Nem baj a feeling, de azért állna beléd a hajnali görcs

A Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársa elmondja, a nyelvromlás tudományosan nem értelmezhető fogalom, nem lehet így minősíteni az új nyelvi formákat, a nyelvi változásokat. Bár a hétköznapi (vagyis a nyelvvel nem tudományosan foglalkozó) nyelvhasználók sokszor érzik úgy, hogy a kortárs nyelvhasználat rosszabb, mint régen, de ez a „bezzeg az én időmben” felfogás, amely nem csak a nyelvhasználat területén jelentkezik. Ez egy pszichológiai jelenség, hogy az emberek úgy érzik, az ő fiatalkorukban még minden jobb volt, akkor még udvariasabbak voltak az emberek, máshogy viselkedtek a fiatalok.

Mindenkinek az a megszokott, amiben felnőtt, ez a nyelvet tekintve is igaz, és ehhez képest minden változást, minden eltérést hajlamosak vagyunk romlásként érzékelni.

Ludányi Zsófia hozzáteszi: „A hétköznapi beszélők azokban az esetekben is hajlamosak nyelvromlásról beszélni, amikor ún. stigmatizáció történik a nyelvben, ez azt jelenti, hogy a beszélők bizonyos nyelvi formákat megbélyegeznek, mert úgy érzik, hogy az csúnya, helytelen. Itt vannak például a káromkodások, de ezek sem jelentenek »rossz« nyelvhasználatot, hiszen ezek a szavak, frazémák is a nyelv részei. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig, minden helyzetben helyénvaló a használatuk.”

A csúnya szavak, a „bazmegelések” vulgárisak, trágárak ugyan, de egyértelmű funkciójuk van a nyelvben, különféle beszélői attitűdöket fejezhetnek ki. És ki tudja, hol lesz ez a káromkodás, ami most már a mindennapi nyelv része szinte minden korosztály számára, néhány évtized múlva, milyen átalakuláson megy keresztül?

A nyelvész érdekes példát hoz a jelentésváltozásra:

A »huncut« kifejezés régen szitokszónak számított. A német Hund (’kutya') és Fut (’női nemi szerv’) elemekből létrejött szó azt jelentette, ahogy azt az Új magyar etimológiai szótár online adatbázisában is megtalálhatjuk, hogy alávaló, gazember, csaló, csirkefogó, szélhámos. Mivel a nyelv folyamatosan változik, formálódik, így a szókészlet elemeinek stílusértékét és jelentését nem tekinthetjük állandónak, megváltoztathatatlannak. Ebből következően akár a bazmeg is átmehet valami jelentésváltozáson.

Az már most látszik, hogy használati köre, funkciója bővült, mivel ún. diskurzusjelölőként többféle beszélői attitűdöt jelölhet, például többek között ún. fatikus, kapcsolatfelvevő, -fenntartó funkciója is lehet (hasonló, mint az érted, vagy a ma már ilyen funkcióban kissé modorosnak számító kérlek szavaknak).

A nyelv tehát folyamatosan, spontán változik, de a szókészlet formálására szoktak felülről, a nyelvpolitika, a kormány irányából is kezdeményezéseket tenni – gondoljunk az oltakozik igére, amely Müller Cecíliától terjedt el a koronavírus-járvány alatt. De nemcsak a szókészlet változik, hanem a nyelv más szintjein is végbemennek változások: a hangtan, az alaktan, a mondattan szintjén is, csak ezek jóval lassabban és kevésbé észrevehetők, míg a szókészlet változása a legfeltűnőbb a hétköznapi nyelvhasználók számára.

Káros-e a feeling?

Hogy mit gondoljunk a rengeteg angol jövevényszóról, amik ellen kár is hadakozni, hisz a technológiai fejlődés miatt megkerülhetetlenek? A HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársa szerint a szókölcsönzés természetes jelenség, az idegen szavak átvétele a szókészlet bővítésének az egyik legtermékenyebb módja a magyarban (és sok más nyelvben is), szó sincs tehát arról, hogy ez veszélyeztetné a magyar nyelvet. A szókészlet változásai az élet változásait is tükrözik, új szokások, ételek, hobbik terminológiája épülhet be a mindennapi nyelvbe. Gondoljunk csak a gasztronómiai kifejezésekre, a pizza, ricotta, camembert, feta vagy a cosplay szóra.

Amiknek ugyan lehet magyar szinonimájuk is, de ezek nem minden esetben cserélhetők fel egymással, mert hangulatuk, stílusértékük, társas szerepük eltérő. A meeting és a megbeszélés, a tender és a versenytárgyalás nem teljesen ugyanaz

– mondja Ludányi Zsófia.

A jelentésben is lehet különbség, a feeling például nem ugyanaz, mint az érzés. Vagy akár nem is alakul ki magyar megfelelő, például a spoiler vagy a bullying szavaknak sincs (még) magyar megfelelőjük. Új szavakat, szómagyarításokat lehet tudatosan is alkotni, de esetleges, hogy elterjed-e a magyarítás, a citrancs sem tudott beépülni a magyar nyelvbe a grapefruit helyett, a CD sem lett sugárlemez. A mesterséges intelligencia helyettesítésére is születtek már ötletek, például a „műész”, „emmi”, „gépagy”, „robész”, „műértelmesség”.

