Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak - Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Ha megértjük, a természet hogyan javítja az emberi időérzékelést, az segíthet a városok és egyéb mesterséges közegek egészségesebb és fenntarthatóbb kialakításában. Egyre több tanulmány bizonyítja, milyen előnyei vannak a természetes környezetnek, ami még az időérzékelésünket is befolyásolja. Meglepő, de egy erdei séta hosszabbnak tűnik, mint egy városi bandukolás.
Egyre többen idegenkednek a természettől, az állatoktól, terjed a biofóbiák száma és fajtái (pók-, rovar-, cápa-, kígyó-) a rendszeres természeti élmények hiánya miatt, hiszen ami ismeretlen, az félelmetes, és undort kelt. Pedig mindennapjainkat pont a természetes környezettől való elszakadás keseríti meg, és fokozza a stresszt, az időhiányt.
Újszerű gondolat, hogy a természeti élmények segíthetnek az embereknek az idővel való viszony javításában. A nagyvárosok nyüzsgésében az órák, a napok, a hetek néha egy pillanat alatt elrepülnek. Egyre többen szenvedünk konstans időhiányban, a hétköznapok felőrölnek minket és a magunkra szánt időt is, ezen alapul az „énidő” marketingfogása is, ami coelhói közhelynek tűnhet, de van létjogosultsága. Amikor az ember a munkahelyéről a boltba rohan, onnan hazafut vacsorát készíteni, tanul a gyerekkel, vagy vizsgára készül, este épphogy megnéz egy részt a sorozatából, jó esetben olvasgat kicsit, majd fáradtan bedől az ágyba, hogy pár órát hánykolódjon – na, akkor felmerül a kérdés, hogy mi ez a mókuskerék? Hogy lehet már május? De a nyaralásra még bazírozhat. Kérdés, mire lehet elég egy hét valahol máshol, ahol csak az akklimatizáció is napokat vehet igénybe? Így a vakáció is egy rohanás – vagy leégés, esetleg pár pluszkiló felszedése, de távolról sem feltöltő pihenés, az idegrendszer megnyugtatása és maradandó, új élmények begyűjtése.
Mintha az élet elmenne mellettünk, különösen a metropoliszi környezetben, és ahogy a tanulmányok megerősítik: azért érezzük az időhiányt, mert tényleg eltűnt az idő. De most a nyomába eredünk à la Proust, aki Az eltűnt idő nyomában című regényében azt írja:
Egy óra nem csupán egy óra; sokkal inkább egy illatokkal, hangokkal, tervekkel és hangulatokkal megtöltött edény...
A zsúfolt városi környezet hangjai, állandó élményei, ingerei mentálisan kimerítenek minket, és ez az időről alkotott elképzeléseinket is befolyásolhatja. A természetközeli élmények viszont megoldást kínálhatnak a városi életstílus miatt érezhető fojtogató időhiányra.
Szubjektív idő
Az időérzékelés függ az egyéntől, de a megélt élmények és a környezet is alakítja. Elég csak az említett vakációra gondolni, ami alatt csak úgy suhan, vagy a szerelmünktől való elválásra, amikor éveknek tűnik a külön töltött néhány óra. Viszont az emlékeink, a múltbeli érzéseink szintén hatnak a jelen időérzékelésére. Erről szól a Nobel-díjas filozófus, Henry Bergson elmélete is, miszerint létezik objektív idő, ami az óra ketyegése, és szubjektív idő, ami azt jelenti, ahogy megéljük a pillanatokat.
Az idő tapasztalása három dimenzióból tevődik össze. Az egyik az időbeli egymásutániság, vagyis az, ahogy a különböző események sorrendjét érzékeljük. Egy másik dimenzió az időtartam felfogása, mennyi ideig tart érzékelésünk szerint egy esemény. Itt jön képbe a nyaralás elsuhanása vagy egy unalmas értekezlet, ami napoknak tűnik, pedig csak fél óra. A harmadik dimenzió az időbeli perspektíva, ami arra utal, ahogyan a múltra, a jelenre és a jövőre tekintünk.
Az emberek képesek a mentális időutazásra, vagyis a különböző idősíkok reprezentációira összpontosítani. Van, aki többet mereng a múlton, van, aki állandóan a jövőn fantáziál. Az idő dimenzióinak felfogását befolyásolja, hogy mi milyenek vagyunk, mi történik körülöttünk, és mit csinálunk. Az időérzékelésünk megváltozik a helyzetektől függően, gondoljunk csak arra, hogy telik egy dugóban (sehogy), egy értekezleten (még annyira sem) vagy egy jó koncerten (száguld). Sőt, az időfelfogást a természet is befolyásolja.
Egy tanulmány arról számolt be, hogy egy városi sétát rövidebbnek érzékelünk, mint egy erdeit. Egy másik kísérletből az derült ki, a természet élményei is befolyásolják időfelfogásunkat: ha a szabadban elmélkedünk kicsit csöndben, jobban összpontosítunk a jelenre és kevésbé a múltra. A természeti élmények tehát segíthetnek megváltoztatni az időszemléletünket, és közelebb vihetnek a jelenhez is.
Ezt az új tudást akár a városok kialakításánál is figyelembe lehet venni: minél természetközelibb környezetet alakítunk ki, annál nyugodtabbak lesznek a lakosok. A titok: sok zöld, vadvirágos rét, ligetek, facsoportok. Az irodai környezet zöldítése is egyértelmű előnyökkel jár, ha kihajt az íróasztali hibiszkusz, egész nap mosolyog a munkatárs, figyeljük csak meg!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
