Meglepő genomfelfedezést tettek a lepkékkel kapcsolatban

Egy tudományos projekt során 11 000 lepkefajt tanulmányoztak és meglepő eredményekre bukkantak – írja a The Guardian.

Az ezüstkék boglárka az Egyesült Királyság egyik legszebb pillangója, nyáron Dél-Anglia füves területein repked. A hernyók mézharmatot bocsátanak ki, amit megesznek a hangyák. Cserébe viszont védelmet kapnak a föld alatti sejtekben, amelyeket a hangyák alkotnak meg nekik. A pillangó így eddig szépen szaporodott, de most veszélybe került.

A Psyche projekt arra irányul, hogy szekvenálja az európai lepkék mind a 11 000 fajának genomját és részletesen feltárja ezeket. Mint kiderült, az éghajlatváltozás és az élőhelyek elvesztése is komolyan veszélyezteti őket. A projekten belül a kutatók felfedezték, hogy a kék lepke sejtjei a helytől függően eltérő számú kromoszómával rendelkeznek.

Dél-Európában összesen 87 kromoszómával rendelkeznek, észak felé haladva viszont ez a szám nő, és 90-re ugrik. Ez pedig cáfolja azt az állítást, hogy egy adott fajnak adott számú kromoszómája van. A lepkénél ez a szám talán azért változik, mert az európai utolsó jégkorszak vége után a lepke észak felé indult és ezzel egyenes arányban nőtt kromoszómái száma.

Az egyik etológus, Mark Blaxter szerint:

Ha egymillió évre visszatekintünk, meg tudjuk állapítani, hogy mikor vált ki két faj egyből. Valószínűleg most is ezt láthatjuk, egy faj kettéválik a kromoszómaszám különbségeinek megfelelően. Mintha az evolúciót látnánk a gyakorlatban.

Mindeddig a nappali és éjjeli lepkék kapcsolata komoly vitákat váltott ki, de a DNS-technológia fényt derített rá, hogy a nappali lepkék az éjjeliek egy alcsoportja, csak színesebbek.

A Földön rengeteg lepkefaj él, mind nagyon érzékenyek a hőmérséklet, a környezet változásaira. De minél többet tudunk róluk, annál többet tudunk a természetről is. A 87-90 kromoszóma soknak tűnhet az ember 23 párjához képest, de ezek a genetikai csomagok igen gyakoriak a lepkék körében, és a rekordot egy másik kék pillangó, a Polyommatus atlanticus faj tartja.

A lepkék egy másik érdekes példája a Xerces kék pillangó, ami a városiasodás miatt nemrég kihalt. Egy 93 éves példány genetikai vizsgálata alapján megállapították, hogy a kék Xerces különálló pillangófaj volt, nem egy másik létező faj alcsoportja, amint azt egyes tudósok feltételezték. A kék Xercest utoljára az 1940-es években látták. Bár rokonai ma is élnek, evolúciós útja nem sokkal azután ért véget, hogy élőhelyét az urbanizáció tönkretette.

A múzeumi gyűjteményekből származó mintákat tanulmányozva kiderült, a faj sebezhetővá vált a beltenyészet miatt például.