agy a traumatikus emlékekről azt érzékeli, hogy azok a jelenben történnek

A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) akkor alakul ki, ha valakit olyan váratlan és súlyos megrázkódtatás ér, ami jóval túlhaladja a mindennapok élményeit, és képtelenné válik feldolgozni azt. A trauma ekkor hosszan tartó, kellemetlen tüneteket válthat ki nála.

Tünet lehet a szorongás, a tartós rossz hangulat, gyakori az alvászavar, a kínzó álmok, a váratlanul felbukkanó negatív emlékképek, és nem ritka az sem, hogy szervi okok nélkül valós testi panaszok, tünetek is jelentkeznek, például fájdalmak, a heves szívdobogás, fulladás vagy mellkasi szorítás.

A veterán katonák és a szexuális erőszak túlélőinek évtizedes kezelése alig hagyott kétséget afelől, hogy a traumatikus emlékek másképp működnek, mint a többi emlék. A Yale Egyetem és a Mount Sinai Icahn School of Medicine kutatócsoportja arra vállalkozott, hogy empirikus bizonyítékot találjon ezekre a különbségekre – írja a The New York Times.

A kutatócsoport 28 poszttraumás stressz szindrómában szenvedő ember agyi aktivitását követte nyomon, miközben azok a saját emlékeikről készült hangfelvételeket hallgatták. Az emlékek háromfélék voltak: traumatikusak, szomorúak, de nem traumatikusak és semlegesek.

Azoknál a kísérleti személyeknél, akik szomorú emlékeket hallgattak, például egy családtag halálához kapcsolódtak, következetesen magas aktivitást láttak a hippokampuszban. A hippokampusz fontos szerepet játszik a mindennapi emlékek kialakításában és az emlékezésében, beleértve azok érzelmi vonatkozásait is.

A hippokampusz azonban nem volt aktív a traumatikus emlékek – szexuális erőszak, a tűzvész, iskolai lövöldözés, terrortámadás – hallgatásakor.

Ez azt mondja nekünk, hogy az agy más-más állapotban van e két emléknél

– mondja Daniela Schiller, a Mount Sinai Icahn School of Medicine neurológus kutatója és a tanulmány egyik szerzője. 

A kutatók megállapították, hogy a traumatikus emlékek az agy egy másik részét, a hátsó cinguláris kérget is érintik, amely általában a befelé forduló gondolkodásért, például az önvizsgálatért vagy az álmodozásért felelős. Minél súlyosabbak voltak a PTSD tünetei, annál aktívabb volt a hátsó cinguláris kéreg.

A PTSD-ben az agy nem úgy néz ki, mintha az emlékezet állapotában, hanem mintha a jelenben lenne

– mondja Schiller.

Tehát a PTSD-ben szenvedő embereknél az agy a traumatikus eseményeket nem emlékként, hanem jelenbeli élményként dolgozza fel.

Schiller megjegyezte, hogy a PTSD-terápia gyakran arra irányul, hogy segítsen az embereknek úgy rendszerezni az emlékeiket, hogy azokat a jelentől távolinak tekintsék. Ideális esetben ezek a kezelések segíthetnek a traumatikus emlékeket olyanokká alakítani, amelyek inkább a normális szomorú emlékekhez hasonlítanak.

Ha hozzá tudok férni egy emlékhez, akkor tudom, hogy az egy emlék. Tudom, hogy most nem velem történik meg

– mondja Ilan Harpaz-Rotem klinikai szakpszichológus, és a tanulmány másik szerzője.

Brian Marx, a PTSD Nemzeti Központ Viselkedéstudományi Osztályának igazgatóhelyettese érdekesnek, de nem meggyőzőnek nevezte az új tanulmányt, megjegyezve, hogy az nem határozta meg, hogy a traumatikus események milyen régen történtek és nem jelezte, hogy az alanyok részesültek-e pszichoterápiában.

(Borítókép: Vernon Yuen / NurPhoto / Getty Images Hungary)