Magyar kutató tudományos nyomozása tárta fel az ír óriás rejtélyét

2011-ben a neves New England Journal of Medicine-ben jelent meg az a különleges tanulmány, amelyben a Queen Mary Egyetem Barts & London Orvosi Karának kutatói az ír legendák óriásainak titkát fedték fel tudományos szempontból. A magyarázat egy gén hibájában rejlik: az AIP (Aryl Hydrocarbon Receptor Interacting Protein) nevű gén mutációja az agyalapi mirigy jóindulatú tumorát okozhatja.

A BBC dokumentumfilmet is készített a kutatásról, amelyből kiderül, hogy a 18. században „Irish giantként”, vagyis ír óriásként ismertté vált Charles Byrne 231 centiméteres magasságáért is ez a gén felelős. Byrne hatalmas csontváza egyébként máig megmaradt, a londoni Hunterian orvosi múzeum gyűjteményében őrzik.

De nem csak ennek a betegnek volt ez a gén hibája: számos mai északír család is hordozza ezt a gént, és sokuknál ki is alakult az óriásnövés. Arról, hogy mi rejlik emögött, és miért van az íreknek sok, óriással kapcsolatos földrajzi nevük, Korbonits Márta endokrinológust, a londoni kutatócsoport vezetőjét faggattuk. Az izgalmas nyomozásról szeptember elsején jelenik meg a könyv, ami már előjegyezhető. 

Közös óriásrokon

Az Óriások útja (Giant's Causeway) már 300 éve vonzza a turistákat Észak-Írországba. Ez a szabályos, tengerbe nyúló lávahegy állítólag két óriás vetélkedésében játszott főszerepet, de sok más óriás is megjelenik az ír népmesékben és mitológiában. Korbonits Márta szerint ez nem véletlen, Belfast környékén az átlagosnál több igen magas termetű ember él és élt korábban is. A mai óriásnövésű betegek pedig, és ezt ő bizonyította be, Charles Byrne rokonai.

A kortárs betegekre és Byrne-re jellemző mutáció körülbelül 2500 éves. Az oknyomozó kutatások alapján Derry megye déli, illetve Tyrone megye keleti részén él a legtöbb ember ezzel a mutációval. És ahogy az endokrinológus elmondja:

Míg a mutáns gént hordozók többsége nem tapasztal semmilyen egészségügyi problémát, néhányuknál a hibás gén jelenléte óriásnövéshez, azaz akromegáliához vezethet – egy olyan állapothoz, amelyben az agyalapi mirigy jóindulatú megnagyobbodása a csontok, porcok és más szövetek túlzott növekedését okozza.

A betegség nem csak óriás termettel jár, a látás súlyos károsodását, a nemi hormonok elvesztését, szívbetegséget és rendkívül súlyos csont- és ízületi problémákat is okoz.

A BBC dokumentumfilmjéből kiderült az is, hogy Byrne 1761-ben született, apja feltehetően takács volt, mert abban a korban és azon a vidéken ez volt a legelterjedtebb foglalkozás, anyja talán skót származású, de mindketten átlagos magasságúak voltak. A régiek hite szerint

Épp ezért Byrne-t számos legenda és nagy tisztelet övezte. Azt beszélték például, hogy az utcai kandelláberekről gyújtotta meg a pipáját.

Az endokrinológussal beszélgetve megtudjuk, hogyan is derült ki, hogy azok a mai, óriásnövésű betegek, akiknek családja Észak-Írországból származik, valószínűleg mind Byrne rokonai. A kutatóként és orvosként Londonban praktizáló Korbonits Mártát 2006-ban egy Belfastból származó fiatal beteg kereste fel, akit még tinédzserként megműtöttek agyalapimirigy-rendellenesség miatt. Az is kiderült, hogy az unokatestvére ugyanebben a betegségben szenved. Márta az éppen akkor felfedezett AIP génre gyanakodott, és sikerült is kimutatnia egy olyan mutációt, amely mindkét unokatestvérben – és mint később kiderült, számos rokonukban is – jelen volt. Fejébe ekkor szöget ütött a gondolat, hogy talán közük van a szintén Belfast környékéről származó „Irish gianthez”.

Hogy kiderítsük, valóban rokonok-e, mintát vettünk az óriás fogazatából. Ráadásul felbukkant még három másik ír család ugyanabból a régióból, óriásnövéssel. Mindegyiküknél megtaláltuk pontosan ugyanazt a mutációt

– mondta.

