Fény derült a maják sötét titkára

Chichén Itzá a Világörökség részét képező maja-tolték romváros, ami Mexikóban található a Yucatán-félsziget északi részén, egy tíz négyzetkilométeres területen. Egykor a két nép közös fennhatósága alá tartozott, mivel azok harci szövetségre léptek egymással, így a város is mindkettejük kultúrájának lenyomatát őrzi. A települést eredetileg a maják építették körülbelül 1500 évvel ezelőtt, de az első telepeseket Kr. u. 550 körül látták itt.

Egyes elméletek szerint azért keveredhettek oda, mivel az ott található cenotékon (természetes módon kialakult kútszerű karsztképződmények) keresztül könnyebben hozzáférhettek a vízhez. Megesett, hogy Chichén Itzá összesen 35 ezer embernek adott otthont, ám a 15. században a lakosok elhagyták a várost, és így, eredeti formájában maradt meg az utókornak. 

A romváros mára turisztikai célponttá vált, ahol évente kétmillió ember fordul meg, ami nem véletlen, mivel Chichén Itzá olyan ókori építményekkel rendelkezik – köztük a 30 méter magas templommal, az El Castillóval –, amilyenekkel nem sok helyen találkozhatunk. A festői környezet ugyanakkor sötét titkokat is rejt, mivel annak ellenére, hogy a maja civilizáció volt több ezer évvel ezelőtt a legfejlettebb, olykor barbár módszerekhez folyamodtak, hogy kedvezzenek az isteneknek. 

A maják úgy vélték, az emberáldozatok által az isteneik bő táplálékban részesülnek, míg ők cserébe esőt és termékeny területeket kapnak. Erre egyébként már korábban is fény derült, mivel a koponyákat rendszerint egymás mellé helyezve állították ki egy állványra, amit tzompantlinak neveztek el. 1967-ben több mint száz maradványara bukkantak Chichén Itzában egy kamrában, amit azért alakítottak ki a föld alatt, mivel azt kapcsolódási pontnak vélték az alvilággal. Egy új tanulmányban a Chichén Itzá területén talált csontvázmaradványokat vizsgálták meg, annak utánajárva, hogy milyen korú és nemű emberek estek áldozatul a majáknak.

A Nature folyóiratban megjelent cikk szerint a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói megállapították, hogy három és hat év közötti fiúkról volt szó, akik közül néhányan ikrek voltak. A tanulmányhoz a kutatók genetikai elemzést végeztek 64 egyed maradványán.

Amikor elemezzük a genomot, vannak olyan részek, amelyek az Y-kromoszómához tartoznak, ami csak férfiaknál található meg. Tehát ha megtaláljuk ezeket a területeket a genetikai adatainkban, akkor magabiztosan kijelenthetjük, hogy az egyed neme hím

– mondta a tanulmány szerzője, Rodrigo Barquera, a Max Planck Intézet munkatársa.

Ritka, mint a fehér holló

Az újabb megállapítások azért is számítanak mérföldkőnek, mivel a kutatók körében elterjedt az a feltevés, hogy Chichén Itzában főleg nőket áldoztak fel, ahogy azt a korábbi, 20. század eleji tanulmányok feltételezték. A genetikai elemzés ugyanakkor egyértelműen bebizonyította, hogy mind a 64 egyed csontvázmaradványa férfi volt, és köztük volt két egypetéjű ikerpár is. Ahogy a Nature-ben megjelent cikkben kiemelik a szerzők, egypetéjű ikrek csak a teljes népesség mindössze 0,4 százalékánál fordulnak elő, így két egypetéjű iker jelenléte Chichén Itzában kifejezetten váratlan fordulat. Az ikeráldozat egyébként központi témája a majákhoz tartozó kicse nép szent történelmi-mitológiai könyvének, a Popol Vuh-nak.

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a feláldozott gyerekek legalább egynegyede közeli rokonságban állt egy másik gyermekkel. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a gyermekek egy maja populációból származhattak, így ugyanaz volt az étrendjük és egy háztartásban nevelkedtek. Késsel, lándzsával vagy baltával ölhették meg őket körülbelül 1000 évvel ezelőtt, mielőtt a testüket egy föld alatti tárolókamrába, egy chultúnba rakták, amit a kutatás szerint több mint ötszáz évig használhattak erre a célra. A maják a legtöbb emberáldozatot Kr. u. 800 és 1000 között ajánlották fel az isteneknek.

Máig élnek a leszármazottak

A maja civilizáció közel háromezer éven át virágzott a mai Mexikó délkeleti részén, egész Guatemalában, Belize-ben, valamint Honduras és El Salvador nyugati területein. A Kolumbusz előtti Amerika legfejlettebb kultúrája volt. A kifejlett írás, a művészet, a monumentális építészet, a matematika, a csillagászat és az orvostudomány terén jeleskedtek. Képesek voltak pontosan mérni az időt és évszázadokra előre kiszámolni a nap- és holdfogyatkozásokat. Nagy hangsúlyt fektettek a csillagászatra, és úgy vélték, a kozmosz alakítja a mindennapi életünket, így az asztrológiára hallgattak akkor is, amikor épp ültetni akartak. Ennek tudatában terjedtek el olyan elméletek, hogy még a városaikat is a csillagokkal összhangban húzták fel.

Erre utalhat például az, hogy Chichén Itzá piramisát a Nap állásához mérten építették meg. A tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején így a kelő és nyugvó Nap sugarai által vetett árnyékok egy, a templomból előkúszó kígyó alakját elevenítik meg – a fejet és a farkat a piramis alján és tetején kőből faragták ki. Bár a maja civilizáció megszűnt létezni, de máig élnek a leszármazottaik. Több mint hatmillió utódról lehet szó, akik legalább huszonnyolc maja nyelvet beszélnek, és olyan különleges hagyományokat tartanak fenn, amelyek egy része az ősidőkből származik. 

(Borítókép: Donald Miralle / Getty Images)