Már 4000 éve megjósolták, mi vár ránk

A különböző jövendölések, illetve azok beteljesülése már hosszú évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget. Egy-egy jeles alak is megjelent az idők során, akinek sok esetben valósággá vált a jóslata. Köztük lehetne említeni az 1996-ban elhunyt bolgár Baba Vangát, aki saját bevallása szerint képes volt megjósolni a jövőt. Továbbá az 1566-ban meghalt Nostradamust, akinek A próféciák című könyvében megfogalmazott jövendölései teljesültek (megjósolta például Hitler uralmát is). Hasonlóképp foglalkoztatta a jövő kérdése az ősidők népeit, különösen a babilóniaiakat. Babilon egy ókori mezopotámiai akkád-amorita város, ami egykor az Eufrátesz partján állt, és a romjai jelenleg Irakban találhatóak meg. Időről időre különös ereklyék kerülnek elő erről a területről.

Több mint száz évvel ezelőtt négyezer éves táblákat véltek felfedezni egy Sippar nevű városban, amiket valószínűleg i. e. 1894 és 1595 között láthattak el szöveggel, többek között a holdfogyatkozással kapcsolatban – ezek a legrégebbi, ebben a témában íródott sorok. A táblák 1892 és 1914 között kerültek a British Museum gyűjteményébe. A rajtuk található szöveget ráadásul ékírással rögzítették, amit nem tudtak megfejteni a kutatók, egészen idáig.

A Live Science oldalán megjelent cikk szerint a Sipparnál felfedezett négy táblán 61 jóslat található, amelyek jövőbeni történéseket jeleznek előre. A szövegek például olyan jövendölésekről szólnak, mint hogy a király meghal vagy a nemzet elbukik. Továbbá egyes természeti katasztrófákról is találni említéseket:

Tavasszal egy sáskaraj támad, és megrohanja a termést, a földem termését. Kevés lesz az élelem

– áll a táblákon. 

Ezen felül úgy tartották, hogy lázadások lesznek a földön az idegen ellenségek és az időjárás miatt. Említettek árvizet, esőt, ami mindent elönt, illetve arra is kitértek, hogy az elámi és a guti hadsereg támadásba fog lendülni a szárazföldön, elpusztítva egy területet, amelynek lakói fellázadnak: „A lázadó földet illetően az ellenség le fogja rombolni a városokat, a városfalakat, az én városfalamat, a mi városunk falait”. Ahogy az alábbi idézet is beszédesnek tűnik:

A király, aki híres, hirtelen halált hal, és a fia, akit nem iktattak be mint uralkodót, elfoglalja a királyságot/trónt, és háború lesz. A birtok elnéptelenedik, városai pusztasággá változnak, és földje megfogyatkozik.

A táblákat megvizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok, akik készítették őket, főleg a múltban tapasztaltakra és a holdciklusra támaszkodtak a jóslatok során. Kiemelve, hogy az ókori babilóniaiak összekapcsolták a csillagászati eseményeket természeti katasztrófákkal és történelmi eseményekkel, különösen a holdfogyatkozásokkal. Emiatt pedig úgy vélték, hogy ha a napfogyatkozás során egyszerre homályosul el és tisztul ki az égbolt, akkor a király meghal, Elám pedig elpusztul. Sőt, a subartu és az akkád vallások bukását jósolták, amennyiben a napfogyatkozás délen kezdődik.

Előttünk jártak

Nem először bukkannak a kutatók efféle agyagtáblákra. 2017-ben például a z ausztráliai Új-dél-walesi Egyetem szakemberei megfejtették egy 3700 éves tábla tartalmát, és rájöttek, hogy a babilóniaiak már jóval a görögök előtt feltalálták a trigonometriát. A trigonometria a geometriának a háromszögek oldalai és szögei közötti összefüggésekkel foglalkozó ága. A kidolgozását az első eddig ismert történeti emlékek alapján az ókori görögökhöz, közelebbről az időszámítás előtt 120-ig élt Hipparkhoszhoz kötötték a tudósok. A mostani eredmények alapján a babilóniaiak ennél már nagyjából 1500 évvel korábban végeztek hasonló számításokat, feltehetően építészeti tervekhez.

Az agyagtábla valamikor időszámítás előtt 1822 és 1726 között készülhetett, 12,7 centi hosszú és 8,8 centi széles. Plimpton 322 néven ismert, a tulajdonosa, az amerikai filantróp, George Arthur Plimpton nyomán, aki 1922-ben vásárolta attól az Edgar Bankstől, akiről az Indiana Jones-karaktert mintázták. A táblán látható tizenöt sornyi és négyoszlopnyi karakter a kutatók szerint tizenöt különböző derékszögű háromszöget ír le. Azt már a tábla az első, hetven évvel ezelőtti dekódolásakor megállapították, hogy a jelzések Pitagoraszi számhármasokat jelölnek, de azt nem tudták, miért végezték el ezeket a számításokat a babilóniaiak.

Egy korábbi tanulmányban a tudósok kutatásokra támaszkodva azt állították, hogy a Plimpton 322 törött és részleges, és a teljes táblán valójában hatoszlopnyi jel lehetett. A teljes táblázat számai közötti összefüggések pedig a trigonometria egy új típusára engednek következtetni, amely szögek és körök helyett arányszámokra épít. A babilóniaiak a mai tízes helyett hatvanas számrendszert használtak. A tanulmányban a kutatók ezt a rendszert alkalmazva bemutatták, az ókori írnokok hogyan juthattak el a táblán látható számokhoz.