A karantén időszaka a gyerekek fejlődését megpecsételte

A gyerekek fejlődésében az első hónapokban történő interperszonális kapcsolatok alapvető fontosságúak, mert segítik a kommunikációt, fejlesztik a nyelvi készségeket. A fizikai érintkezés, az érintés, a mosolygás és az első interakciók alapozzák meg a világ megértését.

A Covid–19-világjárvány idején a bezártság nagymértékben korlátozta a korai kapcsolatok számát és variációit, hiszen mindenki kevesebbet és kevesebb emberrel kommunikált, ráadásul nélkülözni kellett a kommunikációban is fontos szerepet játszó fizikai érintkezést.

Az új kutatás azoknak a spanyol gyerekeknek a nyelvi fejlődését vizsgálta, akik a karantén éve alatt vagy közvetlenül előtte születtek, és kiderült, lassabban fejlődtek nyelvi készségeik, mint a korábban született babáké. A tanulmány kitért a szókincs, az alaktan és a mondattan fejlődésére is, az összetett mondatok előállításának képességére. Összesen 153, 18 és 31 hónapos kor közötti gyermek vett részt az analízisben, és két olyan csoport adatait hasonlították össze, melyekben a szülők iskolai végzettsége, a gyerekek életkora és az általuk látogatott pedagógiai intézmény is hasonló volt. 

A két csoport a „pandémia előtti” (PRE) és a „pandémia utáni” (POST), 2019. október és 2020. december közötti születésű gyerekekből állt. 

A PRE csoportba tartozó gyerekek átlagos nyelvhasználati szintje 10 százalékkal különbözött a POST csoportétól mind a szókincs, mind a mondat összetettsége tekintetében. 

A maszk áldatlan hatásai

A járvány alatti korlátozások azt jelentették, hogy a POST-csoportba tartozó gyerekek korlátozott társadalmi kapcsolatokat, valamint interakciós kontextusokat tapasztaltak, amelyek befolyásolhatták nyelvi fejlődésüket.

De a nyelvi ingerekre hatással volt a társas interakciók változatossága, gyakorisága, és a maszkok használata.

Ezek a körülmények együttesen lassabb nyelvfejlődéshez vezethettek ebben a csoportban.

Az eredmények tehát aláhúzzák, hogy a korai társas interakciók milyen fontosak a babák fejlődésében. A fejlődés általános rendje az, hogy a gyerekek először megtanulnak néhány szót, majd fokozatosan bővítik szókincsüket, ezután jön, hogy összerakják a szavakat, megtanulják a kombinálást és a bonyolítást a jelentésben is. Ehhez a másokkal való változatos és értelmes interakciók kellenek, azért tanulunk meg beszélni, mert beszélnek hozzánk, és mert látjuk, hogy amit mondunk, az hatással van rájuk. A járvány nyelvfejlődésre gyakorolt hatásai idővel normalizálódhatnak, de a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyerekeknél nagyobb a kockázata az akár maradandó fejlődési nehézségeknek – mindegy, hogy biológiai vagy szociális okok állnak a háttérben. 

Néhány előny is volt

De ne gondoljuk, hogy a karanténnak csak negatív hatásai voltak ránk nézve, állítólag olyan új készségek kifejlesztésére is alkalmat adott a bezártság, amiket főleg a munkában tudunk hasznosítani. Ilyen például a hatékony távkommunikáció, például a karantén alatt bejáratott zoomon keresztül, vagy a rugalmasság és az időgazdálkodás. Ez utóbbira akkor szoktunk rá, mikor otthon, pizsamában dolgoztunk, de ha kalap volt rajtunk, akkor is tartani kellett a határidőket, ez pedig egy újabb tulajdonságot, a gyors tanulást segítette elő.

A munkáltatóknak a korábbinál nagyobb empátiát és tiszteletet kellett tanúsítania alkalmazottjaik felé, akik sokszor a gyerekek vagy a fakanál mellől oldották meg a cég problémáit. De az érzelmi intelligencia, a lehetőségek felmérése, az ügyfélközpontúság és a technikai hozzáértés is nagyobb szerepet kapott akkor, mikor nem a munkahely IT-szakemberei, hanem mi dugdostuk a kábeleket, hogy halljuk a főnök hangját.

(Borítókép: Kira Hofmann / picture alliance / Getty Images)