Itt az igazság a nyomorba döntő sajtfüggőségről

Elterjedt táplálkozási mítosz, vagy tényleg addiktív lehet a sajtfogyasztás? De mi is az a függőség? – először ezt kell meghatározni. A dependencia lehet biológiai vagy pszichológiai, ami olyan kényszeres, krónikus, fiziológiai vagy pszichológiai szükségletet jelent egy anyag, viselkedés vagy tevékenység iránt, ami káros hatásokkal járhat. Elvonási tünete lehet a szorongás, az ingerlékenység, a remegés vagy a hányinger. A sajt esetében az a kérdés, kialakulhat-e fiziológiai függés, szorongtunk-e már a camembert-hiánytól?

Varázslatos komponensek

A sajt lényegében koncentrált kazeinfehérje, és amikor ezt a fehérjét fogyasztjuk, emésztőrendszerünk kisebb vegyületekre bontja le, ezek a kazomorfinok az opioidok bizonyos fajtái, amik dopamint szabadítanak fel az agyban. Jön az öröm és a boldogság.

De a tej már a sajttá válása előtt is tartalmaz kazeint – vagyis már a kakaó kiválthatja a dopaminhatást –, talán evolúciós okból, hogy a baba rákapjon az anyatejre a dopaminjutalom miatt. Azonban tény, hogy a sajt a tejnél sokkal nagyobb koncentrációban tartalmaz kazeint, ami kiválthatja az állítólagos függőséget.

Bizonyos vizsgálatok szerint a magas zsírtartalom is addiktívvá teheti a sajtot, ugyanis ez megváltoztathatja a dopamin felszabadulását és expresszióját az agyban, ami fokozza az utána való vágyat. A sajtban ráadásul fenilalanin is található, az esszenciális aminosav termel egy olyan anyagot, ami szintén növeli a dopaminszintet, ezért az amfetaminhoz szokták hasonlítani. És ott a tirozin aminosav is, ami növeli az adrenalinszintet, javítja az alvást. De szuper vegyületek ide vagy oda, ez még nem igazolja, hogy a sajt függőséget okoz. Már csak azért sem, mert ezen összetevők nem kizárólag a sajtban vannak meg, más tejtermékek is tartalmaznak kazeint, fenilalanint (a hús, a tojás, a diófélék), és ugyanez a helyzet a tirozinnal is. És hát nem a sajt a legzsírosabb étel sem.

De még ha a sajt lenne az egyedüli ezekkel a komponensekkel, és a legzsírosabb étel címet is elnyerné, akkor sem kellene heroinként működnie. A függőség kulcsfontosságú összetevője az elvonás: ha valaki kémiailag függ egy anyagtól, akkor negatív élettani következményekkel jár az, ha abbahagyja a fogyasztását. De látott már valaki olyat, hogy egy ember attól borult ki és toporzékolt, hogy nem ehetett sajtot? Inkább a csokiaddikció figyelhető meg. A sajt elhagyása nem okoz fizikai fájdalmat, nem károsítja a testet, nem rontja általános működési képességét.

2015-ben a PLOS One-ban jelent meg egy tanulmány arról, hogy bizonyos élelmiszerek függőséget okozhatnak-e. A 120 ember bevonásával készült vizsgálatból az derült ki, a dependenciát leginkább az ételek feldolgozottsága, az említett zsírtartalom és a glikémiás index befolyásolja.

2017-ben aztán megjelent egy könyv, ami tovább fokozta a kedélyeket a sajt körül. Dr. Neal Barnard The Cheese Trap című könyve „veszélyes függőségnek” nevezte a sajtot, éppen az említett kazomorfinok, a tejfehérje-kazein lebontásakor keletkező anyagok miatt, amik úgy viselkednek az emberi szervezetben, mint az opiátok. Egy néhány évvel későbbi interjúban Barnard úgy nyilatkozott, a sajt a tejtermékek crackje. De azért tegyük hozzá, a doktor egy vegán érdekképviseleti szerv alapítója, így kicsit elfogult.

Hol található a sajtrehab?

De nem csak a sajt válthatja ki a dopaminlöketet, akár a nevetés, a szex, a vásárlás és a frissen sült sütemények illata is. Milyen boldogok a cukrászok! De térjünk vissza a sajtra, ami valóban befészkelheti magát az agyunkba, hiszen a zsír és a só harmonikus kombinációja lehet, amit jó szájba venni és élvezni, ahogy elolvad. Sokan a reszelt sajtra esküsznek, amivel bármilyen sós ételüket megbolondítanák, mások a kemény sajtokat részesítik előnyben, és van, aki az erős, aromás sajtokat szereti, amitől kiszakad a bőrönd oldala is, ha Svájcból hozzuk haza. De azért a nagy rajongás ellenére is erős állítás lenne a sajtokat a kábítószerekhez hasonlítani, amik gyilkos függőséget okozhatnak.

A kazomorfinok semmiképpen sem olyan erősek, mint az opioidok, nincs sajt miatt adósságba keveredett sajtfüggő, nincs sajtrehab, és még senki  nem számolt be elvonási tünetekről sem, amikor például mindenhol sajtlyukakat vizionált, vagy sajtszagot érzett úton-útfélen. A függőség kialakulásához kellenek bizonyos kritériumok, ilyen például az, ha elveszítjük az irányítást a tetteink felett, és mindent megteszünk, hogy enyhítsük a vágyunkat.

A sajt töretlen népszerűségét támasztja alá az is, hogy amikor az élelmiszergyártók új ízeket keresnek, gyakran fordulnak a mindig népszerű sajthoz. 2013-ban a dél-koreai KFC, a BHC (Better & Happier Choice) fejlesztőit egy új termék megalkotásával bízták meg, és mivel statisztikáik szerint a sajt a tinédzser és huszonéves fogyasztók „alapíze”, a sajtpaníros csirkét alkották meg újdonságnak. Az újonnan piacra dobott Bburinkle csirke ropogós sajtos-hagymás panírban készül, és letarolta a cég piacát: két hét alatt a teljes értékesítés egynegyedét vitte el. A Bburinkle panírporban cheddar, kéksajt, hagyma is van, a legkelendőbb íz az Amerikában nyitott koreai BHC-ben is. Amikor valamiért hiányzott az étlapról, az ügyfelek zaklatottak lettek. De ez nem hasonlítható a cigaretta-, alkohol- vagy drogfüggőséghez, csak az emberek hozzászoktak, hogy ehetik a finom porhanyós és ropogós sajtpaníros csirkéjüket, és aztán hirtelen le kellett mondaniuk róla.