Simon Gergely: Növényvédő szerekkel mérgezzük magunkat nap mint nap

Se szeri, se száma azoknak a tanulmányoknak, amelyek a környezetünkbe és így a szervezetünkbe is bekerülő, méregnek bizonyuló vegyi anyagoknak az ártalmairól szólnak. A gyártó cégeknek nem érdekük, hogy alaposan vizsgálják őket, noha hatnak hormonjainkra, immunrendszerünkre, termékenységünkre, és óriási mennyiségben kerülnek ellenőrizetlenül tavainkba, folyóinkba, erdőinkbe, megbetegítve a vadon élő állatokat és minket is. 

A műanyaggyártásban használt biszfenol a rágcsálóknál megváltoztatja a hím és nőstény utódok szaporítószerveinek fejlődését. De nem is kell egészen a rágcsálókig menni, egy hosszú távú kínai vizsgálat bebizonyította a hihetetlent: a ftalát-észterek – ezek a mosóporban, kozmetikai termékekben, műanyagokban, tehát körülöttünk mindenhol jelen lévő lágyító- és segédanyagok – elnőiesítik a fiúkat. Egy 571 gyerek bevonásával végzett, 3 évig tartó kínai vizsgálat tanulsága, hogy a ftalát-észterekkel való hosszú távú érintkezés növeli a nőies jegyeket a pubertáskorú fiúknál. 

Lenne tehát mit szabályozni, de a lobbi és a pénz olyan erős ezen a területen, hogy az egészségünkért, környezetünkért küzdők nehéz helyzetben vannak a cégekkel szemben. Az ügyben Simon Gergely vegyész-környezetkémikust, a Greenpeace csapatának tagját faggattuk, aki többek között beszélt:

• a szervezetünkbe jutó mérgekről;
• a szabályozás visszásságairól;
• az EU hozzáállásáról;
• a rákkeltő glifozátról;
• a fiúk elnőiesedéséről;
• a bióról.

Hol tart most mindennapi mérgeink ügye?

Sajnos sok jóról nem tudok beszámolni. Érzékelhető a változás, de lassú és körülményes a lobbi és a merev jogszabályok miatt. Tény, hogy természetes vizeinkben például gyakorlatilag ellenőrizetlenül csordogálnak a mezőgazdaságból mindenféle mérgek, amiket nem is mérnek. Zavaros a határértékek kérdése, a növényvédő szereknél ugyanúgy, ahogy az akkugyáraknál is.

Végeznek egyáltalán vizsgálatokat, teszteket?

Igen, de kevesebb anyagot analizálnak, mint amennyi a tudományos adatok alapján szennyezőként jelen van. Nincs határérték a felszíni vizekben a legtöbb növényvédő szerre. Például ott a glifozát, a leggyakrabban használt növényvédőszer, ami patkányoknál rákot, leukémiát okozott, magára a glifozátra csak most terveznek felszíni vizes határértéket, de a fő bomlási termékére, az AMPA-ra még csak tervben sincs. A mostani jogszabályi környezet nem zárja ki, hogy rengeteg káros anyag kerüljön a vizeinkbe, a természetbe.

Jó példa a szabályozásban rejlő visszásságra, hogy bár az uniós tagállamok ugyan egyöntetűen nem támogatják a glifozát európai engedélyezését, de az Európai Bizottság saját hatáskörében engedélyezte, noha

A PAN (Pesticide Action Network) számos kutatást összegzett, ez bizonyítja, hogy a glifozát a mezőgazdaságban is rombol a méhekre, a földigilisztákra tett negatív hatásaival.

Fifikás vállalatok

Milyen trükkökkel élnek a cégek a szabályok kijátszására?

Gondoljunk csak a gödi Samsung-akkugyárra: a környékbeli kútvízben potenciálisan magzatkárosító oldószert találtak a vizsgálatok, mit reagált erre a gyár? Ők is végeztek méréseket, de „megnyugtatóan” nagy kimutathatósági határral dolgoztak, aminél már nem látszódott a szennyezés. Vagy egyszerűen érdemben nem vizsgálják a növényvédő szerekhez használt segédanyagokat, például a glikozáthoz használt adalékanyagokat, melyek ugyanúgy kijutnak a környezetbe. Vagy a génkárosító hatások, a genotoxicitás mérésére egy pontatlan, az 1970-es évekből származó tesztet használnak, ami sokszor nem mutatja ki egy-egy anyag káros hatását. Ráadásul a „ne az adófizetők pénzéből végezzék a vizsgálatokat” címszóval a cégek analizálják saját termékeiket. A glikozát rákkeltő hatásait is hiába mutatták ki független tudósok, azokat a gyártó cégek nyilván nem tették be a szer engedélyezését kérő dokumentációba, csak a saját analízist. Sajnos az EU-s értékelés során is döntően erre támaszkodtak. 

Ha ennyi bizonyíték van a glifozát gyomirtó ellen, miért nem cserélik le valami másra?

Mert ez a legnagyobb mennyiségben használt növényvédő szer, és az Európai Bizottság saját hatáskörében engedélyezte. Véleményünk szerint a lobbi miatt.

De nem csak a glifozáttal van probléma...