És igen, a Byrne fogából származó DNS szekvenálása megmutatta, hogy nála is ott van ugyanaz az elváltozás, ami a kortárs beteg családoknál.

Korbonits elmondja, hogy az agyalapi mirigy fontos a növekedéshez, mert ez termeli a növekedési hormont, de emellett a pajzsmirigy, mellékvese, here és ovárium irányításában is kulcsszerepet játszik. Ha az agyalapi mirigy daganata miatt gyerekkorban túl sok növekedési hormon termelődik, a betegek nagyon magasra nőnek. A különösen nagy testmagasság kialakulását azonban egy másik tényező is befolyásolja: pubertás során a nemi hormonok (ösztrogén vagy tesztoszteron) szintje megugrik, felgyorsul a növekedés, de ugyanakkor ezektől a hormonoktól a csontok növekedési zónája fokozatosan „megérik”, és ezáltal megszűnik a hosszanti növekedési képességük:

Hogy valaki befejezze a növekedést, át kell esnie a pubertáson, ha ez nem történik meg, nem hagyja abba a növést.

Egy nagy daganat akadályozhatja az agyalapi mirigy működését és a pubertás normális lefolyását. Pubertás híján pedig a normálisnál tovább folytatódik a növekedés. Mindeközben a betegeken nem alakulnak ki a felnőttekre jellemző nemi jegyek, mint például a szőr, és akár még 20 éves korában is a pubertás előtti státuszban rekedhet, de már például 210 centiméteres magassággal.

Tesco-vásárlók az orvosi kutatásban

Az első cikk megjelenése után további, súlyos akromegáliában szenvedő gyerekek kerültek a kutatóhoz, és ez ösztönözte arra, hogy felderítsék, hogyan lehetne korábban felismerni ezt a betegséget, és megelőzni a következményeit. Kutatótársaival elhatározta, hogy elmennek abba a két kisvárosba, ahol a legtöbb ilyen megbetegedés előfordult, és DNS-mintát kérnek a helyi lakosoktól, hogy megtudják, mennyien hordozhatják a hibás gént.

Egy Tesco-parkolóban állítottak fel mobilvizsgálót, ahol nyálmintát kértek a vásárlóktól. Majdnem ezer ember DNS-ét tudták így levenni, a talált mintákat pedig összevetették a négy, már ismert génhibával rendelkező család adataival, a még fellelt dublini és belfasti kórházi esetekkel. Ennek alapján 18 újabb családról derült ki, hogy hordozzák a mutáns gént. Korbonits és csapata arra is kíváncsi volt, mióta van jelen ez a génhiba Észak-Írországban, vagyis hogy mikor élhetett az első génhordozó. Ehhez azt kellett megtalálni, hogy a 11-es kromoszómának (ahol az AIP gén elhelyezkedik) mekkora szakasza hasonló a családoknál:

Az azonos kromoszómaszakasz hossza alapján ki lehetett számolni, hogy hány generációval ezelőtt történt az eredeti mutáció.

Számításaik szerint ez az írországi génhiba körülbelül 2500 évvel ezelőtt alakult ki, tehát megmagyarázza az évszázados óriáshistóriákat, földrajzi neveket ezen a vidéken.

De vajon lehet-e profitálni az óriástermetből? A kosárlabdázók joggal vágyakozhatnak ilyen betegségre, hogy könnyen menjen a zsákolás? Nem, válaszolja a kutató, „a kór nem fokozza a sportteljesítményt, inkább megkeseríti a páciensek életét, kezelés nélkül súlyos fájdalmakkal és szövődményekkel élnek, és korán meghalnak”. Úgyhogy minél hamarabb fel kell ismerni, és ezen munkálkodik csapatával napjainkban Korbonits Márta.

Most éppen azt kutatjuk, miért van az, hogy a hibás gén hordozóinak csak mintegy 20 százalékán jelentkeznek az óriásnövés tünetei. Ha ezt sikerül megállapítanunk, akkor ez nemcsak a genetikai szűrést és tanácsadást segíti, de a betegség pontosabb mechanizmusához is közelebb jutunk

– jelentette ki.

(Borítókép: Charles Byrne ír óriás csontváza, Royal College of Surgeons of England. Fotó: Wikipédia)