A folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása oldhatja meg az árvízvédelmet?

Ahogyan arról vélhetően az elmúlt napokban mindenki legalább egyszer olvasott már, vagy a saját szemével is meggyőződött róla, az elmúlt évtized legnagyobb árhulláma érte el a Dunát, így Magyarország több települését is csak gátak felállításával és homokzsákok pakolásával sikerült megmenteni az egész Közép-Európában komoly problémát okozó vízfolyamtól. 

Egyes szakemberek szerint azonban megspórolható lett volna a gáton sokszor tényleg csak egy fotó erejéig feltűnő politikusok (tisztelet a kivételnek) utólagos cipőtisztíttatása is, ugyanis ha a folyók természetes kanyarulatait nem szabályozzák és egyenesítik ki korábban, akkor most ilyen mértékű árvízveszély sincsen.

Az elmúlt évtizedek során a folyók kanyarulatainak kiegyenesítése világszerte megszokott gyakorlattá vált, ám egyre több szakértő állítja, hogy a folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása sokkal hatékonyabb árvízvédelmet biztosíthat, mint a legújabb technológiai megoldások, ráadásul élőhelyet is biztosít a vadon élő állatok számára. A mostani, Magyarországot is érintő árhullám fényében pláne érdemes lehet elgondolkodni ezen a természetes megoldáson, ugyanis a kanyarulatok visszaállítása hosszú távon nemcsak az árvizek ellen nyújthat védelmet, hanem a víz minőségének javításában és a biológiai sokféleség megőrzésében is fontos szerepet játszhat.

A folyók meanderezése, vagyis kanyarulatainak kialakulása a víz természetes mozgásának következménye. Azonban már több évszázad óta megesett, hogy egyes folyókat mesterségesen egyenesítettek ki, hogy növeljék a környező földterületek mezőgazdasági hasznosíthatóságát, és csökkentsék az árvizek kockázatát. Az Egyesült Királyságban a folyók 97 százaléka mesterséges akadályokkal, például zsilipekkel és gátakkal van megtörve – írja a BBC. 

Az ily módon történő szabályozás rövid távon persze valóban a víz gyorsabb elvezetését eredményezheti, ám hosszú távon súlyos következményekkel járhat. Az egyenes folyókban a víz nagyobb sebességgel áramlik, ami növeli az erózió mértékét is, és több üledéket hord magával. Ez rontja a vízminőséget, miközben a folyók kevésbé tudják természetes módon szétteríteni a vizet az ártereken. Az egyre gyakoribb és intenzívebb esőzések miatt, amit a klímaváltozás is fokoz, a folyók aztán egyre kevésbé képesek kezelni a megnövekedett vízmennyiséget, ami – nem nehéz kitalálni – árvízhez vezet. 

A természetes folyómedrek helyreállítása lehet a kulcs

Emiatt nem meglepő, hogy a folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása, vagyis a remeanderezés egyre népszerűbb megoldássá válik a vízgazdálkodásban. Az Egyesült Királyságban és más európai országokban is egyre több folyót alakítanak vissza természetes, eredeti állapotába, így visszaterelve azokat a természetes árterükbe is. Az ilyen jellegű helyreállítási projektek nemcsak a vízfolyások árvízi védelmét javítják, hanem élőhelyeket is teremtenek a vadon élő állatok, például halak, vízimadarak és rovarok számára.

Az angliai Swindale Beck nevű folyójának példája jól szemlélteti a kanyarulatok visszaállításának előnyeit. A folyót körülbelül 200 évvel ezelőtt szabályozták, hogy több mezőgazdasági területet nyerjenek vele. 2016-ban azonban elindítottak egy projektet, amelynek célja már a folyó természetes állapotának visszaállítása volt. A projekt eredményeként a folyó visszakapta korábbi kanyarulatait, amelyek javították a víz áramlását, a korábban eltűnő élővilág pedig újra szaporodni kezdett a folyóban.

