Mikroműanyag-detektor mutatja ki a mérgeket egy pillanat alatt

A mikro- és nanoműanyagok felhalmozódása az ökoszisztémában óriási környezeti kockázatot jelent a szárazföldi és vízi élőlényekre nézve. Mára eljutottunk odáig, hogy a csomagolóanyagokban megtalálható mikroműanyagok az egész szervezetünkben jelen vannak.

Kimutatták a műanyagszilánkokat és -foltokat az emberi tüdőben, a méhlepényben, a reproduktív szervekben, a májban, a vesében, a térd- és könyökízületekben, az erekben és a csontvelőben. Egy török kutató egyenesen odáig ment, hogy kihirdetné a globális műanyag-vészhelyzetet, de nem is csoda, hiszen szervezetünk és környezetünk hihetetlen mérgezésnek kitett a láthatatlan műanyagrészecskék miatt. 

Telített az agy

Ezek az apró szilánkok növelik az oxidatív stressz kockázatát, ami sejtkárosodáshoz és gyulladásokhoz, valamint szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet. Állatkísérletekből kiderült, hogy a mikroműanyagok termékenységi problémákat és rákos megbetegedéseket okozhatnak, megzavarhatják a hormonháztartást és az immunrendszert, tanulási és memóriazavarokkal járhatnak.

Az egyik legfrissebb tanulmányban az agyban felhalmozódó mikroműanyagokat vizsgálták, és elborzasztó számokat találtak.

Olyan agyakat is analizáltak, amelyek demenciában, például Alzheimer-kórban szenvedő betegekhez tartoztak, és ezek tízszer több műanyagot tartalmaztak, mint az egészséges minták. Nagy kérdés, hogy mennyi mikroműanyagot tud kezelni, elviselni az agy úgy, hogy még jól funkcionál, és nem betegedik meg a szervezet.

A 2024-es agymintákban a kis plasztikdarabkák mennyisége körülbelül 50 százalékkal magasabb volt a 2016-ig tartó időszakhoz képest, a koncentráció szervezetünkben is úgy nő, ahogy környezetünkben.

A Journal of Hazardous Materialsban megjelent tanulmányban csontvelőmintákat analizáltak, és mindegyik tartalmazott olyan polisztirolt, amit földimogyoró és elektronikai eszközök csomagolásához használnak. Polietilén is volt mindegyikben, amit az átlátszó élelmiszerfóliákban, mosószeres flakonokban és egyéb háztartási termékeknél használnak.

Egy pekingi tanulmányban csípő- vagy térdműtéten átesett betegeket vizsgáltak, és minden vizsgált csípő- vagy térdízület hártyájában találtak mikroműanyagot. De ez még nem minden, egy tavaszi vizsgálat emberi és kutyaherében kereste a mérgező anyagokat, és sajnos meg is találta.

De ott van a méhlepényben és a nyaki verőérben is.

Digitális mikroszkóppal mutatják ki

Az adatok tehát tragikusak, de hiába, mert úgy tűnik, nem tudunk lemondani a műanyagról. Akkor legalább mutassuk ki, gondolhatták a British Columbia Egyetem kutatói, akik kifejlesztettek egy olyan hordozható eszközt, ami képes mérni és kimutatni a tárgyakból (poharak, palackok) kiszabaduló mikroműanyag-részecskéket. Vizsgálatuk során a tudósok eldobható polisztirolcsészéket teszteltek úgy, hogy 50 ml desztillált, forrásban lévő vízzel töltötték meg, és hagyták hűlni 30 percig, majd a műanyagrészecskék fluoreszkáltak a mikroszkóp zöld LED-fénye alatt. Így láthatók és mérhetők lettek.

A vezeték nélküli hordozható műszer telefonapplikációval együtt működik, szoftverét, a MATLAB-ot gépi tanulási algoritmusokkal szabták testre, és képrögzítő szoftverrel kombinálták. Pár perc alatt kimutatja az 50 nanométertől 10 mikronos nagyságig terjedő műanyagrészecskéket, amelyek szabad szemmel láthatatlanok. 

A nano- és mikroműanyagok fő forrásai az éthordós dobozok, a poharak, edények. A nanoműanyagok különösen veszélyesek az emberi egészségre, mert könnyebben felszívják a méreganyagokat, és áthatolnak a szervezeten belüli biológiai gátakon. Ezért lehet igen hasznos a biológiailag lebomló detektor.

A készülék jelenleg polisztirol mérésére van beállítva, de a gépi tanulási algoritmus más típusú műanyagok, például polietilén vagy polipropilén észlelésére is alkalmas.