Tudományosan is megalapozott a világbajnok kínai sci-fi

A néhány éve megjelent sci-fi akkora siker volt, hogy Benioffék még a rajongó Barack Obamát is fel akarták kérni egy cameoszerepre. 2017-ben a The New York Timesnak az egykori amerikai elnök úgy nyilatkozott a regényről, hogy „szórakoztató olvasmány. Részben talán azért, mert a napi problémáim a Kongresszussal eléggé kicsinyesnek tűnnek hozzá képest.” Hiszen ezek nem olyan súlyosak, mint a regénybeli gondok, minthogy például űrlények szállják meg a Földet. De a szerepet mégis visszautasította.

A regénytrilógia 2019 óta magyarul is olvasható, három kötete: A Háromtest-probléma, A sötét erdő, A halál vége. Nem csoda, hogy már rajongói klubja is van a különleges, ritkaságszámba menő kínai sci-finek. A klub magyar Facebook-csoportja érdekes információkkal és videókkal, tudományos beszélgetésekkel kényezteti az érdeklődőket. A 3-test probléma tudományos, kulturális előadássorozata, ami igazi tudománykommunikációs kuriózum, a hard science fiction regényt állítja fókuszába. Csillagászok, fizikusok, kozmológusok, Kína–szakértők beszélgetnek a Spacejunkie csatornán a regényről ismeretterjesztési célból. Itt például Kiss László akadémikus, fizikus, csillagász és Szabó Norton csillagász beszélget a könyv tudományos hátteréről is, és arról is, hogy ők miért rajongók.

Forradalmi ötletek spoilere

A történet szerint 1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. A lányból szintén tudós lesz, és a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételt kutatja. Sikerül is, jönnek elfoglalni a Földet, de csak 400 év múlva érnek ide.

Negyven évvel később a pekingi rendőrség megbízza Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy kémkedjen nekik a tudósok között, éppen ekkor Kína–szerte több híres tudós tűnik el. Nyomozása során Wang egy számítógépes játékba fut bele, amiben a játékosoknak a háromtest–problémát kell megoldaniuk: egy bolygó három csillag körül kering, ezért pályája, évszakai, nappalai és éjjelei, hőmérséklet-ingadozásai teljesen kiszámíthatatlanok.

A szerző, Cixin Liu Hugo- és kilencszeres Galaxy-díjas szerző csak 30 éves korában kezdett írni, ma már 60 éves, és minden sci–fi-díjat megnyert Kínában. Negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt a Háromtest–trilógia, ami rengeteg fordítást megért, és elbűvölte a világ (nem csak) sci–fi-rajongóit. Liu egy néhány évvel ezelőtti interjúban azt mondta, szerinte van élet a Földön kívül, csak azért nem találtuk még nyomát, mert nem szántunk rá elég időt, vagy technikailag nem elég fejlett módszerekkel kutatunk. A legnagyobb ránk leselkedő veszélyt abban látja, hogy stagnálni kezd a technika. Mert negatív hatásai ellenére ez az emberi civilizáció túlélésének és fejlődésének alapja. Szerinte az emberiségnek ki kell mennie a világűrbe további forrásokat keresni. Könyvének egyik alapgondolata, hogy az univerzum szintjén az élet befolyásolja a dolgokat, nem a fizika.

Egy interjúban elárulta, inkább a Földön él, mint bárhol máshol, mert itt a legjobb a természetes környezet, a fenti, mesterségesen létrehozott miliő nem vonzza. De egy kutatócsapat tagjaként szívesen felmenne, csak vissza is térne barátságos hazájába.

Magyar gond is

A háromtest-probléma nem légből kapott ötlet, igazi fizikai kérdés, aminek egy részproblémáját egy magyar, Szebehely Győző csillagász, gépészmérnök oldotta meg. Ez lényegében a világűrben egymással kölcsönhatásban lévő égitestek pályáinak várható alakulását vizsgálja. 

A teljes háromtest-probléma csak szinte végtelen számítási kapacitással lenne megoldható, de egyes tudósok szerint még úgy sem, mert elképesztően pici változások, tévedések, hosszú időskálán nagyon nagy eltérésekhez vezethetnek (kaotikus rendszer). Azt is mondhatjuk, hogy elméletben, ideális testekkel talán kiszámítható a testek jövőbeli mozgása, de a gyakorlatban, bolygókkal, holdakkal teljesen precízen biztosan nem.

Rengeteg kutató foglalkozott vele, de még két évszázados tudományos munka után sem ismerjük pontosan a lehetséges megoldások mindegyikét. Amikor 1961-ben J. F. Kennedy beharangozta a Holdprogramot, a háromtest–problémát meg kellett oldani, mert az űrhajó pályáját a Föld–Hold-rendszerben kellett leírni. Szebehely 1967-ben Theory of Orbits (Pályaelmélet) címmel írt róla összefoglaló művet, és talán épp ezért hívták Austinba az ottani egyetem Űrmérnöki Intézetének vezetői posztjára. Itt kapcsolódott be közvetlenül az Apollo-programba, hogy nagyban segítse az Apollo 8-as alakú pályájának kialakítását, megtervezését.

Úgy nyilatkozott a problémáról:

Ha három nem pontosan, de nagyjából egyenlő tömegű égitest van egymás közelében, akkor az egyik előbb-utóbb otthagyja a másik kettőt és eltávozik a végtelenbe. Ez bármilyen kezdeti feltételnél bekövetkezik, néhány nagyon speciális szimmetrikus esettől eltekintve.

Hozzátette, hogy ez nincs bizonyítva, de minden számítógépes pályaszámításnál bekövetkezik ez a megszökés. Megmutatta, hogy van képlet a kritikus sebességre. Ha az egyik test eléri ezt a kritikus sebességet, akkor abba lehet hagyni a számolást, mert a test biztosan a végtelenbe fog távozni. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért van oly sok kettős csillag, viszont alig akad hármas csillagrendszer.