Logikus azt feltételezni, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban

Idén teljes napfogyatkozás lesz, de mielőtt örülni kezdenénk, hogy újra elővehetjük a fényvédő szemüvegünket, előbb nézzük meg, mennyi dollárunk van, ugyanis az áprilisi égi tüneményt csak Észak-Amerika térségében lehet majd jól látni. Erről, az ufókról, egy másik bolygóra költözésről, az űrversenyről és az időutazásról is beszélgettünk a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagászával, Fockter Zoltánnal.

Napfogyatkozás akkor történik, amikor a Nap, a Hold és a Föld egy egyenesbe kerül, és a Hold árnyéka vetül a Földre. A Föld és a Hold keringési síkjai nem esnek egybe, 5 fokos szöget zárnak be, ezért nincs minden újholdkor napfogyatkozás. De ha a Hold a két sík metszéspontjában van újholdkor, akkor képes kitakarni a Nap korongját, lényegében elhalad a Nap előtt

– mondja.

Ahogy a csillagász kifejtette, a napfogyatkozás típusa az égitestek kölcsönös helyzetétől függ. A Hold ellipszispályán mozog, és amikor távolabb van a Földtől, gyűrűs napfogyatkozás látható, amikor pedig közelebb van hozzánk, teljes.

Április 8-án a teljes fogyatkozás a Földről keskeny sávban figyelhető meg, amelynek szélessége 250 kilométernél is kisebb, és nem is fog sokáig tartani.

Fockter Zoltán hozzáfűzi, hogy holdfogyatkozáskor a Hold kerül a Föld árnyékkúpjába. Ilyenkor egy Holdon álló megfigyelő látna napfogyatkozást. És hogy itthon mikor lesz teljes napfogyatkozás? 2081. szeptember 3-án, de ne essünk kétségbe, ahogy abban a csillagásszal megállapodtunk: „sok zöldség- és gyümölcsevéssel, stresszmentes élettel nem is olyan irreális ezt megérni”. Ugyanakkor vegyük elő a szűrőszemüveget minden típusú napfogyatkozáskor, mert a Nap nagyon intenzív fényforrás, már 1 másodperces szabad szemes napészlelés is tud látáskárosodást okozni.

Hol vannak a földönkívüliek?

Sajnos mi ezt itthonról nem fogjuk látni, még a Svábhegyi Csillagvizsgálóból sem, pedig ott óriási távcsövekkel szemlélhetjük az ég titkait, de ha már az univerzum jelenségeiről beszélgettünk, megkérdeztük Focktert, nem akadt-e a távcsövük elé mostanában egy-két földönkívüli, és mi a tudomány mai álláspontja ebben a kérdésben.

Egyelőre csak a földi életről tudunk biztosan, de ez nem zárja ki, hogy máshol ne lehetne. A Naprendszerünkön túli bolygók, az exobolygók rejthetnek életet. Eddig több mint 5500 ilyen bolygót fedeztek fel, ezeken akár lehet élet, de először azt a nagy tudományos (és egyben talán filozófiai és teológiai) kérdést kell megválaszolni, hogy mi is az élet.

A csillagász szerint mi a földi életből indulunk ki a földön kívüli élet keresésekor is, így lehet, hogy nem is gondolnánk, hogy valami élőlény, és mégis az, csak nem a mi mércénk, szemléletünk szerint.

A miénkhez hasonló élővilágok lehetnek a kozmoszban, és ennek egyik feltétele lehet a víz, mert ahogy sokáig szólt a tudomány nagy mondása, ahol víz van, élet van, azonban a csillagász hozzáteszi, nem biztos, hogy ez az űrre is igaz, noha a Földre általában igen.

Vannak olyan helyek, akár a Naprendszerünkben is, ahol elképzelhető, hogy van élet. Ilyen a Mars bolygó, a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus, illetve a Jupiter egyik holdja, az Europa. Az Europán például van víz, szerves anyagok, de életet még nem detektáltak. Nehéz is a rátalálás, hiszen többéves projekt odajutni.

Az Europán vastag jégpáncél alatt óceán rejtőzik, amiből jó lenne mintát venni, de a jég áttörése probléma. Odaküldeni valamit és valakiket, lefúrni, vizsgálódni, ezek több évtizedes projektek

– jegyezte meg.

A nehézségek ellenére a világűr meghódítása folyik, továbbra is versenyben vannak az oroszok és az amerikaiak, de már a kínaiak is, és újabb szereplők jöttek, például magánemberek, gondoljunk Elon Muskra és kisebb-nagyobb cégekre. Ahogy Fockter elmondja, az amerikaiak még ebben az évtizedben embert küldenének a Holdra az Artemis-program keretében, a kínaiak és az oroszok pedig közös holdprogramban gondolkodnak. Az űripar húzóágazat, a gazdaság más területein is hasznosak lehetnek a vívmányai.

Lenne B terv?

Vajon az elpusztított Föld helyett lehet esélyünk máshol okosabban újrakezdeni? A csillagász szerint nem, vagyis csak akkor, ha túléljük az elkövetkező 100-200 évet: „Mi sem azért kutatjuk az exobolygókat, mert ez a B terv most, a Föld kizsákmányolása után. Nagyon messze vannak. A legközelebbi csillag a Nap után, a Proxima Centauri 4,3 fényévre van, és kb. 60 000 évig tartana az egyik leggyorsabb eszköznek, a Voyager űrszondának is odajutni. Sajnos a közelben nincs lakható bolygó.”

Azonban tény, hogy hatalmas a kozmosz, 200 milliárd csillag van a Tejútrendszerben, illetve ezeknek bolygóik vannak. A csillagok lakható zónájában is vannak exobolygók, és extragalaxis is 100 milliárd van a miénken túl.

Nem tudják, épp ezért jelenleg olyan távcsövek fejlesztésén dolgoznak a kutatók, amik képesek az exobolygók légkörét vizsgálni, hogy kiderüljön, vannak-e olyan anyagok, amik utalhatnak életre.

A csillagászt megkérdeztük a multiverzum-elméletről is – persze ő is Dr. Strange-rajongó –, de hangsúlyozza, hogy bármilyen látványos is a Marvel-mű, ez csak fikció: „Lehet, hogy létezik több univerzum odakint, de kérdés, lehet-e ezt vizsgálni. Ez még kimutathatatlan, sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudjuk.”

És vajon hova menne a csillagász, ha megvalósulna a sokak által vágyott és várt időutazás? Hát kapaszkodjunk most meg, mert nem a jövőbe vagy egy marsi kertbe, hanem a múltba, az ókori Egyiptomba vagy Mezopotámiába, mert tart attól, hogy a jövőben csak nagy pusztaságot látna. Reméljük, nem így lesz!

(Borítókép: Fockter Zoltán. Fotó: Szollár Zsófi / Index)