Még ma is élhetnének mamutok, hova tűntek?

Négy évvel ezelőtt a gyapjas mamutok utolsó ismert populációjának génjeit rekonstruálták a tudósok. A kelet-szibériai partoknál található Vrangel-szigeten még 4000 évvel ezelőtt is éltek állatok, nem úgy, mint máshol, ahol a felmelegedés miatt szépen, lassan eltűntek.

A gyapjas mamutok a jégkorszaki Észak-Amerika és Eurázsia hatalmas területein éltek, de 12 ezer éve északra vonultak a melegedés és a vadászat miatt. A szárazföldről 10 ezer éve tűntek el, de egy helyen, a Vrangel-szigeten 6000 éven át fennmaradtak. A jégkorszakban még a Bering-földhídhoz és Alaszkához tartozó Vrangel-szigeten populációjuk egy első megtorpanás után megugrott. A sziget az olvadás miatt elsodródott a szárazföldről, és lakói, a mamutok izoláltan éltek tovább.

A paleogenetikusok 2020-ban a Vrangel-szigeti populáció génjeit vetették össze mai ázsiai elefántok és más mamutok génjeivel, és több egyedi mutációt is azonosítottak. Az eredményekből az következett, hogy

Négy évvel ezelőtt a kutatók arra következtettek, hogy ez hozzájárulhatott kihalásukhoz, ráadásul a mindennapjaikat is megnehezítette. Továbbélésüket gátolhatta a belterjesség is, s bár azt teljes bizonyossággal nem lehet tudni, hogy mi okozta végleges kihalásukat, a mutációk azonban hozzájárulhattak ahhoz.

Elzárva a világtól

Egy kutatás újból a Vrangel-mamutokat vizsgálta meg közelebbről, és megállapította, hogy a sziget gyapjasmamut-populációja elég gyorsan nyolc egyedről 300-ra ugrott. A paleogenetikusok kiterjedt genomikai elemzést végeztek 21 gyapjas mamuton: 14 Vrangel-szigeteki volt, 7 máshonnan származó.

Az analízis 50 ezer éves mamuttörténelmet tárt fel, és megmutatta az idő múlásával felbukkanó genetikai variációkat. Beltenyésztés és csökkent genetikai sokféleség jellemezte a Vrangel-szigeteki mamutokat, mivel elzárva, más egyedekkel nem érintkezve éltek. Az szinte biztos, hogy a diverzitás csökkenése lassan ment végbe a szigeten eltöltött 6000 év alatt, de ebből az apadásból jöhettek létre a káros génmutációk. Vagyis a populáció az eltűnéséig stabil maradt.

Ha egy egyednek van egy káros mutációja, akkor alapvetően nem életképes, így ezek a mutációk az idő múlásával fokozatosan eltűnnek a populációból, de most kiderült, hogy a mamutok szervezetében igenis felhalmozódtak ezek a rossz elváltozások, és ott voltak, amíg ki nem haltak

– magyarázta Marianne Dehasque, az új tanulmány vezető szerzője.

A mai fajokra nézve fontos tanulságok vonhatók le a tanulmányból, például, hogy túlélésük segítésében nem elég az állomány növelése, aktívan és genetikailag is monitorozni kell az állapotukat, mert a genetikai hatások, a mamutok példájából úgy tűnik, akár 6000 évig is fennmaradhatnak.

A Vrangel-szigeteki mamutkihalás még mindig rejtély, de mivel évezredekig jól eléldegéltek mindenféle mutációktól sújtva is, valami véletlenszerű esemény történhetett. Ha nincs ez a rejtélyes történés, a paleontológusok szerint még ma is lennének mamutok. A Vrangel-szigeten legalábbis.