Tüdőrákot, agyvérzést okozhat a rák ellenszere túladagolva

A rettegett szabad gyökök úgy jönnek létre, hogy testünket felépítő fehérjékből és nukleinsavakból atomok, atomcsoportok válnak le, az így keletkező szabad kémiai kötőhelyek pedig mindenáron reakcióba akarnak lépni környezetükkel, átrendezve ezzel a szervezet működését. 

Mivel instabil molekulák, agresszívan támadnak. Célba veszik a DNS nukleinsavbázisait és megakadályozzák a helyes DNS-másolási folyamatokat, ami sérült, mutáns génekhez, végül pedig rákos sejtekhez vezet. De megtámadják a sejteket is szív- és érrendszeri és tüdőbetegségeket okozva, és lerombolják a sejtfalakat is, gyorsítva az öregedést. Veszélyességük annyira beépült már a köztudatba, hogy

Ellenük az antioxidánsokat küldjük csatába, amelyeket részben a szervezetünk termel, de kívülről is kell felmentő molekulasereget küldeni. Például a sárgarépából (is) származó béta-karotint (ez az A-vitamin előanyaga), a paradicsomból származó likopint, vagy a szőlőből származó polifenolokat. Közismertebb antioxidánsok még az E-, C-, A-vitaminok, a flavonoidok, és az olyan nyomelemek, mint a cink, a szelén és a magnézium. Ezek jó részét mind tartalmazzák a friss zöldségek, gyümölcsök.

Még, még, még...

Könnyen azt gondolhatjuk, hogy antioxidánsokból sosem elég, és például étrend-kiegészítők intenzív szedésével még jobban megacélozzuk testünket. Ám a kutatók egybehangzóan állítják, hogy létezik antioxidáns-túladagolás, a mellékhatások pedig az enyhétől a nagyon súlyosig terjedhetnek, sőt,

A béta-karotin-overdózis (töméntelen sárgarépaevés) például jó esetben csak sárgává vagy narancssárgává varázsolja a bőrszínt, ahogyan azt az orvosok észrevették már az I. és II. világháború élelemhiányos éveiben is sok emberen. Ez a karotinémia tünetegyüttes azonban önmagában nem veszélyes, legfeljebb csak vizuálisan feltűnő.

Egy nagyszabású, összesen 167 ezer embert vizsgáló, nyolc tanulmány metaanalízise viszont arra a megállapításra jutott, hogy

nem utolsósorban a dohányosoknál. Állatokon és emberi szöveteken végzett vizsgálatokból származó bizonyítékok is arra utalnak, hogy az antioxidánsok elősegíthetik a rákos sejtek növekedését és terjedését.

Hasonló eredményeket találtak a másik közismert antioxidáns, az E-vitamin esetében is, amelynek az ajánlottnál nagyobb (öt-tízszeres) tartós bevitele az agyvérzés gyakoriságát növelheti meg. De kimutatták azt is, hogy a nagy dózisú E-vitamin-kiegészítők kölcsönhatásba lépnek egyes gyógyszerekkel, például az aszpirinnel, vagy a trombózis ellen szedhető warfarinnal, és összefüggésbe hozhatók krónikus betegségben szenvedők korai halálával is.

Jó rendőr, rossz rendőr

Hogyan lehetséges mindez? Hiszen a szabad gyökök agresszív, gyilkos molekulák, ezért annál jobb, minél erősebb antioxidáns-sereget küldünk ellenük és kíméletlenül semlegesítjük őket.

A magyarázat nem más, mint hogy kis mennyiségben a szabad gyökök valójában hasznosak. Képződésük természetes élettani folyamat, és számos bizonyíték van arra, hogy a szabad gyökök jótékony szerepet is játszanak.

Alacsony koncentrációban elősegítik a sejtek növekedését, részt vesznek a betegségekkel szembeni védekezésben, például védelmet nyújtanak a szervezetet megtámadó káros mikroorganizmusok ellen, fontosak a gyógyszerek anyagcseréjében, lebontásában, valamint a sejt-sejt kommunikációban.

Ha túl sok antioxidánst viszünk be, legyilkolják az összeset, a hasznosakat is, amivel megszakíthatjuk a kedvező folyamatokat, ez pedig igencsak nemkívánatos következményekkel járhat.

Akkor mit tegyünk, hogy ne adagoljuk túl az antioxidánsokat? Szakértők egybehangzó véleménye szerint egyszerűen csak

Habár a stresszes élet, a dohányzás, a levegő szennyezettsége, különféle gyógyszerek mind-mind szabad gyököket termelnek, mindenekelőtt a természet fegyvereivel, zöldségekkel és gyümölcsökkel lehet szembeszállni velük a leghatékonyabban. Na és persze mozgással, a szervezet ugyanis képes saját maga is antioxidánsokat előállítani, a testmozgás pedig fokozza ezt. Táplálék-kiegészítőkre pedig csak ritkán van szükség, például tartós hiánybetegségek esetén. 

De ha mégis úgy érezzük, hogy nagyon oda szeretnénk pörkölni a szabad gyököknek, akkor nem árt észben tartani az orvoslás egyik atyjának, a 1500-as években alkotó Paracelsus svájci orvosnak és polihisztornak örök érvényű megfigyelését: „Dosis sola facit venenum.” , azaz „A mennyiség teszi a mérget.” (Kis adagban gyógyszer, nagy adagban méreg.)

(Borítókép: d3sign / Getty Images)