Az MTA elnöke szerint úgy kell a katarzis, mint a mindennapos testnevelés

2024-től már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet mint önálló tárgy, az abból tehető érettségi lehetősége pedig megszűnik az állami fenntartású középiskolákban. Tavaly decemberben az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága a döntést így kommentálta: „Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek.”

A megmaradt művészettörténeti tananyagot az új NAT a 9–10. évfolyam vizuális kultúra tantárgyába olvasztja be, csupán heti 45 percben, de ez az MTA kutatói szerint ez nem tesz lehetővé átfogó ismeretátadást. A film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből, a vizuális kultúra története, kortárs gyakorlata és elmélete sem szerepel a tananyagban. A döntésről és annak következményeiről kérdeztük a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, dr. Freund Tamást, de szóba került mindennapi fásultságunk és az internetfüggőség veszélye is.

Belső világunk gazdagsága

A Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, az agykéreg működésének nemzetközileg elismert tudósa elsősorban a művészetek agyra gyakorolt pozitív hatásait hangsúlyozza. Mint mondja, a tanulási és memóriafolyamatokat segíti a művészetek által megtermékenyített, gazdagított belső érzelemvilág. Általános és középiskolában is fontos lenne a művészet oktatása, legalább olyan hangsúlyosan, mint a testnevelés.

A memórianyomok az agykéregben, az idegsejtek hálózataiban tárolódnak. Az egy adott eseményt, képet kódoló sejtek tartósan megerősítik a kapcsolataikat egymással, ehhez az kell, hogy szorosan együttműködjenek, azaz kisüléseiknek néhány ezredmásodperc precizitással összehangoltan kell történnie. Ezt biztosítják az agyhullámok generálásán keresztül azok az idegpályák, amelyek érzelmekről, motiváltságról szállítanak impulzusokat.

Ahogy a professzor hozzáteszi, ha azt akarjuk, hogy a beégetett memória tartós legyen és könnyen előhívható, az kell, hogy a belső világ impulzusait szállító idegpályák aktívak legyenek a tanulás során. Ehhez az agynak időre van szüksége, és arra, hogy belső világunk kellően gazdag legyen. Mitől lesz gazdag? Az ismeretektől, a hagyományoktól, a művészeti élményektől: „Minden, ami valaha velünk történt, nyomot hagy az agyunkban, a tárolókapacitással nincs baj, az szinte végtelen, a kérdés inkább az, elő tudjuk-e hívni az emlékképeket?” Ahogy Freund Tamás mondja, ha az emléknyomokra rá tudunk tenni valami kapaszkodót, könnyebb őket előhívni:

Ezt a kapaszkodót a csak ránk jellemző belső világ állíthatja elő, ami a kreativitás, az eredeti alkotóképesség kulcsa is.

A tudomány már rengeteg bizonyítékot tárt fel arról, hogy a művészeti katartikus élmények hogyan gazdagítják belső világunkat. „A katartikus élmények dopamint szabadítanak fel az agy örömérzésközpontjában, ugyanazt a dopamint, amit a fajfenntartással kapcsolatos tevékenységek, evés, ivás, szexuális tevékenység szabadít fel” – jegyezte meg. De szakmai sikerek, sporttevékenység vagy művészeti alkotás közben is ezt a boldogságot érezhetjük. Épp ez a katartikus, művészeti élményekhez kapcsolódó öröm vész el, ha nem tudunk nyitottan, értő módon közelíteni a művészetek felé. Itt az oktatásnak alapvető feladata van. A zeneóra, a képzőművészet, a művészettörténet nemcsak nyitottá tesz, rendszeres katarzis forrásai lehetnek.

A professzor szerint fontos ezek oktatása, nem szabad csökkenteni, sőt inkább növelni kellene az órák számát, mert aki nyitott a katartikus élmények befogadására, gazdagabb belső világú lesz, és könnyebben megtanul majd mindent később is.

Ha kóros az öröm

Ráadásul egyre több káros hatás ér minket. Ilyen például a túlzásba vitt internethasználat, ami szintén dopamint szabadít fel – akár a drogok. Ezért is tartja veszélyesnek az információrobbanást Freund Tamás: csak habzsoljuk a híreket, nem szelektálunk, szörfözéssel órákat töltünk a neten, de érzelmileg nem kapcsolódunk a hírekhez, videókhoz, hiszen percenként nem mélyülhetünk el újból és újból másban. „Ennél a felszínes kattintgatásnál megszűnik a primer motiváció, amit eredetileg kerestünk” – mondja. A hosszú, internet előtt eltöltött időből nem származnak eredeti gondolatok, érzelmek, csak átmenetileg telítődnek a memóriarekeszek, de nincs elmélyülés, kapcsolódás a belső világunkhoz.

Az internetfüggőség pedig egyre elterjedtebb. Ha mi sem bírjuk ki, hogy egy-két óránként ne nézzünk rá a telefonunkra, akkor magunkra is gyanakodhatunk. És hiába érzünk netböngészés közben örömöt, mert megint felszabadul a dopamin, ez nem jó, „ha túl sokszor van dopaminlöket, mint a kábítószer-használatnál is, akkor nem lesz elég dopaminreceptor az örömérzetközpontban, és normális, fiziológiai úton már nem jutunk örömhöz”. Vagyis egyre fásultabbak, céltalanok, alulmotiváltak, kiüresedettek lehetünk, ahogy azt már látjuk is magunk körül: beszélgetés vagy gondolkodás helyett mindenki a telefonját bámulja. Észre sem vesszük, ha történik körülöttünk valami. Ezért az enerváltságért is az információrobbanást okolhatjuk, ami az elmélyülés helyett könnyebb utat kínál.

Ez komoly szociális depriváció, megfosztjuk magunkat a társas kapcsolatainktól, személyiségünk eltorzul, saját belső világunkról is leválunk, magunktól is elszakítjuk a gondolkodásunkat, csak a külső információ dominál, annak a feldolgozása, ahelyett, hogy elmerülnénk a saját gondolatainkban

– tette hozzá Freund Tamás.

Ez pedig egyenes út a lelki elsivárosodáshoz.

Veszélyes tendenciák

Az internetfüggéssel kapcsolatos egyik új kutatást itthon a Pécsi Tudományegyetemen végezték Janszky József vezetésével. Dr. Freund Tamás elmondja, hogy MRI-vel vizsgálták az internetfüggők agyát, és különböző szintű függőség esetén komoly agyszerkezeti elváltozásokat mutattak ki. A vizsgálatok során kiderült, hogy a prefrontális agykéreg elkezdett zsugorodni, ami az érzelmi kontextust adja minden élményünkhöz, az örömhöz és kielégültségérzéshez kapcsolódó agyterület viszont megnő, minden bizonnyal a rendszeres dopaminfelszabadulás miatt. Persze az internetezést nem lehet betiltani, de kontrollálni kellene, és szelektálni az információk között. Az internettel vagy drogokkal kiváltott dopaminhatást, örömérzetet egyébként tökéletesen helyettesíthetnék a művészeti élmények, a katarzis által kiváltott hasonló hatással.

Freund Tamást megkérdeztük saját kutatásairól is, de ezekre most kevesebb ideje jut az MTA elnöksége miatt, tanítványai azonban folytatják az agykéreggel kapcsolatos vizsgálatait: nevezetesen a gátlást végző idegsejtek feladatait és működésüket feltáró kutatásokat.

(Borítókép: Dr. Freund Tamás. Fotó: MTA)