Ha megértjük a bálnákat, a földönkívüliekkel sem lesz gond

A púpos bálna éneke az állatvilág legösszetettebb dalai közé tartozik, az első rögzített felvétel 1952-ből származik, és az amerikai haditengerészet mérnöke, Frank Watlington készítette. Majdnem 20 évvel később Roger Payne tengerbiológus vette észre, hogy a hívások ismétlődő minták szerint szerveződnek. A Seti (Search for extraterrestrial intelligence, azaz a „földön kívüli intelligencia keresése”) kutatócsoportja napjainkban azt reméli, hogy a bálnák kommunikációjának megfejtése segíthet nekünk, ha földön kívüli lényekkel találkoznánk, elképzeléseik szerint a bálnahangok összetett, intelligens üzenetei hasonlíthatnak a földönkívüliek által használt nyelvekhez. 

A cetfélék több mint 50 millió év alatt fejlődtek ki, különféle összetett hangokat hoznak létre, zajaikkal kommunikálnak egymással, így navigálnak, találnak társakat és táplálékot, védik területeiket és erőforrásaikat, és kerülik el a ragadozókat. Az óceán különböző részeiről származó csoportok regionális dialektusokkal beszélnek.  

A hosszú, ritmikus bálnaénekek, ha a hajók motorjai el nem nyomják, végigzengenek a tengereken, és az állatok a visszhangok segítségével kommunikálnak messze lévő fajtársaikkal. Olyanok kicsit, mint mi, hasonlóan viselkednek, együttműködnek, tanítják egymást, vigyáznak egymásra, és játszanak. 

Az emberrel ellentétben azonban a bálnáknál nem a látás, hanem a hallás a domináns érzékszerv. Nem is csoda, hiszen ha 200 méterrel az óceán felszíne alá süllyedünk, fény épp csak dereng, de a hang messzebbre és gyorsabban mozog. A púpos bálnák a kék bálnákhoz hasonlóan egyedülálló gégével rendelkeznek, ami képes szuperalacsony frekvenciájú hangokat kelteni, ezek óriási távolságokra is elhallatszanak. A kék bálnák például 12,5 Hz-es frekvenciát is ki tudnak bocsátani, ami emberi füllel már nem hallható.

Történelmi pillanat

Azon a bizonyos 2021-es napon Alaszka partjainál már rengeteg különféle hangot sugároztak a kutatóhajóról, de nem kaptak választ – olvashatjuk a BBC-n. Viszont amikor az egy nappal korábban rögzített bálnaéneket játszották le, egy bálna, akit Twainnek kereszteltek el a tudósok, kivált a közelben úszó csoportjából, és elkezdett körözni a hajó körül. Tény, a felvételt épp az ő csoportjában rögzítették, úgyhogy lehet, hogy az állat felismerte saját dalukat. Amikor Twain megközelítette a hajót, leállították a motorokat, és háromszor lejátszották a bálnaéneket, majd elkezdtek a dalok között szüneteket tartani. Az állat is kivárt 10 másodpercet, az etológusok is kivártak ennyit. Ezt 36-szor ismételték meg 20 perc alatt.

De ahogy az egyik kutató, Brenda McCowan hangsúlyozza, a bálnák tanulmányozása igen nagy kihívás. Most szerencséjük volt, mert Twain döntött úgy, hogy szóba áll velük, de általában nem tudni, merre úszkálnak, és ha sikerül is megtalálni őket, ismétlésre van szükség egy komolyabb eredményeket hozó tanulmányhoz. A reprodukálás pedig nehéz.

Nagy kihívás számunkra a jelek osztályozása és kontextusuk meghatározása, a jelentések kitalálása. De úgy gondolom, az AI segíteni fog ebben

– mondta McGowan.

Nemcsak a púpos bálnák kommunikációja érdekes, egy másik kutatócsoport az ámbráscetek dalait tanulmányozza a mesterséges intelligencia, a kriptográfia, a nyelvészet, a robottechnika és tengerbiológusok segítségével. A 2020-ban elindított CETI-t (Cetan Translation Initiative) David Gruber tengerbiológus vezeti, küldetésük, hogy folyamatosan rögzítsék egy bálnacsoport hangjait Dominika partjainál.

Valószínűleg többet kellene hallgatnunk, és kevesebbet beszélnünk – ezt az általánosan a szárazföldön is megszívlelendő tanácsot Samantha Blakeman, a Nemzeti Oceanográfiai Központ tengerészeti adatkezelője mondta a bálnák énekeinek megfigyelésével kapcsolatban. 

Gruber szerint az ámbráscetek kommunikációja komplex, bonyolult struktúrákon alapul, de a technológiai fejlődés most talán lehetővé teszi, hogy dekódolják. 

Az összegyűjtött adatokat gépi tanulási algoritmusok segítségével dolgozták fel és osztályozták, az eredményeket idén teszik közzé. Gruber szerint a cél az, hogy rekonstruálhassák a beszélgetéseket úgy, ahogy a púpos bálnákkal tette a másik csapat korábban: úgy bírnák szóra őket, hogy saját hangjaikat játszanák le nekik.

A veszélyeztetett cetek a tápláléklánc csúcsán állnak, és nagyon fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában, ugyanis természetes műtrágyaként funkcionálnak: ürülékük magas vaskoncentrációjú, amire a fitoplanktonoknak, a vízi fotoszintetizáló egysejtűeknek nagy szüksége van. 

(Borítókép: Púpos bálna. Fotó: Getty Images)