A nőkhöz társítjuk, pedig a férfiakba is kódolva van a gyerekekről való gondoskodás

A gyermekek gondozását a társadalom többsége a nőkhöz társítja, amiért még csak nem is vádolható senki kirekesztéssel, hiszen köztudott, hogy a csecsemők táplálását természetes úton kizárólag ők tudják ellátni. 

Ennek ellenére az apák és a férfiak hasonló gondoskodása szintén fellelhető, amellyel kapcsolatban sokáig nem volt tiszta, hogy csupán a társadalmi vagy kulturális változások vívták ki, avagy ténylegesen biológiai oka van annak, hogy ők is képesek erre a viselkedésre.  

Erre a kérdésre kereste a választ legújabb könyvének megálmodásakor az amerikai antropológus, Sarah Blaffer Hrdy is, aki a Father Time: A Natural History of Men and Babies című művében eddig nem sokat hangoztatott bizonyítékokkal támasztotta alá azt az elképzelést, hogy ahogyan a nőkbe, úgy a férfiakba is bele van kódolva a gyerekek iránti gondoskodás. A szakember ugyanis a gerincesek evolúcióján és történetén keresztül vizsgálta meg, mikor és hogyan kezdték el a férfiak – más hím nagymajmoktól eltérően – nevelni a gyermekeiket, és gondoskodni róluk. Ennek eredményeképp azt állapította meg, hogy

– írja a Nature. 

De ne rohanjunk ennyire előre.  

Tényleg kitűnünk az emlősök közül

Az egyik legfontosabb kérdés, ami a témában felmerül, hogy a férfiaknál ez a fajta gondoskodás egy veleszületett, biológiai tényező, vagy az evolúció során alakult így, és a kulturális, szociális változások nevelték beléjük. Ennek megértéséhez a kezdetekhez kell visszamennünk. 

A halak és a kétéltűek gondozását ugyanúgy ellátják a hímek és nőstények, az emlősfajok között azonban mindössze 5 százalékuknál figyelhető meg az, hogy a hímek törődnek az utódokkal. A halak és emlősök viselkedésében mutatkozó különbségek ellenére

Az emlősöknél a terhesség és a szoptatás hatására az anya agyában hormonok, például prolaktin és oxitocin szabadul fel. A prolaktin vagy laktotrop hormon egy fehérjehormon, amelynek elsődleges feladata, hogy szülés után megindítsa a tejelválasztást. Ezenkívül számos más hatással is rendelkezik, különböző gerinces fajoknál több mint 300 folyamatra gyakorol kisebb-nagyobb hatást. Az embereknél ezek a tápláló viselkedésre ösztönöznek, és a csecsemőhöz való kötődés érzését keltik.

Ahogyan azonban ez a nőknél a biológiára vezethető vissza, a férfiaknál is megfigyelhető a változás a gyermekek érkezése után. A baba születése előtti hetekben a férfiak szintén prolaktinszint-emelkedést tapasztalnak. A szülés utáni hónapokban ráadásul tesztoszteronszintjük csökken, az oxitocin szintje pedig megemelkedik. A gondoskodás tehát az agyban is változásokat idéz elő, hiszen ahogyan a nők, úgy a férfiak agyában is erős aktivitást vált ki például egy sírdogáló csecsemő.

Kulturális okai is vannak

Fontos megemlíteni, hogy 5-6 millió évvel ezelőtt a legtöbb majomfaj kihalt a globális hőmérséklet-lehűlés és az erdők zsugorodása miatt. Emberi őseink mégis kitartottak, annak ellenére, hogy utódaikat korábban választották el a tejtől, mint a többi emberszabású, illetve több táplálékra volt szükségük, mint amennyit az anyák maguktól tudtak biztosítani a gyűjtögetés révén. Az evolúciós antropológusok szerint éppen ezért a vadászó életmódot folytató férfiak bizonyára megtanulták megosztani az erőforrásaikat a gyerekekkel. 

Egyes kutatók azzal érvelnek, ez a felelősségmegosztó magatartás azon alapult, hogy a férfiak biztosak voltak abban, hogy melyik gyerek az övék, azaz kiért tartoznak felelősséggel. Sarah Blaffer Hrdy azonban rámutatott arra, hogy a vadászó-gyűjtögetők között a a zsákmány nagy része szélesebb körben megoszlott – nem közvetlenül a vadászok gyermekeihez került. Őseink ugyanis egyfajta szövetkezetté váltak, amelyben a szülők csoportjai nyújtottak támogatást, gondoskodást és élelmet a felnövő gyermekek számára. A társadalmi szelekció – a természetes szelekció azon részhalmaza, amelyet más egyének viselkedése befolyásol – központi szerepet játszott ebben a szülői változásban, mivel a szelekció azokat a férfiakat részesítette előnyben, akik együttműködők és gondoskodók voltak. Ez ráadásul mint partner is vonzóbbá tette őket.

A férfiak a mezőgazdaság megjelenése előtt jóval többet foglalkoztak a gyermekneveléssel, ezt pedig a korabeli vadászó-gyűjtögető populációk néprajzi adatai is alátámasztják. A gazdálkodás elterjedését követően viszont – ami magával hozta az olyan erőforrások védelmének szükségességét, mint a föld és az állatállomány – a férfiaknál mindez háttérbe szorult. Ez a patriarchális rendszerek kialakulásához, a férfiak és nők fokozott szegregációjához vezetett a háztartásban és a szociális szférában, és így az apák kevesebb időt töltöttek gyermekeik közelében.

A trend folytatódott a piacgazdaságokban is, ahol a férfiak felvették a kenyérkereső szerepét, és a nap nagy részében házon kívül dolgoztak. Napjaink társadalmi változásai miatt a férfiak körében újra elfogadott lett a gyermekgondozási szerep, kivéve azoknál, akik továbbra is a hagyományosnak tartott anyai és apai szerepeket részesítik előnyben, azaz az apa védelmezze és anyagilag tartsa el a családot, míg az anya nevelje a gyerekeket, és vezesse a háztartást. 

(Borítókép: Sally Anscombe / Getty Images Hungary)