De érdemes megnézni a szomagyarito.hu oldalt, ahol saját magyarításunkat is közzétehetjük, vagy értékelhetjük másokét. A magyar változatok elterjedését leginkább a média és a híroldalak segíthetik.

Ludányi Zsófia szerint:

Az idegen szavak nyelvileg egyenértékűek nem idegen eredetű megfelelőikkel, azaz semmivel sem rosszabbak náluk. Használatukat tekintve azt lehet mondani, hogy – miként más esetekben is – mindig érdemes figyelembe venni a használat kontextusát, a nyelvhasználati színteret, a beszédpartner személyét, a közlés célját.

Hozzáfűzi, hogy sokszor az idegen szó használata pontosabbá, egyértelműbbé teszi a közlést, ezért különösen a szaknyelvekben gyakran részesítik előnyben belső keletkezésű megfelelőjükkel szemben. Más esetekben az idegen szó használata azért lehet előnyösebb, mert a magyar megfelelőnek sokszor eltér a társas szerepe, stílusértéke. Természetesen a fordítottjára is akad példa, amikor a magyar megfelelő használata helyénvalóbb lehet. Ez mindig kontextusfüggő.

Állna beléd a hajnali görcs!

A generációk szóhasználata, mióta világ a világ, mindig eltérő volt, ezért van, hogy az idősek sokszor nem értetik meg magukat a fiatalokkal. Ludányi Zsófia tanítványai hoztak olyan példákat szemináriumi dolgozataikban, amikből kiderült, a „sparhelt”, a „kamásli” a fiataloknak már ismeretlen kifejezés, ahogy fordítva az időseknek az „audioguide” kifejezés értelmezhetetlen.

Még nagyobb bajban vannak az idősek, ha a fiatalok szlenget is használnak. A szleng jellemzően kis csoportokhoz kötődő beszédmód, létezése ezekben a kis csoportokban nyer értelmet. Szókészletének széles körben elterjedt szavai alkotják az ún. közszlenget. A fiatalok azért használják előszeretettel, mert oldott, kötetlen, kreatív és humoros nyelvi-stilisztikai forma. Erősíti a csoportkohéziót, az összetartozást, és lázadás is lehet a funkciója. Gyorsan változhat, az alfa generációnak például ma más a szlengje, mint a középiskolásoknak. 

Ludányi Zsófia egyik tehetséges korábbi hallgatója kutatására hivatkozik. Tóth Anna a középiskolásoknak a TikTok videómegosztó portálhoz köthető szlenghasználatát vizsgálta dolgozatában (ami a Bruh girl, pov, zsafornetti – TikTok-szleng a középiskolások nyelvhasználatában címet viseli, és ide kattintva elérhető). A kérdőíves gyűjtéssel kapott 1794 új szó közül 740 volt angol átvétel, a többi belső keletkezésű, valamint kisebb számban más nyelvből való átvétel vagy ismeretlen eredetű.

A kutatásból kiderült, hogy a tizenévesek szívesen használják például a boii, fiam, boyz szlengkifejezéseket a férfiakra, a nőket pedig e-girl, baba, csajszibarack szavakkal illetik – legalábbis a TikTokon. Idősebbekre a boomer, facebook-pióca, fosszília szavakat használják, osztálytársra a cm (classmate) rövidítést. A TikTokra jellemző káromkodás, csúfolódás például az „állna beléd a hajnali görcs” vagy az A-hole (seggfej). Ezek alapján tényleg külön szótár kell hozzájuk.

A szóösszetétel a TikTok-szlengben is termékeny szóalkotásmód, például így jött létre a

Érdekes a zegzes szó létrejötte, ami egyenlő a szexivel, és a TikTok-cenzúra miatt alakult ki. Az addol az add angol igéből keletkezett, azt jelenti, „ismerősnek felvesz” vagy „nagyon jó” – olvashatjuk Tóth Anna dolgozatában.

És hogy mi a „Skibidi Ohio Rizz”, ez a „furcsa” vagy „béna” szó szinonimája az alfa generációnál.

Forduljunk a nyelvi közönségszolgálathoz!

A HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpontban létezik nyelvi tanácsadó szolgáltatás is, ez a közönségszolgálat, amely a kezdeti időszakban főként postai levelezést és telefonszolgálatot jelentett. Ma jellemzően e-mailben fordulnak hozzájuk, tipikusan helyesírási kérdésekkel, de bármilyen más nyelvi kérdésben meg lehet őket keresni.

Különös kordokumentumok az ún. közönségszolgálati naplók, vastag spirálfüzetek, amelyekben a nyelvi közönségszolgálat munkatársai anno akkurátusan feljegyezték a telefonhívásokat: melyik napon ki mit kérdezett. 1957. június 3-án, hétfőn például egy fordító arról érdeklődött, hogy a sülyed vagy süllyed írásmód-e a megfelelő.

Jellemző, hogy manapság főleg diplomások keresik fel a közönségszolgálatot, ők munkájukhoz kérnek segítséget. Sok fordító, lektor kér tanácsot, de bárki fordulhat hozzájuk telefonon ügyeleti napokon, kedden és csütörtökön 10 és 14 óra között, e-mailben pedig bármikor itt. 

(Borítókép: Ludányi Zsófia, a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont kutatócsoport-vezetője. Fotó: Szollár Zsófia / Index)