Lassan rehabilitálják a hódokat

Észak-Amerikában évtizedek óta irtják az állatot, mert a gazdák, fakitermelő cégek ártalmasnak találták őket, a többi hódvadász pedig prémjéért ölte a hasznos állatot. Mert igen, hasznos, gátépítő munkája létfontosságú az ökoszisztéma számára, elősegíti a szárazabb talaj öntözését, várai más fajokat is megóvhatnak, és erre mostanában kezdenek rájönni. Munkája nemcsak a víz szabályozását segítheti elő, hanem a tüzek kordában tartását is, így lehet a hód a természet tűzoltója. Kérdés, nincs-e már késő a hódok rehabilitációjához?

Hiába tett meg mindent a hód, hogy védje a környezetet, szinte kipusztult az Egyesült Államok területéről: méreg, csapda, gátrobbantás – mindent bevetettek ellene, olyan sikeresen, hogy 100–200 millió közötti példányszámuk a 20. századra 100 000 körülire zsugorodott.

Eljött a hódfordulat

Oregonban a hódokat 70 éven át ragadozóként tartották számon, és itt a törvény értelmében a ragadozó állatokat gondolkodás nélkül meg lehet ölni. De tavaly végre elfogadták a „hódhívőnek” becézett törvényjavaslatot, miszerint az állat már nem ragadozó, és engedély nélkül nem lehet kioltani az életét. A javaslatban kiemelik az állat fontos ökológiai szerepét, a természet mérnökeinek titulálják, ami ráadásul más fajok túlélését is segítheti. 

De a gazdálkodók nem üdvözölték kitörő örömmel a törvényjavaslatot. Egy mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet alelnöke azt mondta, túl bonyolult az új jogszabálytervezet, ami nem is tükrözi azt, hogy a hódok milyen értéket képviselnek az ökoszisztémában, vagy milyen előnyökkel járnak az árterek helyreállításában.

A hódprémvadászat az 1600-as évek végén kezdődött, és két évszázadon át tombolt Észak-Amerikában, de a fakitermelő cégek hódutálatának következtében az állat leölése még azután is folytatódott, hogy a prémjük iránti kereslet csökkent. A faszállító vállalkozásokat zavarta a sok hódgát, és azzal vádolták a rágcsálót, hogy megrágja termékeiket, pedig a hód válogatós, nem vevő minden fára.

Indián szimbólum

Kenneth McDarment, a kaliforniai Tule folyó menti indián törzs tagja, és évek óta küzd a hódok újrahonosításáért. 2020-ban támogatási kérelmet nyújtott be az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálatához hódok és rétek helyreállítására. Sikerrel járt, és 2022-ben megkezdődött az anyagilag támogatott, átfogó hódkezelési terv kidolgozása.

Az oregoni Klamath törzs a saját kezébe vette a hódprobléma rendezését: folyó-helyreállító csapatot állított fel, ami elvégzi a hiányzó hódok munkáját, több patakon hódgátat épített, ami felfogja az üledéket, és javítja a leromlott folyómedrek állapotát. Ezzel újjáéleszti a part menti növényzetet, ami táplálékforrást jelenthet majd a visszatérő hódoknak. 

A hódok nemcsak más állatok (vidrák, teknősök, halak) élőhelyeit támogatják, hanem hatékonyan védik a tájat az erdőtüzektől is, úgy, hogy a gátakkal tavakat generálnak, majd hosszú csatornát fúrnak, ami képes szétteríteni a vizet a szárazabb tájakon is. A víz lassú áramlásával a talaj fel tudja szívni a nedvességet, ami segíti a növények életét, de a tüzeket is meggátolja a föld nedvesen tartásával. 

Magyar hódok

Az itthoni hódhelyzetről tavaly jelent meg az ELTE kutatóinak tanulmánya a Biodiversity and Conservation című szakfolyóiratban. Az eurázsiai hód a 19. század közepén halt ki Magyarországon, visszatérése az 1990-es évek elején kezdődött spontán kolonizációnak és hód-visszatelepítési kampányoknak (1996–2008) köszönhetően. 2016-ban a populációt 4000-5000 egyedre becsülték.

A tanulmány leírja, hogy a hódok gátépítéssel módosíthatják az eredeti partvonalat, és a tájtól függően kiterjedt vizes élőhelyeket is létrehozhatnak. A hódgátak javíthatják a talajvízszintet, és új telepítési helyeket hozhatnak létre a fűzcserjék számára. De tény, hogy intenzív rágásuk veszélybe sodorhat egyes növényfajokat, főleg az őshonos puhafákat. Az állat általános növényevő, de kedvence a fűz- és a nyárfa, amiket közvetlenül a vízparton kutat fel, főleg ha törzsátmérőjük 5-9 centiméter. Ez a preferált fogyasztási vastagsága. A túlfogyasztás miatt azonban ezeknek a fáknak a fennmaradását és újranövekedését tudatosan támogatni kell, például a talajvízszint növelésével, és a hidrológiai viszonyok javításával.