Nem, hisz ott vannak a hormonrendszert romboló anyagok is, amik a tudományos vizsgálatok szerint kisebb koncentrációban károsíthatnak, mint az élelmiszerekben megengedett határérték. A műanyagokban megtalálható biszfenol A már egész kis koncentrációban is károsan hat. Hormonrendszer-károsító növényvédő szerek vannak az eperben, a gyerekek által kedvelt bogyós gyümölcsökben. Nem egy tanulmány mutatott rá, hogy a hormonrendszer-károsító anyagok állatkísérletben durván beleavatkoztak a nemi fejlődésbe, elnőiesedést okoztak, és a világszerte problémát jelentő terméketlenséggel is összefüggésben állnak.

Tudjuk tehát, hogy baj van, de még sincs szabályozás a lobbiérdekek miatt?

Van szabályozás, de sok esetben ez mégsem véd meg minket, növényvédő szernél például a határértékek úgy megvannak meghatározva, mintha csak azzal az eggyel találkoznánk, és ha valóban így lenne, nem biztos, hogy baj lenne. Csakhogy a gyakorlatban egyre többfajta peszticid mutatható ki a termékekben. Egy 2023-as statisztika szerint a vizsgált termékek negyedében találtak többfélét.

A szerek hatásai összeadódnak, és fel is erősítik egymást. Erre példa, hogy egy amúgy nem méhveszélyes rovarölő szer bizonyos gombaölő szer jelenlétében akár ezerszeresen is mérgezőbbé válik méhekre.

Tragikus vicc a pockokkal

A lakosság és a zöldek azonban nem lankadnak a protestálással?

Pontosan, a zöldek és az egészségügyi szervezetek folyamatosan próbálnak tenni ez ellen, az emberek pedig tartanak a  káros vegyszerektől, de a döntéshozók, hatóságok erre nem vagy nagyon lassan reagálnak. És ez már nem is új keletű probléma, Rachel Carson könyve, a Néma tavasz 1962–ben jelent meg. Ez volt az első ilyen témájú segélykiáltás, ami azokat a környezeti ártalmakat dokumentálta, amiket a második világháború alatt használt növényvédő szerek okoztak a katonáknak. A DDT például nemcsak a vele közvetlenül érintkezők szervezetére hat, hanem a gyerekeikre is, nem bomlik le, felhalmozódik a zsírszövetekben, és a nők szüléssel adják át gyerekeiknek.

A nehezen lebomló, de még bizonyítottan nem mérgező szerekkel mi a helyzet?

Ezeket azért kellene alapból tiltani, mert később már nem tudunk tenni ellenük, hisz mindenhol ott lesznek körülöttünk. A nem lebomló perfluor-alkil vegyi anyagok (PFAS-ok) ott vannak a vizekben, az ivóvizben. Sajnos sok növényvédő szer is ilyen jellegű anyag, ahogy arról itthon az MTVSZ által bemutatott PAN-jelentés is beszámolt. Növényvédőszer-szennyezettség legnagyobb mértékben az unión kívülről származó termékekben, a marokkói, jordániai gyümölcsökben és zöldségekben fordul elő, de a görög, spanyol termékekben sem ritkák. Emellett sajnos gyakran találkozunk a candidates for substitution kategóriába sorolt peszticidekkel is.

Ezek mik?

Azok a növényvédő szerek, melyekről ismert, hogy károsak az emberi egészségre és a környezetre, de még  nem betiltandóak, csak az uniós előírás szerint törekedni kell a kiváltásukra. Sajnos tömegével fordulnak elő a paradicsomban, paprikában, uborkában, eperben, szőlőben. Emellett sok állam él a derogációval is, amikor „vészhelyzet esetén” elő lehet venni egy-egy betiltott anyagot. A tragikus vicc, hogy ezt a lépést sok esetben nem a gazda, aki elvben érzékelné a vészhelyzetet, hanem a vegyszergyártó cég kezdeményezi, ahogy történt ez már sokszor hazánkban veszélyes pocokirtó szerrel. A legelőkre, rétekre kiszórt méreg belső vérzést okoz, és a pocok kínok kínját átélve pusztul el lassan, ráadásul nemcsak a pockokra veszélyes, hanem a madarakra is, amik megeszik a kis rágcsálót, vagy az őzekre, amik szintén megtalálhatják.

Van valamilyen reménykeltő új szabályozás, amit esetleg be lehet majd tartatni a vállalatokkal?

Az unió elfogadta az európai biodiverzitás-stratégiát, aminek 2030-ig meg kellene állítani a biológiai sokféleség apadását, többek között azzal, hogy előírták a növényvédő szerek 50 százalékos csökkentését. Sajnos ezt a rendeletet visszavonták az agrárvegyipari lobbi és egyes tagországok tiltakozása, valamint a gazdatüntetések hatására az év elején. Hazánk sem támogatta, hogy itthon lefeleződjön a növényvédőszer-használat. Az uniós zöldmegállapodással úgy tűnt, valami elindul, de félünk, a jogszabályok visszavonása miatt rengeteg időt vesztünk, és még évekig mérgeződünk mi és a környezetünk is.

Mégis, elkerülhetjük valahogy gyümölcs- és zöldségevés közben a vegyszereket?

A bioélelmiszerek megbízhatóak, és a mérések is visszaigazolják, hogy döntően vegyszermentesek. Persze itt is szükséges lenne a szabályozás javítása, gondoljunk bele: ha egy biogazdaság felett/mellett elrepül a vegyszert szóró szúnyogirtó repülő, az mennyire marad bio? De mégis a bióra kell szavazni: kimutatták, ha bioélelmiszerekre váltunk, már két hét után drasztikusan csökken a méreganyagok, vegyszerek mennyisége a vizeletben.

(Borítókép: Simon Gergely. Fotó: Papajcsik Péter / Index)