Lassan mindenkinek megnyílik az űr
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
John McFall 43 éves futó, akinek fiatalon amputálni kellett a jobb lábát. De a sportolással ezután sem hagyott fel, paralimpikon lett, ma pedig már arra készül, hogy az első „paraasztronauta” lesz. Vele teszteli ugyanis 2022 óta az ESA, az Európai Űrügynökség, hogy fizikai korlátokkal rendelkező emberek is lehetnek-e a világűr polgárai.
John Mcfall 19 évesen szenvedett olyan súlyos motorbalesetet, hogy jobb lábát térdtől amputálni kellett. De a férfi nem az a feladós típus, érmeket szerzett a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) Európa- és világbajnokságán és a Visa Paralimpiai Világkupán. A világ egyik leggyorsabb emberének tartották 100 és 200 méteren a mozgáskorlátozott futók között. De neki ez sem volt elég, az Európai Űrügynökség első mozgáskorlátozott űrhajósa szeretne lenni, már el is kezdte a felkészülést, ahogy a BBC-n olvashatjuk. Olyan eltökélt és izgatott, hogy egész családjával Kölnbe költözött, felesége és három gyereke pedig támogatják az újabb kihívást, amibe belevetette magát.
A McFall-kísérletek mérései megmutathatják, hogy a fizikailag korlátozott űrhajósok kiképzéséhez mit kell módosítani – akár az űrrepülőgépen, a szkafanderen vagy a protézislábon. Ráadásul John sportoló, egykori paralimpikon, fontos, hogy az űrben is megőrizze izomtömegét és csontsűrűségét, fitt maradjon.
Az űrhajósok alapállapota az űrhajóban a háton fekvés félig döntött helyzetben, ehhez alkalmazkodik a véráramlás az egész testben, a lábban is. Ezért volt érdekes, hogy ha McFallnak is pörögnie kell a rakéta kilövését szimuláló nagy centrifugában, amiben folyamatosan nő a G-terhelés a sebesség növekedésével, hogy reagál a férfi lába, amiről levette a protézist. Van, hogy a gravitációs erő hatszorosára pörgetik!
Ahány helyzet, annyi láb
A speciális antigravitációs futópad, amin edz, újrateremti a súlytalanság állapotát a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). A kialakításnak köszönhetően a használó mesterségesen könnyebbé válik rajta, de McFall esetében ez problémákat vetett fel. Normális (földi) körülmények között a jobb talpa helyett a protézispenge éri a földet, ami a testsúlyától lenyomódik, majd felpattan, és előrelendíti. A különleges kialakítású futópadon azonban a testsúly nála is lecsökken, így a penge nem működik olyan jól, mint sima talajon.
az űredzéshez a protézispenge túl merev, könnyebb és kevesebb erő nyomódik rá, így nem hajlik eléggé, és kisebb a rugózása.
De tavaly az ESA kutatói azzal is szembesültek az első súlytalanságpróbán, hogy a csúcstechnológiás, mikroprocesszoros műlába nem jól veszi az akadályt, újra kell kalibrálni. Úgyhogy valószínűleg több lábprotézisre lenne szüksége az ISS-en. Külön a futáshoz, külön az űrruhához, és talán másmilyen kell a Föld elhagyásakor és a visszatéréskor is. De a technológiai fejlődés ezt minden bizonnyal lehetővé teszi majd, ha pontos adatok lesznek arra vonatkozóan, hogy az adott helyzetekhez milyen kialakítású protézisre lenne szükség. És akkor már nem lesz többé álom, hogy egy mozgáskorlátozott ember is az űrbe repüljön.
John Mcfall
Fotó: ESA
Frank De Winne, az Európai Űrhajósközpont vezetője úgy véli, rengeteg tehetséges, de fizikailag korlátozott ember él, akikkel a kísérletek lezárultával, az újabb információk birtokában már az űrutazásoknál is lehet majd számolni. Egyelőre a projekt felénél tartanak, és még semmi olyat nem találtak, ami megakadályozhatná McFall küldetését. John pedig úgy nyilatkozott, ő sem különleges, csak egy testi fogyatékossággal rendelkező ember, aki űrhajós akar lenni, és ezt az üzenetet akarja közvetíteni az embereknek is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