A remeanderezés mellett más természetes árvízkezelési technikák is egyre népszerűbbé váltak az elmúlt időben, ezek közül is kitűnik a szivárgó gát, azaz a fákkal és bokrokkal borított folyópartok visszaállítása, valamint a hódok által létrehozott duzzasztások megtartása is. Hiszen ezek a módszerek mind lassítják a víz mozgását, és lehetővé teszik, hogy a folyók természetes módon árvizet kezeljenek, így elkerülve a városok és települések elöntését.

A folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása segít megelőzni az árvizeket, javítja a vízminőséget, és élőhelyeket teremt a vadon élő állatok számára. Bár ezek a megoldások nem minden helyzetben alkalmazhatók, sok esetben hatékonyak lehetnek. A természetes árvízkezelés és a remeanderezés nemcsak környezetbarát megoldás, hanem hosszú távú biztonságot is nyújthat a klímaváltozás által sújtott területeken.

A klímaváltozás és a folyók szabályozása

Hiába hangzik elcsépeltnek, fontos kiemelni, hogy a folyók szabályozása jelentős hatással van a klímaváltozás következményeire, ez pedig fordítva is igaz, azaz a klímaváltozás is befolyásolja a folyók állapotát.

Már köztudott, hogy a klímaváltozás miatt fokozódnak a szélsőséges időjárási események, beleértve az intenzív esőzéseket és hirtelen záporokat. Amikor a folyókat például gátakkal szabályozzák, zsilipekkel vagy csatornázással egyenesítik ki, ezek a beavatkozások gyakran csökkentik azok természetes ártérkapacitását. A folyók árterei természetes pufferzónák, amelyek segítenek a nagyobb mennyiségű víz elnyelésében és elvezetésében.

Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a szabályozott folyók, különösen azok, amelyeket kiegyenesítettek vagy mélyítettek, gyorsabban áramlanak, ami fokozott part menti erózióhoz vezethet. A gyorsabb vízáramlás ugyanis több üledéket hordoz magával, ami károsíthatja az élőhelyeket és ronthatja a vízminőséget. A klímaváltozás által okozott nagyobb árvizek és esőzések ezt a folyamatot csak tovább súlyosbíthatják.

A folyószabályozás ráadásul gyakran az élőhelyek, például mocsarak, vizes élőhelyek és ártéri erdők eltűnését okozza. Ezek az élőhelyek fontosak a biodiverzitás fenntartásában és a vízminőség megőrzésében. A klímaváltozás miatt a vízszint- és hőmérséklet-ingadozások szintén stresszt okoznak a vízi élővilág számára, és a szabályozott folyók kevésbé képesek alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.

Persze a globális felmelegedés miatt megnövekedett átlaghőmérséklet hatással van a folyók hőmérsékletére is, különösen a lassan mozgó, szabályozott folyók esetében. A magasabb vízhőmérséklet csökkenti a vízben oldott oxigén szintjét, ami káros a halakra és más vízi élőlényekre nézve. A természetes kanyarulatok és lassabb áramlású folyószakaszok viszont segítenek fenntartani az alacsonyabb hőmérsékletet és a jobb vízminőséget.

A természetes árvízkezelési technikák, mint például a folyók kanyarulatainak visszaállítása, az ártéri területek rehabilitálása és természetes akadályok (pl. fák, gátak) beépítése, segíthetnek enyhíteni a klímaváltozás hatásait. Ezek a megoldások lassítják a víz áramlását, segítenek abban, hogy a víz ne áradjon be városokba, és lehetővé teszik a víz természetes beszivárgását és raktározását a talajban.

Összességében kijelenthető, hogy a folyószabályozás és a klímaváltozás kölcsönösen erősítheti egymás káros hatásait, de természetes megoldásokkal mérsékelhetők ezek a hatások, javítva a folyók egészségét és a környezet ellenálló képességét.

Persze ehhez cselekedni sem árt, de minél előbb.

(Borítókép: A Duna vízállása 2024. szeptember 21-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)