Papagájok ezrei terrorizálják egy argentin kisváros lakóit

Zöld-sárga-vörös színekben pompázó papagájok tömegei szállták meg Argentína Atlanti-óceán partjához közel fekvő, Hilario Ascasubi nevű városát. Fülsiketítő rikácsolást csapva százasával ülnek a villanyvezetékeken, oszlopokon, a templom tetején, és időnként tesznek pár kört a település felett, ami már önmagában kísérteties félelemmel tölti el a helyieket, és többeket Alfred Hitchcock 1963-as klasszikus thrillerére, a Madarak című rémfilmre emlékezteti. De nemcsak megállás nélkül hangoskodnak,

mindeközben megállás nélkül, töméntelen mennyiségű ürülékkel terítik be az utcákat.

Az elmúlt években kezdtek feltűnni a városban. Mindig ősz elején érkeznek, és tavaszig nem tágítanak, akkor délre vándorolnak Patagónia szikláira költeni. Annyira sokan vannak, hogy a helyiek szerint időnként akár 10 papagáj is jut az 5 ezres városka minden egyes lakójára, azaz ötvenezer lármás sereg terrorizál.

Hiába próbálják zajjal vagy lézerfényekkel távozásra bírni őket, semmi sem hatja meg az egzotikus madarakat.

Harmadát már kivágták

Hitchcock rémtörténetét egy valós eset, az 1961-es kaliforniai Montereyi-öböl-parti tömeges madártámadás inspirálta. Azóta kiderült, hogy mérgező alga hatása miatt megzavarodott sirályok százai voltak az agresszorok.

Biológusok szerint a hangoskodó papagájok nem módosult tudatállapotban, hanem azért lepték el a várost, mert a környező dombok erdőit kiirtották, a díszes sokaság pedig élelmet, menedéket és vizet keresve költözött az emberekhez.

A közelben kezdődik az amazonasi esőerdő után a második legnagyobb dél-amerikai őserdő, a Gran Chaco, ami 650 ezer négyzetkilométeren (hét magyarországnyi területen) zöldell Argentínában, Paraguayban, Bolíviában és Brazíliában. A Föld második tüdejének is nevezik, és ugyanolyan tempóban irtják, mint az amazonasit. Műholdképek tanúsága szerint a Gran Chaco erdeinek 30 százalékát már kivágták, és úgy tűnik,

akik a letarolt területeket legelőkké és szántóföldekké alakítják. Már csak azért is nehéz érvényt szerezni a törvénynek, mert élénk a kereslet mind az argentin marhahús (ez az egyik fő exportcikke az országnak) mind a szójabab iránt (Argentína a világ harmadik legnagyobb szójababtermelője). Pedig nagy nyomás alatt áll a helyi kormányzat: azon túl, hogy több ezer növény- és állatfajnak az otthona, a Gran Chaco óriási mennyiségű szén-dioxid megkötésére képes, ezért ökológiailag és a klímaváltozás féken tartása miatt is kiemelkedően fontos lenne eredeti állapotában megőrizni.

Kiválóan beszélik az emberi nyelvet

Jól tudjuk, mennyire intelligens madarak a papagájok, és azt is, hogy a lombok között élnek, ezért ha eltűnnek a fák, otthontalanná válnak. Akár azt is feltételezhetnénk, hogy most bosszút állnak a kisváros lakóin, amiért az erdőirtás kiűzte őket az otthonukból. De nyilván nem erről van szó. Inkább arról, hogy a vélhetően az amazonpapagájok 30 fajához tartozó,

Ezek a gyönyörű színű papagájfajok (amazona) arról híresek, hogy (a jákópapagájokkal és a kakadukkal egyetemben) élethűen képesek utánozni az emberi beszédet. Ráadásul bőbeszédűek, társaságkedvelőek, és szeretnek kontaktálni az emberekkel. Fogságban. De nem a természetes élőhelyükön, ahol harminc-ötven egyedből álló közösségekben élnek, és meg sem fordulna a fejükben, hogy emberi nyelven csacsogjanak, hanem egymást akarják túlharsogni, ami éktelen ricsajjá tud összeállni. Nem lehet könnyű az argentin kisváros lakóinak, akik két áramszünet között sem lélegezhetnek fel, a népes papagájkommandó ugyanis garantálja az állandó recsegő hangzavart.

Káromkodnak is olykor-olykor

Ha viszont mégiscsak „szóba állnának” az emberekkel, akkor a kisváros lakóihoz hasonlóan valószínűleg az amazonpapagájok is ízesen káromkodnának. Mint a brit Lincolnshire Vadaspark szürkepapagájai, akiket el kellett különíteni, mert szidalmazták a nézelődő nagyközönséget. Mint kiderült, a mocskos csőrű jómadarak csúnya beszédre tanították egymást a fogságban. Őket pedig még előtte a vadaspark néhány dolgozója, akik jól szórakoztak a tanulékony állatokon. A skandalum után könnyen kinyomozták, honnan eredt a pajkos tréfa. Az igazgatónak ugyanis hamar feltűnt, hogy a papagájok éppen úgy káromkodnak, mint ahogy az öreg munkások a kocsmákban szoktak. Innen már forró nyomon volt.

(Borítókép: Papagájok Hilario Ascasubi városában, Argentínában 2024. szeptember 24-én. Fotó: Agustin Marcarian / Reuters)